Draco úgy érezte, mintha a szavak a torkára akadtak volna. Olyan volt ez számára, mintha egy láthatatlan késsel elvágták volna hangszálait, ezzel némaságba száműzve őt. Ám csak az érzései játszottak vele és taszították a csend bugyrába. Húsos ajkait még mindig éles fogaival gyötörte, amitől még vörösebbé váltak az addigi rózsaszín párnácskák.  

Nem tudta kimondani. Egyszerűen képtelen volt rá. Fejében annyi gondolat kavargott, hogy maga is teljesen elveszett benne. Az álló időt, amit maga körül érzett pedig csak a rászegezett zöld szempár indította el újból. Ahogy a smaragdzöld íriszek egyenesen ránéztek és aggódóan fürkészték eltorzult arcát. Lassan szívta be a poros levegőt, ami a teremben volt és telt meg vele tüdeje. Belégzés, kilégzés. Szinte már pánikrohammá változott kétségbeesettsége és mind ez csak egy kérdés miatt.  

Harry aggódva nézte a nehezen lélegző fiút, s maga is rosszul kezdte érezni magát. Nem testileg, hanem lelkileg, hiszen nem sejtette, hogy Draco számára e kérdés ilyen nehézségekkel fog járni. A szőke tincsek alatt néhány izzadságcsepp jelent meg, a hófehér kezek lassú remegésbe kezdtek. A fekete hajú minden egyes porcikáján végig vezette tekintetét, s tudta, hogy cselekednie kell. Valami olyat kell tennie, amitől Draco megnyugszik majd és kiürít mindent a fejéből. Agykerekei csak úgy pörögtek a gondolkodástól, miközben a mardekáros fiú reakciója egyre csak súlyosbodott. Térdeit úgy remegtek már, mintha zsinóron rángatnák, szája szélén pedig egy apró vércsepp gördült le, egészen végig hófehér bőrén még utat nem talált állánál és a földre nem zuhant. Harry kezdett attól félni, ha nem talál ki gyorsan valamit, akkor Draco is, majd úgy végzi, mint az a bíborvörös vércsepp a földön. Hallotta fülével, ahogy a légzése enyhe terhelőbbé válik, s a pánik még inkább eluralkodik rajta. 

Nem volt már ideje gondolkodásra, hogy kieszeljen bármilyen varázslatot vagy épp Pitonhoz rohanva hozzon egy bájitalt, ami segít mindezen. 

Egy dolog lebegett csak is szeme előtt, ami aztán egy emlékké alakult. Egy olyan momentummá, ami a múltban történt és talán akkor látta Dracót a leglazábbnak. 

Ekkor már tudta, hogy mit kell tennie. 

Kezeivel lassan magához ölelte a rázkódó testet, s szorosan ölelésébe zárta. Kezével ezután lágyan végig simított a patyolat tiszta arcbőrön, ami most rózsa vörös árnyalatot öltöt magára. Draco ajkait lassan kiengedte a szorításból, tekintetét a zöld szempárba olvasztotta. A vér még mindig szivárgott húsából, Harry ujjai pedig érdeklődően törölték le, miközben feljebb emelte a szőke állát, ám karjaiból még most sem engedte el. Tekintete oda-vissza cikázott a könnyes, hamuszürke szemek és a duzzadt ajkak között. Közelebb hajolva a másikhoz, nyelvével lassan végignyalt a vérző ajkakon, mire Draco kikerekedett szemekkel nézett, ám légzési problémái csillapodni kezdtek. Úgy markolta a griffendéles fiú talárját, mintha sosem akarná többé elengedni. Nem is akarta, legalább is ezt gondolta még az ép tudatában. 

Harry azonban nem tétovázott tovább. Kezeit a szőke tincsekbe vezette, ezzel közelebb húzva még inkább magához a másikat, majd egy határozott és elszánt cselekedettel megcsókolta Darcót. Úgy falta a puha párnácskákat, mintha egy desszert lett volna. Édes, mégis fémes íze volt a már enyhén szivárgó vér miatt. Semmire sem vágyott ennél jobban, mióta megtudta, hogy milyen is csókolózni. Bár belátta, hogy ezt senki mással sem élvezné annyira, mint a Mardekár Hercegével. 

Draco kezei abbahagyták már teljesen a remegést, ahogy teste is. Az elméje teljesen kiürült és nem tudott másra gondolni, csak is az őt csókoló ajkakra és annak tulajdonosára. Karjait lassan Harry nyaka köré fonta, ezzel még közelebb férkőzve a másikhoz. Légzése is teljesen helyreállt, ha akadozott is az azért volt, mert a griffendéles fiú nyelve nem engedett neki több levegőt, ahogy végig simított szájpadlásán, majd vad táncba hívta az ő nyelvét is. A szőke egy hirtelen mozdulattal, már Harry ölébe vetette magát, aminek az eredmény az lett, hogy Harry kezei már a formás fenékre csúsztak, ezzel kicsikarva egy nyögést Dracóból. Úgy olvadtak össze, mintha egy test lennének. 

Ám a valóság ennél sokkal keserűbb volt. Ők barátok voltak. Legalábbis abban egyeztek meg, azonban most inkább olyanok, mint két szerelmes tinédzser akikben túl tengenek a hormonok és egymáson vezetik le. Harry lassan elengedte Draco mézédes ajkait, majd egy halvány mosolyt erőltetett arcára. Szerelmes volt Dracóba, ezzel volt leginkább tisztában. Azonban nem akarta a másikat semmi olyan dologba kényszeríteni, amit Draco nem szeretett volna vagy nem hangzott volna el ajkai közül. Valamint ott volt az apja is, aki ha megtudná mit művel az Ő egyetlen fia, kitudja mit tenne vele. Nem akarta, hogy a másik bármiféle fájdalmon essen át. Legyen szó akár lelki, akár testi fájdalomról. 

A szőke ajkai azonban mosolyra húzódtak, ám hamar el is tűnt arcáról az az igaz vidámság, amit a másik felé mutatott. Harry tekintete megbánást mutatott, s lassan elengedte kezei közül azt a törékeny testet, amit az előbb még szorosan magához szorított. 

Draco állapota már rendbe jött, így nem volt oka többé magához láncolnia,- gondolta Harry megbánóan. Pedig, ha tudta volna, mekkora csalódást okoz mindezzel a másiknak. A mardekáros kimászott a szemüveges fiú öléből és legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében. 

Bemocskolt a Malfoy nevet. Dühös volt. De nem azért öntötte el a düh testét, amiért megtette azt amit a másik fiúval. Nem az érzéseire volt dühös, amiket még mindig magába zárt mélyen. 

Dühének oka egy dolog volt. A családja. Legszívesebben nem is nevezte volna családnak, hisz az apja olyan volt neki, mint egy vadidegen, aki minden egyes nap parancsokkal látja el és meg mondja, hogy mit mikor és miért tegyen.

- Malfoy én..- kezdett volna bele Harry magyarázatába, hisz nem akart félreértésbe keveredni, valamint az se akarta, hogy kapcsolatuk ismét rosszt irányt vegyen. Ám Darco belé fojtotta a szót, amikor kezével egy határozottan intet felé. 

- Hagyd, Potter. Nincs miért magyarázkodnod. Nem tudhattad, hogy ez fog történni. Bocsánatot kérek, amiért kellemetlen helyzetbe hoztalak.- szavai nyersek voltak, s ez Harry szívének fájt. Talán tényleg meggondolatlanul cselekedett, de már nem tudta meg nem történté tenni. 

Draco a falon elhelyezkedő órára tekintett, ami jelezte a büntetőmunka végét. Rideg arccal pakolászta össze holmijait, ezzel próbálva visszafojtani sírását. 

Egy Malfoy sosem sír. Soha nem mutatja ki az érzéseit.- vízhangozott végig fejében apja nyers és undorító szavai, amitől még inkább szabadulni akart. 

Harry döbbenten pillogott a menni készülő szőkére, szívét pedig egyre erősebben fonta körbe a fájdalom és a bűntudat. Hibásnak érezte magát a történtek miatt. Szemével lassan követni kezdte a siető alakot, ami már a kilincset markolászta, amikor egy gyors mozdulattal oda futott hozzá és megragadta karját, hogy ezzel maradásra bírja még, hiába is volt vége a ma délutánnak. 

Draco torkát azonban már a sírás marta, s olyan erősen kapargatta, mint még soha. Úgy érezte, mintha egy főnix karmolászná éles karmaival nyelőcsövét. Nem akart a másik felé fordulni. Tudta, ha meg teszi nem fogja tudni magában tartani könnyeit és meg kell mutatnia azt az oldalát, ami soha nem akart, hogy bárki is lásson. Képtelen volt megmozdulni, lábai gyökeret vertek ott az ajtóban, ahogy a griffendéles fiú kezei csukóját szorosan átölelték. 

- Draco... kérlek...- e megnevezésre szürke szemei, majd kiestek a helyükről, bár azt Harry nem láthatta, hiszen még mindig nem volt hajlandó megfordulni, s nem is tudott volna. Forrókönnyei utat törtek szemein keresztül, egyenesen végig folyva arcán. Szégyellte magát és azt, amit a következő pillanatban tett. 

Szabad kezét a magasba emelte, s egy határozott lendülettel csapott a másik zavarodott arcára. Az ütés hangja szétterjedt az üres teremben, Harry arca pedig égett a fájdalomtól.

 Ám a következő pillanatban az ajtó nyílt, s egy ledöbbent tekintetű Pitonnal találták magukat szemben. 

____________________________________________________________________________

Egy kis meglepetés rész!⚡

Boldog névnapot wangliu_hun ! ❤😍😍😘 Remélem elnyerte a kívánt hatást!😏😂