- mit kezdjünk a nappalival ?- ült le a földre Yeji.

- szinte hiányzik az egész fal. - nézte a hiányzó alkotóelemet Minho.

- tágasabb...- nézte Hyunjin is.

- és hidegebb is. - bújtam karjai közé. Egy fekete ruhás szaladt be a romos nappaliba. Valamilyen tabletet szorongatott és kiabálva futott Hyunjin felé. Hyunjin vetett egy pillantást az eszközre.

- jönnek a szüleid. - csókolt ajkaimra. - pakolj be minden fontosat. Megyünk. Yeji, te is jössz. - nézett a lány irányába.

- miért megyünk el ?- néztem fel rá.

- pakolj össze ! - jobbnak láttam inkább befogni és pakolni. Az emeletre felrohantam és minden ami fontos beletettem egy bőröndbe.

- hova megyünk ?- kérdeztem barátomat.

- a nagybátyámhoz. Tud az egész tervről. - vette ki a kezemből a bőröndöt.

- de miért megyünk el ?

- azt akarom, hogy tovább szenvedjenek, úgy, mint én. Én egy életen át fogok szenvedni a szüleim hiánya miatt. Akkor ők szenvedjenek a lányuk miatt egy életen át !- csapta le a kocsi csomagtartója ajtaját.

- a nagybátyád tudja, hogy együtt vagyunk ?

- persze. - hajolt le hozzám. - mindenről tud. - megvártuk míg Yeji is beteszi a bőröndöt és mentünk is. Út közben Minhot kitettük. Egy erdőbe haladtunk, egy kastélyhoz érkeztünk, ott kiszálltunk, míg Hyunjin két lépéssel elért a bejárathoz, nekünk futnunk kellett, hogy utolérjük a fiút. A kastélyba belépve hatalmas lépcsővel találtuk magunkat szemben. A lépcső tetején állt egy férfi. Negyvennek tippelném. Meglepetésemre magyarul szólalt meg.

- szervusz Hyunjin, Yeji. - köszöntötte rokonait. - te lennél Hyunjin barátnője ?- fordult felém.

- igen..- kezemmel Hyunjin keze után kutattam, markába csúsztattam a tenyerem, hátha némi bátorság is megszáll.

- roppant különös a hasonlóság. - sétált le.

- elnézést...de nem értem. - ráztam a fejemet.

- ő nem tudja, hogy ki volt neki. - állt elém Hyunjin. Segélykérőn néztem Yejire, de csak megrázta fejét.

- hát nem mondtad el neki ? Hyunjin, nem így működik egy kapcsolat. Persze, gondolom a kis hölgynek is vannak titkai.

- az egyetlen titkom, az az, hogy otthon hagytam az egyik kedvenc plüssömet...- néztem a padlót.

- mi járatban ? - állt meg előttünk

- kezdődik.

- menjetek. - biccentett a lépcső felé. Hyunjin kézen ragadt és vonszolt maga után. Egy szobába vitt be, hatalmas volt, volt egy erkély is.

- meddig szeretnéd kínozni a szüleimet ?

- amíg ki nem élveztem.

- miért nem lehet leülni és megbeszélni ? Biztos volt rá okuk, nem robbantanak fel csak úgy embereket.

- te leülnél beszélgetni a szüleimmel, ha megölték volna a tiédet ??- kérdezte ingerülten.

- megpróbálnám !

- megpróbálnád ! Utálom a szüleidet ! Hát nem érted ??

- tudom, hogy nem vagy tőlük elragadtatva.

- tőled se nagyon. - mért végig gúnyosan. Döbbenten álltam előtte. Most nagy lyukat ütött a szívembe.

- így gondolod..?- küszködtem könnyeimmel.

- sajnálom. - közelített felém.

- így gondolod, vagy nem ?- hátráltam.

- természetesen nem !- ölelt át. Szorosan öleltem, ha tényleg úgy gondolta volna, el is húznám a csíkot.

- szar poén volt. - motyogtam mellkasába.

- tudom és sajnálom !- szorított jobban.

- miről beszéltetek a nagybátyáddal ?- váltam el tőle.

- nem állsz készen arra, hogy elmondjam.

- kérlek.

- nem. Talán később. - ment ki a szobából. Puffogva ültem le az ágyra.

- kukucs. - dugta be a fejét Yeji.

- szia. - mosolyogtam rá.

- nincs itt Hyunjin ?- jött be egész lényével.

- nincs, nem rég ment ki. Kérdezhetek valamit ?

- persze. - ült le mellém.

- miről beszélt lent Hyunjin és a nagybátyja ?

- azt nem mondhatom el...de egy képet mutathatok. - indult ki. - gyere. - felálltam az ágyról és mentem utána. - ez itt a könyvtár. - nyitott ki egy hatalmas fa ajtót. - Hyunjin a felét már kiolvasta.

- hű..- soha életemben nem láttam még enyni könyvet egy helyen. Száz év is kevés lenne, mire ezeket kiolvasnám. - tudtam, hogy Hyunjin szeret olvasni, de ennyire ?

- jobban, mint hinnéd. Erre gyere. - indult a lépcső felé. - ezt nézd meg. - nyújtott felém egy fénykép keretet. Nem hittem a szememnek mikor megláttam a képet.

- ez...olyan..mint én. - néztem fel rá. Mintha én lettem volna a képen. A képen szereplő lánynak mindene olyan volt mint nekem. A haja, a szeme, az orra, az arca, a mosolya, a testalkata.

- ő volt Hyunjin barátnője...akit megöltek.

- gyönyörű. - fehér ruhába volt bújtatva, Hyunjint karolta és úgy mosolygott a kamerába. - mikor készült ?

- három évvel ezelőtt.

- szóval így értette a hasonlóságot...- motyogtam minimális hangerővel. - de miért hasonlít ennyire rám ?

- azt nem tudom. - rázta fejét, de látható volt rajta, hogy tudja, csak nem szeretné elmondani.

- jól kijöttetek ?- mosolyogtam rá.

- mintha a húgom lett volna. - mosolygott miközben a képet tanulmányozta.

- szüleiről tudsz valamit ?

- állítólag nem volt jóban a családjával, egyedül hagyták itt, tudomásom szerint elutaztak külföldre, azt nem tudom hova.

- szerinted..szeret engem ? Ahogy elnézem ezt a lányt..nem érek fel hozzá, hiába is hasonlít rám.

- persze, hogy szeret, ne butáskodj. Ideje vissza mennünk. Egyébként, ha nagyobban szeretnéd csodálni őt, az egyik folyosón megtalálod a képét. - karolt belém.

- ki van téve a képe ?

- igén, a nagybátyánk csodálta a lányt. Az ő lányára emlékeztette, aki még tizenöt éves korában elhunyt.

- mi történt ?

- megtámadta egy vadkan. Pont lovagolni voltak, a vadkannak kicsinyei voltak és azokat védte. Minji nem élte túl.

- sajnálom. - Yeji visszakísért a szobába, ő ment felzabálni a konyhát. Az ágyon ültem és gondolkoztam. Miért hasonlítok én annyira arra a lányra ? A szobából kiléptem, és a lány fényképe után kezdtem kutatni. Valamelyik folyosón...de hát itt van egy csomó folyosó. Ecc pecc kimehetsz játékkal eldöntöttem hogy merre is menjek. Mintha a középkorban járnék, olyan érzést keltett ez a kastély. Egy másik folyosó előtt haladtam el mikor egy férfi álldogált egy hatalmas kép előtt. Lassan sétáltam felé. Az a lány volt ott, aki Hyunjin volt barátnője volt.

- mérhetetlenül hasonlítasz rá. - szólalt meg Hyunjin nagybátyja.

- nem is ismerem. - ráztam fejemet.

- nem gondolkoztál már, vajon miért vagytok ilyen egyformák ?- sétált hátam mögé.

- de...- tök para a pali.

- és azon, hogy Hyunjin csak azért van veled, mert kiköpött mása vagy a lánynak ?- sétált körbe.

- ne-nem...

- pedig csak ezért van veled, ugyan miért lenne már olyan lánnyal, akinek a szülei megölték az övéit ? Miért foglalkozna veled, ha nem a bosszú vágy vezérelné ? Tényleg azt hiszed, hogy szeret ? Csak azért van veled mert őt látja benned. Ha nem hasonlítanál rá, már rég megölt volna. Utál téged a szüleid miatt, de miatta visel el téged, mert belé szerelmes, nem beléd ! Te csak helyettesíteni kellesz neki. Helyettesíteni elvesztett szerelmét. Mert ő őt szereti, nem téged.