- tényleg azt hiszed, hogy szeret ?- állt meg előttem.

- szeret...

- dehogy szeret !- nevette el magát cinikusan.

- ne mondja ezt !- ráztam fejemet sírásomat visszatartva.

- ugyan miért ? Csak az igazat mondom. Tudod ki ő ?- mutatott a képre. Fejemet ingattam, hogy nem tudom. - Hyunjin nem mondta el ? Ez is bizonyítja, hogy nem szeret igazán. - nevette el magát szarkasztikusan.

- Hyunjin szeret !- kiáltottam már sírva.

- Hyunjin őt szereti ! Őt látja benned ! A nővéredet látja benned ! - kijelentése teljes sokkba hozott. A nővérem...? Volt egy nővérem ?

- a nővérem ? Ne hazudjon nekem nincs nővérem !- ráztam fejemet bőgve.

- nem hazudok. Ő itt Kovács Liliana, a te nővéred, Hyunjin szerelme, a te hasonmásod ! - nem bírtam tovább hallgatni. Sírva futottam el onnan. A szobába igyekeztem, az ajtón berobbantam, a nagy falapot dühösen vágtam be. Mikor megfordultam Hyunjin döbbent pillantásait láttam.

- minden rendben ?- sétált felém, arcomhoz érintette volna kezét, ha nem húzódok el.

- ne érj hozzám !- léptem egyet hátra.

- Lili, mi a baj ? Kezdesz megijeszteni. - ráncolta homlokát.

- miért nem mondtad el ?? Hmm ?? Miért kellett titkolnod ?? - löktem egyet rajta.

- fejezd már be ! Mi bajod van ??- fogta össze kezeimet.

- engedj el ! - ráncigáltam csuklómat. - miért hazudtál ?? Miért nem mondtad el ?? Hyunjin én tényleg szerettelek !!- csaptam sírva mellkasára.

- én is szeretlek, de mi bajod van ? - fogta meg két kezével arcomat.

- őt látod bennem ! Csak miatta kellek neked ! Csak miatta vagy velem ! Ha nem hasonlítanék rá már rég megöltél volna !- rogytam a padlóra. Kezeit körém fonta és velem együtt esett a padlóra.

- miről beszélsz, Lili ?- simította ki a hajamat az arcomból.

- a nővéremről ! Lilianaról !- ordítottam arcába. Zavarodott tekintetét kapkodta arcomon.

- Lili...

- Hyunjin, miért nem mondtad el ? Miért mástól kell megtudnom ?

- ki mondta el ?- állt fel.

- ne menekülj Hyunjin ! Válaszolj ! - álltam fel én is.

- ki mondta el ?

- itt most én kérdezek !! Miért nem mondtad el ??

- Lili, nem kérdezem mégegyszer ! Ki mondta el ?

- az nem mindegy ?? Válaszolj a kérdésemre ! Miért nem mondtad el ??

- Yeji volt az ?

- ne keverd bele ! Miért nem válaszolsz ?? Csak miatta hagytál életben, ugye ?? Csak miatta vagy velem !!

- ez nem igaz Lili ! Szeretlek !!

- mert a húga vagyok, csak azért !

- fogd már fel, hogy nem ! Igen, elsőnek miatta hagytalak életben, teljesen olyan vagy mint ő, gyönyörködni akartam a szépségében vagyis szépségedben, de aztán beléd szerettem, elsőnek én sem akartam elhinni, de szembesültem ezzel a ténnyel, hogy te kellesz nekem ! Az udvaron azért néztem rád úgy, mert felismertelek, olyan volt, mintha visszatért volna, közben csak a húga állt előttem, te álltál ott, nem ő. Az idő múlásával, mikor beléd szerettem elhatároztam, téged nem foglak elveszteni, bármi áron megvédelek, ha kell az életem árán is, de ehhez az kell, hogy bízz bennem, hogy elhidd nem miatta vagyok veled, hogy elhidd téged szeretlek, téged látlak mikor rád pillantok. Szerettem a nővéredet, teljesen odáig voltam érte, de ő már a múlt, te vagy a jelen és a jövőm. Fogd fel, téged szeretlek. - suttogta az utolsó mondatot ajkaimra majd megcsókolt.

- szeretnék hinni neked...- toltam el magamtól. - de oltári nagy titkot titkoltál el előlem. Sajnálom Hyunjin...de a nem csak a szüleim fognak szenvedni. - sétáltam ki a szobából.

- Lili, hova mész ?? Állj meg !- kapott kezem után.

- eressz el ! Vége van Hyunjin ! Én már nem hiszek neked...sajnálom. - téptem ki kezem markából.

- Lili ne csináld ezt..- húzta ki magát.

- de csinálom. Felejts el. - indultam ki a kastélyból.

Hát...ezt is el csesztem. Azt hittem bármit meg tudunk beszélni, de belátom ez hiú ábránd volt.

Eddig csak a nővérem belsőjét vesztette el.

Nővérem...de fura ezt kimondani.

Azért a szüleim is hibásak, hisz ők is elmondhatták volna.

Eddig a nővérem személyiségét vesztette el.

De már a külsejét is...