Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

14

Másnap korán reggel kipattantak szemeim. Borzasztóan rosszul aludtam. Görcsölt a hasam, fáztam, melegem volt, volt minden bajom. Kitakartam magam, azzal a szándékkal, hogy kimegyek a fürdőbe, de olyat pillantottam meg lábaim közt, hogy egyszerre szégyelltem magam és átkoztam az eget. Visszatakartam magam és visszafeküdtem Hyunjin mellkasára. Most mégis mit csináljak ? Hogy a fenébe tüntessem el ? Anyám borogass. Mi van, ha csak álmodom ? Újra kitakartam magam, de sajnos nem álmodtam.

- mi a baj ?- kérdezte reggeli rekedtes hangján.

- se-semmi. - lejjebb toltam magam, hogy eltakarjam.

- biztos van valami. Mi történt ?- ölelt át.

- ez rém ciki...- fújtam ki egy adag levegőt.

- megszültél ?

- nem !- csaptam meg karját.

- akkor ?

- oké hu...szóval, ugye a lányoknak vannak piros napjaik.

- igen...? Ez hogy jön ide ?

- nem tudtam, hogy ma, múlt hónapban a hónap végén lett, sajnálom !- hadartam el.

- miről beszélsz ?- tolta fel egy picit magát.

- olyan lett a lepedő...- sütöttem le fejemet. Kacagni kezdett.

- na és ? Ki lesz mosva. - húzott magához. - de várj, nekem nincs izém amit be kell tenni.

- pedig fiú vagy, lennie kell.

- nem arról beszélek !- nevetett. - de igen van és hű milyen méretes. - dörmögte fülembe. - arról beszélek amit ilyenkor szoktatok használni. Kérjek Yejitől ?

- megtennéd ?

- persze. A lepedő meg ne bántson. - puszilta meg homlokomat. Míg Hyunjin elkéri a betétet én addig nyűgösen forgolódok az ágyban. - tessék. Még szívecskés is. - nyújtotta felém.

- köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára. Elláttam magam aztán vissza mentem Hyunjin mellé.

- amíg elintézted beraktam a mosásba a lepedőt. - mosolygott.

- rendben, anyáról és apáról van valami hír ?

- még nincs. - telefonja csörgéssel jelezte, hogy valaki hívja. Egy szót sem értettem abból amit mondott. Hamar tette le. - öltözz, Baba. Minho itt lesz tíz perc múlva.

- tudod mit ? Én innen ki nem megyek ma. Zárd be az ajtót. - bújtam be a takaró alá.

- én bezárom, de akkor itt más lesz. - takarta ki a fejemet.

- miért vagy ennyire perverz ?

- nem tudom. - nyomta ajkát az enyémnek. - öltözz. - adott bárány puszit.

- nem akarok. - nyafogtam és fejemre húztam a takarót.

- azt akarod, hogy én öltöztesselek fel ?- takart ki.

- öltözök. - indultam a beépített szekrény felé. - Hyunjin...

- igen ?

- ezt ellopom..- mutattam felé egy fekete pólót.

- csak nyugodtan.

- semmi kedvem farmert felvenni, de cica nadrágot se akarok, a mackó nadrágról meg ne is beszéljünk. Nincs mit felvennem !- dobáltam össze vissza a ruháimat. - ez túl piros, ez sárga, ez meg...nem jó..ahh feladom !- ültem le a padlóra.

- mi kellene ?- nézett be.

- valami kényelmes ruha, ami fekete. - sóhajtottam.

- tessék. - nyújtott felém egy fekete nadrágot.

- köszönöm. - elvettem tőle és bámultam rá. - nem mész ki ?

- kellene ?

- igen.

- akkor nem.

- de...

- öltözz. - a pólót szorongattam az ölemben és fejemet ráztam. - mire vársz ?

- arra, hogy kimenj. - néztem fel rá.

- arra várhatsz, Édes. Na öltözz. - csigalassúsággal húztam le magamról az inget. Amilyen lassan húztam le, olyan gyorsan vettem fel a pólót. - állj !- kiáltotta mikor vettem volna fel a pólót. Nagyot nyeltem és leengedtem magam elé a pólót. Leguggolt elém, szemeivel keblemet nézegette. - kár, hogy folysz alulról.

- nem is engedném ilyen rövid idő után..- motyogtam zavartan.

- miért ?- nézett rám.

- t-túl korai lenne...nem gondolod..?- addig hajolt amíg hátam a padlón nem volt.

- szerintem nem. - vadul falta ajkaimat, hevességét nem tudtam hova tenni. Teljes testsúlyával nehezedett rám. Oldalára tettem a kezem és vívtam vele a csók csatát. - még ha nem is engednéd, akkor is megtenném. - hajolt nyakamhoz.

- mi ?

- mindig megkapom azt, amit akarok.

- képes lennél megerőszakolni ?- kérdésemre csak vigyorgott.

- nem erőszakolás, ha a másik fél is élvezi, és gondolom, te nagyon is élvezésd. - morogta fülembe. - öltözz fel, Minho mindjárt itt lesz...nem akarom, hogy így lásson. - kelt fel rólam. - ez a látvány csak is engem illet. - ment ki. Magamra kaptam a pólót és a nadrágot utána mentem ki a szobába.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro