Telefon csörgés keltette fel figyelmemet. Felkeltem a puha ágyból és a szekrényen hagyott telefonhoz mentem. Mikor megláttam ki hív nem tudtam, hogy mit csináljak. Nem habozva vettem fel.

- kislányom ! Jól vagy ?? Minden rendben ??- hangjától a szőr is feláll hátamon.

- igen, anya, minden rendben. - ültem le az ágyra.

- hol vagy ?? Nem bántottak ??

- dehogy is, Hyunjin a gondomat viseli..

- ezt hogy érted ?

- egy párt alkotunk.

- te normális vagy, Lili ? Elrabolt téged ! Hol vagy ? Apáddal megyünk érted.

- nem rabolt el, csak magával hozott.

- hol vagy ?

- nem mondhatom el.

- Lili !

- most mennem kell. Szia anya. - mielőtt bármit is mondhatott volna letettem. Sóhajtva terültem el. Ennyi idő után miért csak most hívott ? Felkeltem az ágyról és Hyunjin keresésére indultam. A könyvtárban találtam meg könyvek közt ülni. - azt ne mond, hogy ezeket már kiolvastad. - álltam meg előtte.

- akkor nem mondom. - nézett rám mosolyogva.

- van egy kis baj. - ültem le törökülésbe.

- micsoda ?- becsapta a könyvet, amit a kezében tartott, aztán letette maga mellé a többi közé.

- anya hívot-

- ugye nem vetted fel ?- vágott szavamba.

- umm de..- hirtelen pattant fel és rohant ki. - Hyunjin !- álltam fel, hogy utána tudjak szaladni. - várj már ! Hova rohansz ?- futottam utána. Miért van az, hogy nálam mindenki gyorsabb ?

- mivel felvetted lenyomzzák a mobilod, hogy hol vagy, ezáltal idetalálnak. - állt meg. - hol van a telefonod ?

- a szobában. - mutattam a szoba irányába.

- hozd ide !

- miért ?

- csak hozd ide ! Ha lehetne igyekez !!- fordított meg és tolt a szoba irányába.

- jól van megyek már ! - nem szeretem amikor ez az éne jön elő. Ilyenkor kiszámíthatatlan, birtokló, féltékenynek nem mondanám, de néha az is benne van a pakliban. - minek neked ? - nyújtottam felé a mobilt. Kikapta a kezemből, kivette belőle a SIM kártyát aztán falhoz vágta a készüléket. - HYUNJIN !!- szaladtam telefonom után. - ez meg mire volt jó ?? Ripityára tört !!

- kapsz Nokiát. - törte ketté az apró kártyát.

- de most minek kellett összetörni ?? Ha már lenyomztak, akkor már nem volt mindegy ?? - caplattam dühösen felé az összetört telefonnal kezemben.

- ne hisztiz annyit. - tette kezembe a két darabban álló kártyát. Hitetlenkedve néztem ahogy elhalad mellettem. Reménytelenül kapcsoltam be a törött mobilt, de ahogy gondoltam, nem kapcsolt be.

- most mégis mire készülsz ??- rohantam a fiú után.

- azt hiszed, hogy csak úgy hagyom, hogy ide jöjjenek és elsétáljanak veled ?? Azt hiszed annyiban hagyom a szüleim halálát ? - tolt neki a falnak. - szerinted ennyire hülye vagyok ? - támaszkodott meg a falon egyik kezével. - nagyon buta vagy. - paskolta meg gyengéden az arcomat. - keresd meg Yejit. - sétált el. Morcosan indultam el. A lányt a konyhában találtam meg sütit díszíteni.

- pont jókor jössz ! Kóstold meg !- nyomott a számba egy cukormáztól túl spilázott muffint.

- finom..- bólintottam teli szájjal. - Hyunjin mondta, hogy keresselek meg. - ültem le az asztalhoz.

- mit szeretne ?- vette le a kötényt.

- felhívott az anyukám.

- felvetted ?? - kérdezte megijedve.

- igen.

- ó te jó ég !!- vetette hátra fejét. Már szólásra nyitotta a száját, de Hyunjin lépett be, közbe vágva Yeji szavát.

- öltözzetek, megyünk. - mondta hűvös hangnemben.

- hova ? - álltam fel.

- vedd fel a cipődet meg a kabátodat. - sétált közelebb. Összehúztam magam és mentem cipőt húzni.

- hova mentek ?- jött le Hyunjin nagybátyja a lépcsőn.

- jönnek a szülei. - biccentett felém Hyunjin.

- óvatosan. - tünt el a férfi a szemünk elől.

- gyertek. - indult kifelé Hyunjin. Amint kiértünk a kastélyból egy csomó fegyveres ember állt a kastély előtt. Egy fekete kocsiból kiszállt egy nő és egy férfi. A szüleim voltak azok.

- gyere ide, kislányom. - nyújtotta anya a kezét. Kezemmel Hyunjin keze után kaptam. Remegve bújtattam a kezem az övébe.

- nem megy. - válaszolt helyettem a fiú.

- Lili, gyere ide ! - szólt apa. Felnéztem a mellettem álló fiúra, de csak üvegesen bámult a szüleimre.

- azt mondtam, nem megy !- emelte fel a hangját.

- Hyunjin, engedd el !- lépett egyet előre anya.

- miért tenném ? Elvettetek tőlem valamit, akkor én is elveszek tőletek valamit. - vont vállat lazán. Apa intett a kezével, mire ránk fogták a fegyvereket. Hyunjin Yejit és engem maga mögé tolt és ő is intett.

- a szüleid semmit nem értek ! Meg kellett tőlük szabadulni ! Az anyád egy kéjelgős kis cafka volt ! Az apád meg alkoholista barom !- a jobb kezét felemelte és intett egyet, mire gépfegyverek hangja jött hátunk mögül. Megint. Megint tűzharc.

- Hyunjin !!- kiáltottam rá. Arrébb löktem a fiú testét, hogy megtudjam nézni lett-e valami bajuk a szüleimnek. Szerencsére nem.

- Lili, azonnal gyere ide !- utasított anya. - ha ide jössz nem lesz baja. - mosolyogott. Hyunjin felé pillantottam. Lassú léptekkel haladtam feléjük.

- Lili, várj !- szólt fel Hyunjin. Gonosz vigyor ült ki arcára. Szívem egyre hevesebben zakatolt bent. Felé fordultam, ő elém sétált és vigyorogva hajolt ajkamra. - csak megjegyzem..már nem szűz. - nézett fel vigyorogva anyáékra. Zavarodottan néztem az előttem állót. Nem is voltam senkivel. Még vele sem.

- Lili...!- anyám sipákoló hangjára feléjük fordítottam fejemet. Hyunjin a kezemnél fogva rántott vissza maga mellé.

- te utolsó..!- rántott elő apa egy kardott és felénk dobta. Szemeim hatalmasra nőttek a repülő gyilkos pengét látva, ami egyenesen Hyunjin felé közeledett. Mielőtt a fiú mellkasába fúródhatott volna a fém, elé ugrottam. A számban éreztem a fém ízű folyadékot, mikor a hátamba furakodott a kard. Ha lehetséges még nagyobbak lettek a szemeim. Fájt. Hyunjin karjaiba kapaszkodtam, de kezem nem bírta tovább. Elengedtem pulcsija ujját. Kezével derekam után kapott, és úgy tartott.

- szeretlek. - erőltettem magamra egy halvány mosolyt. A fájdalom megszűnt, szemeim becsukódtak. Sötétség, mintha lebegnék, olyan érzés. Semmi sem vesz körül, de mégsem félek. Emlék képek mindenhol, majd eltünnek. Kívülről láttam magam és a legjobb barátnőmet, mikor közösen csináltunk valamit.

Ez lenne a halál ?

Azt hiszem, igen.

𝓥𝓮́𝓰𝓮