Reggel ismét csak sietős léptekkel haladtak az étkezőbe Harryék, hisz megint Ron sikeresen elaludt. Beérkezve szerencsére még akadt helyük, így gyorsan leültek és neki álltak a reggelinek, mivel a gyomruk már kongott az ürességtől. A következő pillanatban épp egy falat gyümölcsös rizst próbált lenyelni Harry, amikor Dean Thomas hatalmas mosollyal az arcán ült le vele szembe.

- Szia, Harry! Hallom a nagybátyád testvérét sikerült felfújnod!- mondta nevetve, mire Harrynek az arca elkomolyodott.

- Neked is szia, Dean. Tudod örülnék, ha ezt a hírt nem híresztelnéd senkinek, mivel így is elég nagy gondot kavartam a meggondolatlanságommal.- válaszolja szemüvegjét levéve, miközben megmasszírozza orrnyergét, majd egy ismerős hang csendül fel a háta mögött.

- Ez a nagy új szenzáció? Arról miért nem beszél senki, hogy hogyan ájultál el és estél le a székről a vonaton, hm? Nevetséges. A nagy Harry Potter egy dementortól nem tudja megvédeni magát.- megint csak Malfoy, mellette a két idióta gorillájával, akik egy szót nem fogtak fel az egészből, mégis nevetnek rajta.

- Dugulj be, Malfoy!- förmed rá Ron, majd vállánál fogva barátját visszafordítja az asztalhoz.

- Már csak ez hiányzott és még ezzel a hülyével kell a délutánom is töltenem..csodálatos mondhatom..- sóhajtott egy nagyot a zöldszemű, mire barátnője együtt érzően végig simított kezén.

- Csak ne hagyd, hogy kiborítson, Harry. Legyél te az okosabb.- mondja finom mosollyal arcán Hermione.

Hirtelen mindenki egy pohárcsörgésre figyel fel, majd a tanári asztal felé fordulnak, ahol Dumbledore mindenkit csendre int.

- Kedves diákok, egy újabb nehéz tanév következik. Elnézést kérek azért, amiért a megnyitón nem tudtam itt lenni, de közbe jött egy-két igen fontos dolog. Nos, de szeretném is a legfontosabb hírt kiemelni. Az iskolánkat és környékét mostantól dementorok őrzik, ám semmi ok a pánikra. Senki sem bántanak, ám vigyázzatok, mivel a félelmeitekből táplálkoznak. De néha tudni kell csak is a szép dolgokat megtartani a fejünkben és elnyomni a sötétséget. Hisz a sötétséget elűzi a fény.- emeli tekintetét most a griffendéles fiúra, majd elbúcsúzik és tovább folyik a reggeli.

Ezután a diákok elkezdenek kiözönleni a folyósokra és elindulnak az óráikra. Harry és két barátja, még visszaindulnak néhány könyvért a klubhelyiségbe, ahol a kövér dáma szintén csak feltartja őket, de miután sikeresen kiénekelte magát, beengedte őket és mindent összeszedve rohantak is az első órájukra, ami Bájitaltan volt Pitonnal. Szerencsére, még a tanár előtt megérkeztek a terembe és helyet foglaltak. Nem sokkal később a tanár is megjelenik, majd Harryre tekint.

- Mr. Potter! Megkaphatnám a beszámolóját?- kérdezi rideg tekintettel meredve a fiúra, mire Harry arca teljesen elfehéredik. Elfelejtette. Teljesen kiment a fejéből a tegnapi konfliktus miatt és semmi mentsége nincs rá.

- Sajnálom Piton professzor, de nem készítettem el a beadandót és nincs rá semmi mentségem.- találja meg végül hangját a fiú, mire az idős férfi csak még csúnyábban mered rá.

- Mily meglepő a hanyagsága..- fonja össze karjait, a túl oldalt pedig halk nevetés hallatszik.

- Látom, Mr. Malfoy igen humoros kedvében van. De, hogy elmúljon ez a jó kedve segíthet Mr. Potternek megírni a beszámolóját, hiszen tudtom szerint mind a ketten büntetésen lesznek a délután és ez az utolsó, hogy ilyen elnéző voltam.- jelenti ki, mire Draco arcáról lefagy a mosoly, majd egy fintort ejt meg a griffendéles fiú felé.

Harry jobbnak látta, ha nem köt bele Piton szavába, mivel látszólag így is eléggé felhúzta, ezért most igyekezett órán a legjobb formáját hozni, kisebb-nagyobb sikerrel. A Bájitaltan sosem volt az erőssége. Meglepődött, hogy a szőke mardekárosnak viszont egész jól ment, bár biztos nem egy magán tanárt fogadhattak fel neki a szülei, hogy mindenből a tökéleteset produkálja. A közös tanulás gondolatára, pedig csak még jobban összerándult a gyomra; nem akart még közelebb lenni a szőkéhez. Nem a kinézete taszította, hanem inkább a viselkedése. Azt el kellett ismernie, hogy a külseje egyáltalán nem taszító. Sőt, mondhatni vonzó.

Harry, e gondolatokra igazán meglepődik, hisz maga is azt vette észre, hogy a tekintetét egy ideig Dracón hagyta; maga sem értette miért. Gyorsan megrázta fejét, majd visszafordult jegyzetei elé és most kivételesen jegyzetelt is, nem csak a semmibe bámult.

Az órák megint csak elteltek, az utolsó órájuk Jóslástan volt, amiről meg kellett állapítaniuk, hogy a Varázsvilág legidiótább tantárgya, ebbe persze a tanárt is bele értve.

- Félelmetes Trelawney. Tuti nem százas valami annál a nőnél..- vakarta meg helyét Ron, miközben mindhárman a klubhelyiség felé siettek.

- Van benne valami.- válaszolja Hermione, kezében két vaskos könyvet tartva.

- Egyáltalán, hogy kerültél oda az órára? Velünk nem jöttél, aztán meg hirtelen a semmiből ott teremtél..- néz rá a vörös érthetetlenül barátnőjére.

- Az elejétől kezdve ott voltam, csak ti sikeresen az alvás határán voltatok.- néz rá két barátjára összevont szemöldökkel.

- Ez most jogos.- válaszolja Harry mosolyogva, majd belépnek a klubhelyiségbe és ledobják magukat.

- Ma is büntetésre kell menned?- kérdezi Hermione helyet foglalva a kanapén.

- Igen, úgyhogy ha nem bánjátok indulok is, mielőtt McGalagony leszedné megint a fejem.- sóhajt egy nagyot, majd megmasszírozza tarkóját.

- Kitartás, Harry. Remélem nem ölitek meg most egymást.- mosolyodik el bíztatóan a lány.

- Ha mégis, akkor remélem te maradsz életben..- szólal meg Ron is, ám Hermione rosszalló tekintetével találja magát szembe.

- Vacsoránál találkozunk.- int még egyet barátainak, majd megindul McGalagony terme felé.

Csak is abban reménykedik, hogy tudja majd türtőztetni magát és nem történik meg ugyanaz, mint a tegnapi nap. Csak élje túl ezt az egészet. Ezt a napot is egy bónuszként kapták, mivel McGalagony nem akarta annyiba hagyni a dolgokat. Megérkezve a teremhez vesz egy mély levegőt, majd belép az ajtón, meglepetésére pedig a mardekáros már az egyik padnál van elhelyezkedve. Egy semmit mondó pillantást vetnek egymásra, majd Harry is megigyekszik az egyik pad felé és helyet foglal; messze a másiktól. A vállát szinte perzseli a másik tekintete, de eszében sincs felé fordulnia, inkább elővesz néhány pergament és egy bájital könyvet, hogy ki keresse a beadandóhoz szükséges bájitalt, amivel tartózik Pitonnak. Nincs szüksége a másik segítségére, meg amúgy is, nem úgy néz ki, mint aki annyira segíteni akarna neki. Unottan lapozgatja a könyvet, majd egy puffanást hall maga mellől és arra fordítva fejét megpillantja Dracót, aki most épp ő rá mered szürke tekintetével.

- Azt hiszed hagyom, hogy leégess a saját magad által készített beadandóval?- fintorodik el a szőke, majd ő is előveszi a saját könyvét és egy szempillantás alatt kinyitja a megfelelő helyen.

- Csak nem megszállt a jó lélek, Malfoy?- kérdezi gúnyosan a zöldszemű.

- Fogd be, Potter. A te bájitaltudásod egyenlő a nullával, úgyhogy tartsd zárva a szád és írd le azt, amit mondok, ha nem szeretnél megbukni a tantárgyból.- válaszolja kissé ingerülten, majd a könyvet kezdi fürkészni, Harry csak ismételten sóhajt egy nagyot, hogy visszanyelje a következő beszólást.

Engedelmesen és szorgosan kezdi jegyzetelni a másik szájából elhangzott mondatokat, nem törődve sem az idővel, sem semmi mással. Meg kell, hogy állapítsa magában, hogy a mardekáros valóban jó bájitaltanból, hiszen olyanokat mond, amiről még életében nem hallott. A keze már kezdett elgémberedni az írástól, de nem akarta, hogy a másik gyengének gondolja, így nem kért pihenőt csak folytatta a munkát, még nem elhangzott az utolsó mondat is.

- Az álom bájital gyógyító főzet, a fogyasztója álomtalan álomba merül tőle és könnyebben visszanyeri az erejét.- mondatát befejezve, Draco becsukja a könyvet, tekintetét pedig a mellette ülő fiúra vezeti és kissé érdeklődve méri végig a másikat. Talán túl sokáig is bámulja, mivel az írást befejező griffendéles kérdően néz rám a másikra.- Remélem tudod, hogy ez volt az utolsó, hogy bármiben is segítettem neked..- mondja, miközben összefonja maga előtt karjait.

- Efelől nincs kétségem.- válaszolja, s elpakolja a könyvet a beadandóval együtt, mit sem foglalkozva tovább a mellette ülővel. Kínos és feszült csend telepszik közéjük, egyikük sem szól egy szót sem. Harry egy pillanatra sem fordul a másik felé, még akkor sem mikor azt érzi, hogy a másik tekintete ismét csak lyukat éget vállába.

- Tudod, Potter..talán mégsem vagy olyan...- Harry ekkor már a másik felé fordul, hogy hallja a következő beszólást, amit a szőke szán neki, ám valahogy a hangsúlya teljesen más. Ám mielőtt befejezhetné a mondatot, az ajtó kicsapódik és egy szigorú tekintetű Minervával találják magukat szembe.

- Úgy látom mégis csak képesek éretten viselkedni. Most pedig menjenek, a jövő héten ugyan ekkor várom magukat.- mondja a boszorkány, a két fiú pedig egyből összepakol és megindulnak a Nagyterem felé, ahol már nagyban folyik a vacsora.

Harry az ajtó előtt megtorpan és hagyja, hogy a szőke menjen be hamarabb. Nincs kedve pont most vitába szállni, majd ő is belép és helyet foglal az asztaluknál barátai mellett, akik egyből elkezdik faggatni, hogy milyen volt a büntetés. Hermione elégedett mosollyal díjazza meg Harryt, a hallottak után, még Ron csak megforgatja a szemeit és inkább tömi magát tovább. Harry egy pillanatra, de hátratekint a Mardekár asztalához és zöld szemei, összetalálkoznak egy ismerős szürke szempárral, ám hamar megszűnteti a szemkontaktust és visszafordulva barátaihoz, neki látva vacsorájának.

Befejezve az étkezést a Griffendélesek visszaindulnak a klubhelyiségük felé, ami előtt hatalmas tömeg áll, Harryn pedig végig fut egy hideg és kellemetlen érzés. Érezte, hogy valami nincs rendben..