Egy jó tanács, sose menj el egyedül olyan helyre, amit nem ismersz. Nos nekem sikerült elkeverednem egy erdőbe. Már sötétedik, azt se tudom merre megyek. Visz a lábam, én pedig követem. A telefonom is merülőben van, nagyon jó.

Egy hatalmas dörgés késztetett sikításra. Kezemet szívemre tettem, nyugtatás kép. Mély sóhajokkal sétáltam tovább. Az eső eleredt, jobban fogalmazva szakadni kezdett.

Kutyák hangját hallottam a távolból. Legalábbis remélem kutyák voltak és nem farkasok. Nagy hiba volt eljönni, de egyszerűen nem bírtam tovább maradni. Mindenki a nővéremet látja bennem ott. Ha egyáltalán ő a nővérem. Lábamat jobban szedtem magam után, kezemmel próbáltam védeni fejtetőmet az eső ellen. Habár mind tudjuk ez mennyit ér. A közelben véletlenül nincs egy üres barlang ? Fa alá nem szívesen húzódnék be...

A kutya ugatások, vagy farkas, de legyen inkább kutya, egyre hangosabbak lettek, ami annyit jelent, hogy közel vannak. Telefonomon kialudt a lámpa fénye, remélem csak lemerült, és nem az eső ártott meg neki. Zsebre vágtam az eszközt és vakon folytattam utamat. A hold fénye sem világít sokat. Lábamat rossz helyre tehettem, mivel elég nagyot estem. Mikor megpróbáltam felállni nem ment. Valami van a lábamon.

A hangok egyre közelebb kerültek, de emberi hangok is hallatszottak. A hangforrás után kutatva kapkodtam fejemet a sötétségben, de semmit nem láttam. Lámpák fénye jelent meg a közelben. Egy kicsit most félek. Na jó...nagyon is félek. A fény egyre közelebb és közelebb jött hozzám. Lábamat ráncigálni kezdtem, de nem segített sokat. A fény leguggolt elém, és akkor láttam meg Hyunjin arcát. Egy nagy adag levegőt fújtam ki.

- miért kellett elmenned ?? Tudod mennyit aggódtam érted ??- tette le a lámpát, s keze közé vette arcomat.

- hagyj ! - ellöktem kezét, hátrébb akartam mászni, de a lábam valahova beszorult.

- semmi rosszat nem tettem ellened ! Miért mennél el ?

- te tudnál úgy élni velem, ha a bátyádat látnám benned ?? Hogy csak az miatt lennék veled, mert kiköpött mása vagy neki ? Te velem maradnál ? - kérdésemre lehajtotta fejét. - nem, akkor én miért maradjak veled ?

- nem őt látom benned ! - fogta meg vállamat. - miért hiszed ezt ? Miért nem hiszed el, azt amit mondok ? Miért másnak hiszel ? Velem vagy, nem mással, nem másnak kell hinned, hanem nekem ! - szerencsém ezen az estén annyi, hogy sötét van, szakad az eső, így nem látja sírásomat.

- miért maradnál velem, mikor a szüleim miatt nincsenek szüleid ?- kérdeztem halkan.

- miért te bünhődnél mások tettei miatt ? Menjünk vissza. Kérlek. - döntötte homlokát az enyémnek.

- menjünk..- haraptam be ajkamat. Hyunjin megfogta a lámpát és lábamra vezette a fényt. Nehezen kiszedte a lábamat, felállított, kezével kezem után kapott.

- szeretlek. - puszilt meg. - ezen senki nem tud változtatni. Még a hisztid sem. - suttogta fülembe.

- én is. - motyogtam. Kézen fogva, vacogva sétáltunk a kastély irányába. Mikor oda találtunk odabentről kiabálás hallatszott.

- nem csak én akadtam ki. - vont vállat Hyunjin. Ahogy beléptünk Yeji futott elénk. Nem törődve vizes ruhámmal borult nyakamba.

- a szívbajt hoztad rám !- motyogta nyakamba.

- nem állt szándékomban. - simogattam hátát.

- mi, most beszélünk. - mutatott Hyunjin nagybátyja felé.

- állok elébe. - mosolygott mindentudóan.

- mi pedig át vesszük ezeket. - tolt az emelet felé Yeji. - a végén megfázol.