Harry ideges volt és nem csak, azért, mert Draco szavai teljesen összezavarták, akárcsak a fiú furcsa viselkedése, hanem azért is, mert a Jóslástanon történt dolgok teljesen arra mutattak, hogy veszélyben van. A csészéjében megjelenő Zordó jel semmit jót sem jelenthetett számára, ami, mint kiderült egy hatalmas fekete szellem kutya, aminek a jelentése halál.

E két év alatt már számtalanszor szembe kellett néznie a halállal, most mégis úgy érezte, hogy ez a harmadik év teljesen mást hoz a számára. Nem félt, egyszerűen csak nem értette, mi folyik körülötte.

Gondolataiba mélyedve sétált tovább a folyóson, főleg miután Ron elmondta a nagyszerű elmefuttatását is, miszerint; Mi van, ha az a jel Sirius Blackra utal?  Harry azt már sejtette, hogy valamilyen kapcsolatban áll Siriussal, de fogalma sem volt arról, hogy milyen kapcsolatról is lenne szó. Leginkább arra tippelt, hogy megint csak Voldemorthoz köthetők a dolgok. Hisz az Azkabanból szökött meg. Fejét lehajtva kullogott, amikor is hirtelen valakibe beleütközött hátulról.

- Hova nézel, Potter?- förmedt rá az ismerős hang, majd egyenesen ránézett az illetőre. 

- Bocs, nem láttalak.- válaszolta egy nagyot sóhajtva, majd felszedte a könyveit a földről. A szőke ezután nem szólt semmit, csak bámulta Harryt, amit a sötét hajú igen furcsának talált főleg azért, mert úgy látta egy pillanatra, mintha Draco szája szélén egy mosoly bújt volna meg. 

- Kösz a múltkori segítséget. Egész jó lett a SVK házim és így már kvittek is vagyunk.- font össze maga előtt karjait a mardekáros, miközben Harry végre felegyenesedett és újból csak döbbenten hallgatta a másik szavait. 

- Öhm, nos szívesen. Örülök, hogy jól sikerült.- mosolyodott el halványan, majd épp indulni készült volna tovább, ám a szőke fiú nem engedte.- Megint kezded, Malfoy?

- Én nem kezdek semmit. Csak lenne még egy kérdésem.- húzta gúnyos mosolyra ajkait.- Ha már te is a múltkor kifaggattál..

- Amire nem is kaptam választ.- emelte fel egyik szemöldökét.- De essünk túl rajta.- sóhajtott egy nagyot, majd ujjaival megmasszírozta orrnyergét. 

- Mond csak Potter, van barátnőd?- tette fel egyenesen a kérdést, Harry pedig köpni-nyelni nem tudott. Nem tudta mit felelhetne; vagyis jobban mondva nem tudta mire vélni ezt a kérdést.

Természetesen nem volt senkije, egyszer-kétszer randizott pár lánnyal, de ennyi. Nem érzett különösképp egyik lány iránt sem szerelmet. Unalmasnak és érdektelennek találta őket, ám most, ahogy a múltkor Dracót végig mérte, igencsak meglepődött magán, hisz olyan gondolat bújt meg a fejében, amit mélyen az agya leghátsó zugába száműzött. Ez a gondolat, pedig nem volt más, minthogy; Nem is rossz. Ez a mondat önmagában nem is lett volna még kellemetlen Harry számára csak, hogy ez akkor fogalmazódott meg benne, mikor a szőke fenekére tévedt a szeme. Mondhatni lesokkolta saját magát. 

Talán túl sokáig állt csendben, mivel Draco tekintete egyszerre változott idegessé és zavarodottá. 

- Nem, nincs barátnőm.- bökte ki végül határozottan.- Miért fontos ez ennyire?

- Csak..érdekelt.- rándította meg vállát semmit mondóan.- Gondoltam felteszek egy kérdést, ha már te is megtetted.- Harry szája már épp válaszra nyílt volna, ám a következő pillanatban egy rontás suhant el mellette, egyenesen a mardekárosra irányulva. 

Vörös hajú barátja igyekezett oda mellé, s még egy rontást küldött a másik felé. 

- Nyugodj le, Ron!- kiabált rá barátjára, majd lefogta kezeit.

- Ez a görény mégis mit keres itt veled?

- Türtőztesd magad, Weasley patkány!- állt fel a földről, igencsak dühösen, szürke szemei, pedig csak úgy izzótak.- Fogd vissza a kutyád, Potter!- nézett bele a másik zöld tekintetébe, majd mit sem törődve kettőjükkel, otthagyta őket. 

- Elment az eszed, Ron?- érte őket utol Hermione, aki kellő erővel fejbe vágta vörös hajú barátját egy vaskos könyvel.

- Megláttam itt ezt a görényt Harryvel és azt hittem, hogy megint kötözködik.- szisszent fel a fájdalomtól, majd mindketten szemüveges batárjukra néztek kérdő tekintettel.

- Mi történt, Harry?- kérdezte a lány, aggódóan. 

- Nem történt semmi. Ron jól mondta. Véletlenül neki mentem és belém kötött. Ennyi az egész.- hazudta szemrebbenés nélkül, hiszen esze ágában sem volt elmondani az igazságot a barátainak, miszerint- csak kellemesen beszélgettek-, ha mondhatjuk így. 

Szerencsére ezután Hermione és Ron kellően lenyugodtak és nem kérdezgették tovább barátjukat, amiért Harry igen hálás volt. 

Valami megváltozott Draco és közte, de nem értette, hogy mi. A furcsábbnál furcsább gondolatai, pedig csak még jobban összezavarták és az agyában egy nagy kavalkád született. Választ akart a dolgokra, ezért úgy döntött, hogy a következő büntetésen egyenes lesz és konkrétan rákérdez mindenre, aztán majd kiderül, hogy misül ki belőle. Eddig sosem vonzódott a férfiakhoz és Draco körül is számos lány megfordult már, ám azt belátta, hogy egyszer sem randizott egyikkel sem. Magára az eszmefuttatásra, egy pillanatra megbotránkozott.

Talán..Malfoy meleg lenne? Egy Malfoy, aki a saját neméhez vonzódik?

Maga a gondolat is őrültség, hát még ha valóban így van. De Harry elszánta magát és úgy döntött, minden kérdésére választ keres, bármi legyen is az ára.

Talán most első alkalommal érezte úgy, hogy várja a rá váró büntetést.