A hetek elég gyorsan teltek, s ezt Harry is észrevette, hisz a tájat már fehér lepel borította. Lassan sétált a hideg hóban, ami halkan ropogott a talpa alatt, miközben lábnyomokat hagyott maga után minden egyes előrehaladásával. Mélyen szívta be tüdejébe a jéghideg levegőt, majd engedte ki, ezzel füstöt lehelve a levegőbe. Kezeit mélyen zsebébe dugta, arcát pedig a sálja mögé rejtette, megóvva magát a zord időtől. 

Csak bámulta az előtte elterülő tájat, s mélyen gondolataiba merült, amikor hirtelen valaki fejebe dobta egy hógolyóval. Kezét egyből tarkójához kapta, majd a golyó irányába fordult. Szája széles mosolyra húzódott, mihelyst meglátta támadóját, szívét pedig melegség öntötte el. 

- Na mi van, Potter? Talán félsz egy kis hótól?- mondta incselkedve Draco, aki testét egy fának támasztotta, miközben kezében egy újabb hógolyót szorongatott. 

- Alábecsülsz, Malfoy..- válaszolta széles mosolyra húzva ajkait Harry, s kezébe már is egy gömb alakú hókupac virított, majd egy jól irányzott mozdulattal eltalálta a szőke arcát.

Draco a döbbenettől mozdulni sem tudott, az arca pedig teljesen lefagyott a hideg, csípős érzéstől, amit a hó okozott. Ám hamar észebe kapott, amint megtekintette az újból felé repülő golyót és egy gyors mozdulattal a fa mögé rejtőzött. 

- Nem rejtőzhetsz el örökké, Malfoy!- kiáltotta Harry, közben lehajolt ismét egy kis hóért. 

- Egy Malfoy sosem hátrál meg!- emelte fel a szőke is hangját, majd kiugrott a fa mögül és futni kezdett a neki háttal lévő griffendéles fiúnak. 

Harry lassan visszanehezedett lábaira, azonban már késő volt. Draco a nyakába ugrott, lábait pedig dereka köré csavarta, kezével pedig a szemüveges fiú arcába nyomta a hideg havat. Ám Draco egyből megbánta tettét, mikor érezni kezdte, hogy Harry egyensúlyát veszti és lassan kezdenek a föld felé dőlni. Szorosan összeszorította szemeit, s várta, hogy becsapódjanak  hideg hóba, de mielőtt ez megtörtént volna, Harry egy gyors mozdulatnál fogva megfordult, kezét pedig Darco feje alá tette, ezzel tompítva a csapódást és a sérülést. 

Halk nevetésbe törtek ki mindketten, még a szemüveges fiú lassan feltámaszkodott, ám testét továbbra is Dracón hagyta. 

- Elkaptál, Potter..- mondta Draco, egy gúnyos mosoly kíséretében, kezeit pedig most Harry nyaka köré fonta. 

- Sosem szalasztanálak el..- suttogta válaszként, s most a szürke szempárba nézett mélyen és oly szerelmesen csókolta meg a szőkét, mint még soha. 

Imádták ezeket a pillanatokat. Amikor senki nem zavarta őket. Mikor csak kettesben lehettek és azt csináltak, amit akartak. Csak ők ketten léteztek ilyenkor.

Harry lassan Draco mellé gördült, a mardekáros fiú mit sem gondolkodva azon, hogy a másik mit fog reagálni rá, fejét Harry mellkasára helyezte és csak hagyta elöntse testét az a jól ismert forróság. A szemüveges szorosan ölelésébe zárta és ennél boldogabb nem is lehetett volna. Mélyeket szippantott a fehér tincsek közül, ezzel magába szívva a másik mámorító illatát. 

- Elmondtam neki..- törte meg a békés csendet a szőke. 

A fekete hajú csak értetlenül nézett a másikra. 

- Elmondtam Perselusnak, hogy együtt vagyunk.- forgatta meg szemeit, majd lassan feljebb ült a másik reakcióját figyelve. 

- Ó. És mit szólt hozzá?

- Elég jól fogadta. Bár szerintem sejtette, így nem leptem meg annyira vele, mint én azt gondoltam.- rántotta meg vállát semmitmondóan. 

- Ennek igazán örülök.- ült fel Harry is és egy puszit nyomott a másik puha arcbőrére.

- Ron még mindig nem szól hozzátok?- vonta fel bosszúsan a szemöldökét. 

- Hermionéval már beszél. Már csak én vagyok halott a szemében.- mosolyodott most el fájdalmasan, Draco pedig ezt látva finoman cirógatni kezdte kézfejét.

- Nem tudja milyen embert veszített el..- jelentette ki, majd egy csókot lopott Harrytől, ami végül egy igen hosszú és szenvedélyes csókká alakult. 

Pár percig élvezték még a csendet, s csak is a békés pillanatnak éltek, amit együtt töltöttek, miközben a hópelyhek egyre sűrűbben kezdtek hullani az égből. 

- Lassan vissza kéne mennünk.- állt fel Harry, majd felsegítette Dracót is a havas földről, közben kézen fogva indultak vissza a kastélyba. 

- Holnap Roxmortsba megyünk. Meg van engedélyed?

- Nincs. De van egy ötletem.- vakarta meg tarkóját.- Szóval nem kell kihagynod és én is ott leszek.  

- Ígéred?- állt meg hirtelen Draco és szigorú tekintettel mérte végig Harryt. 

- Ígérem.- válaszolta széles mosollyal a és egy csókot nyomott a másik puha ajkaira. 

A kastélyba érve nehezen, de elengedték egymást. Megbeszélték, hogy Draco a Mézesfalásnál fogja várni a griffendéles fiút.  

Mindketten egy kellemes meleg zuhanyt vettek és eldugták magukat holnapra, várva ismét a találkozót. 

*****

Harry kissé csalódottan figyelte a diákokat, amint épp elindulnak Roxmortsba, ám most neki sem volt ideje a keserűségre, hisz tudta, hogy Draco várni fogja. Magára kapva apja láthatatlanná tévő köpenyét indult meg a hóban. 

A két Weasley ikernek azonban feltűntek a megjelenő lábnyomok, amikhez test nem tartozott. Két oldalról megragadva Harryt ráncigálták magukkal.

- Engedjetek el!- rivallt egyből rájuk.

- Nem rossz trükk.

- De nem is elég jó.

- Én csak leakarok menni Roxmortsba!- mondta dühösen Harry, miközben az ikrek továbbra is felváltva beszéltek neki. 

- Tudjuk. Mutatunk egy gyorsabb utat. 

- Ha nyugton maradsz.

- Mit akarok?- horkant fel a szemüveges fiú, miután lekerült róla a köpeny. 

A két iker kezébe nyomott egy üres pergament, ami csak még inkább felnyomta Harryben a pumpát. Se kedve, se ideje nem volt most az ikrek hülyeségére.

- Mi ez a vacak?- kérdezett rá ingerülten. 

- Azt kérdi mi ez a vacak? Ez a vacak kérlek szépen a sikerünk titka.

- Fájó szívvel válunk meg tőle. 

- De tudjuk, hogy neked nagyobb szükséged van rá. George légyszíves!- a vörös hajú elővette a pálcáját, miközben Harry szétnyitotta a pergament. 

- Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok!- mondta el George a varázsigét, majd egy óvatosat koppintott pálcájával a papírra. 

Az eddig üres pergamenen, most betűk és képek kezdet kirajzolódni, amit a zöldszemű igen kíváncsian kezdett vizsgálni. 

- A nemes Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas büszkén prezentálja: Tekergők térképe?- fordult kérdően az ikrek felé a mondat végeztével. 

- Ők a szponzoraink.- jelentette ki George. 

Harry türelmetlenül kezdte szétnyitni a pergament, szeme elé pedig egy mozgó térkép tárult, amin nevek helyezkedtek el. 

- Hékás.. hisz ez a Roxfort! És ez..na ne. Ez tényleg..- nézte továbbra is döbbenten és milliónyi kérdés fogalmazódott meg fejében. 

- Dumbledore. 

- A szobájában mászkál.

- Gyakran szokott.

- Ez a trékép megmutat..- kérdezte volna ismét Harry, ám az ikrek újból a szavába vágtak.

- Mindenkit.- válaszolták egyszerre. 

- Mindenkit?

- Mindenkit.- erősítették meg. 

- Hogy hol van.

- Hogy mit csinál. 

- Nappal és..

- Éjszaka.- fejezték be.

- Szuper! Honnan van?- virult ki végül, ám tudta, hogy az idő továbbra is sürgeti és nem akarta Dracót megvárakoztatni. 

- Frics szobájából loptuk el elsőben.

- Na figyel, a kastélyból hét titkos alagút vezet ki.- váltottak komolyabb hangnemre.- Ha ránk hallgatsz..

- Ezen mész!- mondták egyszerre, majd rámutattak a térképen lévő alagútra. 

- A félszemű banya úton, a Mézesfalás pincéjébe vezet.

- Húzz bele, Frics erre felé tart. 

- És jól jegyezd meg, ha kész vagy, csak koppints rá és mond azt: A csín letudva!- koppintott rá ismét George pálcájával, ami által egyből visszaváltozott a egy üres pergamenné a kezében tartott térkép. 

- Másképp a titoknak annyi. 

Harry nem is húzta tovább az időt. Elköszönt a két ikertől, majd megindult a tanácsolt alagúton. Szíve a torkában dobogott, nem csak a lebukás veszélye miatt, hanem az miatt is, mert már alig várta, hogy megtekinthesse szerelmét a Mardekár Jéghercegét; Draco Malfoyt. 

____________________________________________________________________________

Sziasztok!

Mint láthatjátok, ezt a rész felbontottam és a következő részben meg is fog történni egy bizonyos csavar, amire talán senki sem számít, de addig még várni kell. 😉

Valamint, ma van Draco Malfoy színészének a születésnapja, azaz: Thomas Andrew Feltonnak! 

Boldog Születésnapot, Tom! 💕