Harryt párnap után kiengedték a gyengélkedőről és újra folytathatta a megszokott napi tevékenységeket. Azonban egy valami hiányozni fog neki, abból az időből, amikor még sérülten az ágyban feküdt; Draco. A szőke mardekáros minden este meglátogatta, miután tudomást vett arról, hogy senki sincs Harry közelében. Harry minden pillanatát élvezte az estének, hiszen azon a kis egyszemélyes ágyon, tökéletesen egymáshoz tudtak simulni. Persze Dracónak nem lett volna muszáj Harry mellé bepréselődnie, de hülye lett volna egy ilyen alkalmat kihagyni. Élvezték ezt a fajta csínyt, hiszen benne volt a lebukás veszélye is. Ám Harry már azt sem bánta volna, ha lebuknak. Egyre inkább rájött arra, hogy bizony teljesen beleszeretett Draco Malfoyba. 

És, ha ez nem lett volna elég, azok a csókok, amiket a szőke adott neki halvány rózsaszín ajkaival, csak még inkább erősebbé tette ez a fajta érzés. Imádta Draco csókját. Azokban a pillanatokban teljesen máshol járt, s ujjait olyankor örömmel vezette bele a selymes szőke tincsek közzé. 

Ám félt. Nem attól, hogy Draco nem viszonozná az érzéseit. Nem, erre már Harry maga is rájött, hogy Draco talán még hamarabb belé szeretett, mint Ő Dracóba. 

Mástól félt..jobban mondva, másoktól. Már nem egyszer próbálta elmondani a dolgokat Hermionénak és Ronnak, azonban valahogy mindig kicsúszott a kezei közül az irányítás. Félt a reakcióktól, hiszen nem akarta, hogy barátai elhagyják vagy undorodjanak tőle. Nem mellesleg egy olyan személybe szeretett bele, aki több rosszat hozott rájuk, mint jót. A folytonos vér becsmérlés, amit Hermione sosem volt hajlandó elfelejteni, akárcsak Ron a családjára és a rá vonatkozó sértéseket. Ám Hermione még mindig jobban tudta az e fajta dolgokat kezelni, mint Ron. 

De nem húzhatta tovább. Nem akart tovább titkolózni barátai előtt, már így is épp elég sokáig húzta az egészet. Csak reménykedett, hogy barátai megértők és elfogadok lesznek, s ha kell annyi időt ad nekik, amennyit csak akarnak, ha utána képesek lesznek ugyanúgy bánni vele, mint eddig.  

Mély levegőt vett, majd leindult a klubhelyiség pihenő részébe, ahol már barátai ott várták a kandalló előtt. 

- Jó reggelt, Harry!- köszönt hangosan felé barátnője egy széles mosollyal arcán. 

- Csá haver! Jobban vagy már? Alig bírtalak felkelteni..- nevetett fel kissé Ron.

- Igen, minden rendben. Csak egy kissé ideges vagyok..- hunyta le szemeit a Kis Megmentő egy pillanatra, miközben ajkai közül egy nagy sóhajt engedett ki.

- Ha a seprűd miatt vagy az, ne aggódj, majd szer-...

- Nem a seprűm a bajom.- vágott egyből közbe, majd kezével a kanapék felé intett, jelezve, hogy üljenek le. 

Még két barátja aggódóan foglaltak helyet a kanapén, addig Harry fel-alá mászkált nyugtalanul. Percek teltek el így, még végül Hermione megszólalt. 

- Harry, mond már, hogy mi a baj. Ezzel csak megijesztesz minket..- nézett rá aggódó tekintettel, mire Harry megállt, majd mély levegőt vett és helyet foglalt velük szemben az egyik fotelban. 

- Bárcsak olyan könnyű lenne elkezdeni..- túrt idegesen sötét hajába. 

- Mi bármiben melletted állunk, Harry.-mondta Ron halvány mosollyal arcán. 

- Remélem miután elmondom, hogy miről is van szó, ugyan ezt fogod mondani.- mosolyodott el keservesen, majd felszegte fejét és belekezdett a mondandójába. 

Mindent elmesélt nekik. A Dracóval való egyezségüket, amibe aztán érzelmek keveredtek. A pofonok és azok következményeik, a csókok, melyeket kapkodva loptak egymástól. Az elfogadás, miszerint egy fiúhoz vonzódik. Egy olyan fiúhoz, akit mindenki félreismert. Akit a szülei bántanak és nem hagynak kibontakozni. Aki most változtatni akar magán és elfogadásra vágyik. A tény, hogy bizony beleszeretett Draco Malfoyba..

Egyikük sem szólt közbe egyszer sem. Csak nézte a szemüveges barátai reakcióját, már amit letudott szűrni az arcmimikájukból és a testbeszédükből. 

Hermione arckifejezése eleinte döbbent volt, de mégis sejtelmes, mintha azt sugallná vele, hogy: Tudtam. Egy szeretet teljes mosoly terült szét arcán, s azon nyomban legszívesebben magához ölelte volna barátját. Ám még Hermione reakciója pozitív volt, addig Ron viselkedése egyre inkább frusztráló lett. Kezeit folyton ökölbe szorította, állkapcsát pedig befeszítette, miközben fogait csikorgatta. A feje olyan volt, mint a kitörni készülő vulkánnak. Látszódott, hogy nem kis erőt fektet most abba, hogy visszafogja magát és nem mondjon semmi olyat, ami sértené a másikat. Legalábbis abban a pillanatban ott. 

Hiszen mihelyst Harry befejezte mondandóját és Hermione elmondta neki a véleményét az egészről, Ron következett. Ingerülten szívta be a levegőt és tördelte ujjait, majd felpattant és egyenesen Harry elé állt. Végig a szemüveges fiú szemeiben nézett, s egy pillanatra sem szakította el tekintetét a fiú arcáról. 

- Ezt sosem fogom megbocsájtani..- köpte szinte a szavakat, majd egy indulatos mozdulattal kiviharzott. 

Harry nem várt mást. Sejtette, hogy ez lesz. Hermione csalódottan rázta meg fejét, s ismét karjai közé zárta barátját. 

- Figyelj Harry, egyszer Ron is rájön, hogy csak is a boldogság a fontos és nem az, hogy kivel van együtt az ember. Oké, furcsa egy választás, hiszen Draco nem olyan ember, mint mi, de én adok neki egy esélyt és nem szeretném, ha többé titkolóznál előttünk.- nézett rá barátjára határozottan, mire Harry csak bólintott egy halvány mosoly kíséretében.

- Nem olyan Ő, mint amilyennek mutatja magát. Sokkal másabb ember. Sokkal..tisztább.- bámult a semmibe, s szinte kirajzolódott előtte az a Draco, akit nem rég ismert meg. 

- És ő tudja már, hogy hogyan is érzel?- kérdezte kíváncsian a lány.

- Nem... ami azt illeti, nem tudja. Esetleg sejti.- rántott egyet vállán. 

- Akkor itt az ideje elmondanod neki, hisz minden bizonnyal ő fülig szerelmes beléd és nem hiszem, hogy elfog utasítani.- kuncogott egyet a göndör hajú, majd mindketten felálltak helyükről és elindultak a Nagyterem felé. 

Nagy kő esett le Harry szívéről, még akkor is, ha Ron nem úgy reagált, mint szerette volna, de bízott benne, hogy az idő majd mindent begyógyít. 

Már csak egy feladata volt hátra. Bevallani az érzéseit Dracónak, ám ez már nem lesz olyan könnyű feladat, mint az előbbi. 

Különlegesnek kell lennie.

S már Harry tudta is, milyen lesz az a meglepetés..

______________________________________

Sziasztok!

Igen, tudom. Csúsztam a résszel, de leírtam a profilomra, hogy miért. Viszont mostmár igyekszem összeszedni magam és itt vagyok.

Valamint van egy új hírem, ugyanis csináltam egy olyan Instagramot, amit a Wattpad profilomnak szentelek. Ott fogok néha közölni veletek dolgokat,pl: mikor jön az új rész vagy egyéb hasonló infokat, illetve, ha kérdésetek van, ott nyugodtan írhattok. A profilom linkjét megtaláljátok a Wattpados profil leírásomba.

Luv ya, guys!💕