Hyunjin rohant be a romokban álló nappaliba. Azonnal megkönnyebültség töltötte el egész testemet. A pasas, Yeji felé irányuló fegyvert, Hyunjin felé fordította. Az ütő is megállt bennem.

- még mindig nem adod fel ? Hiába keresed itt a köveket, nincsenek itt. - kezdett el sétálni.

- most miről beszél ?- suttogtam Yeji fülébe.

- a kövekről.

- akkor mégis hol vannak ??- húzta fel a fegyvert. Megijedtem, tekintetem Hyunjint vizslatta. Látszott rajta, fogalma sincs mit tegyen. A lábam cselekedett és megrúgtam az előttem álldogáló sípcsontját. A fegyver kiesett a kezéből, Yeji utána kapott és Hyunjin felé dobta, a fickó emberei, akik a nappaliban voltak, fegyvert rántottak Yejire, rám és Hyunjinre. Basszus kulcs...ezt nem így terveztem.

- ott, ahol ember fia nem keresné. - emelte fel a pasasra fegyverét. - lettél volna olyan szánalmas, hogy akkor jössz ide, mikor nem vagyok itthon ? Tehetetleneket bántottál volna ? Vele mi történt ?- pisztollyal mutatott Yejire.

- most le akar lőni ???- kérdeztem ijedten a mellettem ülő lányt.

- dehogy, azt kérdezte mi történt velem. - válaszán nyomban megnyugodtam.

- túl sokat kérdezett.

- nézd. - böktem meg halkan Yeji oldalát és a bejárat felé biccentettem. Minho állt ott.

- Oppa...- mondta ábrándozó hanggal.

- he ?- fordultam felé.

- az oppa szót általában lányok használják idősebb fiú testvérükre, de a pasijukra is szokták mondani a lányok.

- nos, Minho nem a testvéred...együtt vagytok ??

- gondolatban igen...

- gratulálok.

- köszönjük.

- fordítanál tovább ?

- persze.

- te pedig túl sokat ártottál már nekünk !- ekkor Minho fegyvert feltartva jött be a nappaliba, mögötte még vagy tíz másik fegyveressel.

- az én hősöm. - bökte meg játékosan az oldalamat Yeji.

- reggel még Wasabis muffint adtál neki bosszúból.

- elvette az eszem. - sóhajtotta szerelmesen.

- el ne foly itt a kanapén. Kell a tolmácsolás.

- azt mondtam maradj ki ebből ! - nézett egy pillanatra Minho felé Hyunjin.

- nem emlékszel az eskünkre ? Ha szenvedsz, szenvedek, ha meghalsz, meghalok. Jóban, rosszban együtt vagyunk. - emelte fel a kisujját Minho. Kérdőn fordultam Yeji felé.

- olyan cuki ! Azt mondta, hogy haláláig ott lesz vele !- bőgte el magát.

- édes istenem most küldj jeleket !- néztem fel a mennyezetre.

- Yeji, remélem tudod, hogy hallom amit mondasz. - fordult Minho Yeji irányába.

- hogyaza... Meg kell tanulni spanyolul...azon biztos nem tud.

- mi ?

- elfelejtettem, hogy tud magyarul és hallotta, ahogy róla ábrándozok. - suttogta fülembe.

- uuu. - nevettem ki.

- most eltűntök, vagy nem lesz jó vége. - húzta fel a fegyvert Hyunjin.

- a kövek nélkül sehova ! - kiabálta a pali.

- ezt sajnálattal halljuk. Szitává fogunk lőnni titeket. Amíg van golyó mi lövünk. - a pasas felemlete jobb kezét és intett egyet Hyunjin és Minho felé. Másod perceken belül golyók záporoztak a nappaliban. Yeji a fejével jelezte, hogy rúgjam meg ismét a férfi lábát. Lábam lendült és a férfiú sípcsontján állapodott meg. Térdre rogyott, Yeji is lendítette a lábát, orrba rúgta szerencsétlent.

- nézd !- kiáltotta Yeji, miközben a bejárathoz mutatott.

- oda ne menj !- fogtam vissza, mikor egy puskáért akart rohanni.

- de szükség van rá !

- de nem látod, hogy pont abba az irányba nyitottak tüzet ??

- na és aztán ?? Egyszer élünk !- rántotta ki a karját kezeim közül.

- Yeji !!- bújkálva futott oda a bejárathoz. Kezébe vette a puskát és lőni kezdett vele. A fickó övén volt egy fegyver tartó, és abban egy kisebb puska. Azt kivettem onnan és bizonytalanul néztem a kicsi, mégis hatalmas fájdalmat okozó tárgyat. Ahogy eddig láttam felhúztam és ráirányítottam az egyik fekete ruhásra. Hiába akarom meghúzni nem megy.

- ha fegyvert fogsz valakire, tud is meghúzni. - duruzsolta Hyunjin a fülembe. Kezét kezemre vezette és meghúzta a ravaszt. Szememet összeszorítottam, fejemet ellenkező irányba fordítottam. - ezt még gyakoroljuk. - puszilt meg. Felálltam a kanapéról és a háta mögé másztam, Hyunjin mellé. Minho Yeji mellé sietett. Hyunjin mögém állt, kezével irányította a kicsi pisztolyt szorongató kezemet. Másik kezét derekamra tette. - Titanic part kettő. - suttogta fülembe mire elkuncogtam magam. Az utolsó élő ember az ellenség közül, a kanapé előtt hevert vérző orrát szorongatva. - Lili. - szólított. Felé néztem, ő ajkaimat vette ostrom alá, közben meghúzta utoljára a kis fegyvert.

- romantikusabb nem is lehet. - mosolyogtam ajkaira.

- jól vagy ?- váltott aggódó arcra.

- persze. - bújtam hozzá.

- hé Rómeó ! Lehet enyém Júlia ?- kiáltotta Minho és felemelte összekulcsolt kezüket.

- legyen, de vigyázz rá !- kiáltott vissza Hyunjin.

- meglesz ! Jaj basszus...- bukott fel egy tégla darabban.

- na..jól kezdődik. - mosolygott.

- minden jó, ha a vége jó.

- de ez még nem a vég. - csókolt meg.