Délutánig gyakoroltuk a koreai nyelvet. Egészen könnyű, ha van aki elmagyarázza hogy kell.

- délután három van. Már végeztek szerintem. - dőlt hátra a székben.

- rendben. - letettem a ceruzát és mentem a kabáthoz meg a cipőhöz.

- tényleg ne tartson sokáig. - nyitotta ki nekem az ajtót.

- könnyű azt mondani. - trappoltam a kocsihoz. Beült ő is és vitt az iskolához. Az iskola előtt sétált el Niki. Kiszálltam a kocsiból és nevét kiabálva rohantam felé.

- Lili ! Hol voltál egésznap ?- karolt át.

- el kell mennem. - bújtam ölelésébe.

- hova ?

- Koreába. Nem tudom meddig leszek.

- miért ? Most komolyan elmész oda ? Még a nyelvet sem beszéled !

- mennem kell. - hátráltam könnyes szemekkel.

- Lili ! Gyere vissza ! Most hová mész ?? Hallod ??- nem mondtam semmit csak mentem a kocsihoz.

- remélem nem volt túl hosszú. - csatoltam be a biztonsági övet.

- tökéletes. - indult el.

- és akkor egyből összepakolunk és megyünk is ?

- majd este.

- ha este megyünk akkor miért volt olyan fontos, hogy ne tartson sokáig a búcsú ?! - nem mondott semmit. - válaszolj !

- nem akartam kivárni míg kisírjátok magatokat. - válasza után kicsatoltam a biztonsági övet.

- állj meg.

- csatold vissza magad.

- nem, állj meg ! Ha nem állsz meg kiugrok !- nyitottam ki egy résnyire az ajtót.

- ki ne ugorj !- fékezett le.

- majd megyek. - szálltam ki.

- Lili ! Szállj vissza ! - szállt ki ő is.

- nem ! Elköszönök rendesen a legjobb barátnőmtől ! - indultam Niki házához.

- Lili !- fogta meg csuklómat. - fogadj szót !- tekintete megrémisztett.

- tsk nem vagyok a gyereked !- rángattam kezemet.

- viselkedj !- kinyitotta a kocsi ajtaját és bekötött rajta.

- Hyunjin !- kiáltottam nevét mikor bezárta az ajtót.

- kösd be magad. - indult el.

- nem ! Elköszönök tőle rendesen ! - hátra másztam és a hátsó ajtón kiszálltam. Elég messzi lakik Niki az iskolától. Lábamat kapkodtam egymás után. Életemben nem futottam még ilyen gyorsan.

- azt mondtam, hogy kösd be magad !- lökött neki egy fának.

- ez fáj !- nyüszítettem fájdalmasan.

- vissza a kocsiba !- fejemet elfordítottam jobbra. - Lili, nem mondom mégegyszer. Vissza a kocsiba.

- nem akarok menni ! - indultam el az ellenkező irányba.

- Lili ! Ne mérgelj fel jobban !- hajolt közel.

- de a barátnőm...

- menj vissza a kocsihoz.

- nem. - sóhajtott egyet. Felkapott mint egy krumplis zsákot s úgy cipelt a kocsihoz. - Hyunjin engedj már el ! Hallod ?? Hwang Hyunjin ! - hiába ütöttem hátát nem engedett el csak a kocsinál.

- van telefon beszéltek azon. - bezárta a kocsi ajtaját és indult.

- utállak !- fordítottam el a fejemet, nehogy meglássa könnyes arcomat.

- az érzés kölcsönös. - na ez fájt.

- nem megyek veled !

- nem érdekel, hogy akarsz vagy nem, akkor is velem jössz.

- tökön rúglak. - vontam vállat.

- azt próbáld meg. Meg is bánod.

- de Hyunjin ő az egyetlen barátom ! Délután három-

- négy.

- négy óra van és estéig van egy csomó idő. Eltöltünk egy órát max kettőt és megyek haza. Miért nem lehet így ?

- még össze kell pakolni. - duzzogva fordultam az ablak irányába.

A háznál ki akartam szállni, de szembesültem azzal a ténnyel, hogy Hyunjin bizony bezárta az ajtót. Kinyitotta az ajtót, félre löktem és rohantam be a szobámba. Mint a kislányok. Szobám ajtaját bezártam és az ágyra vetettem magam. Ki nem mozdulok innen. El akarok köszönni Nikitől, 12 éve vagyunk barátok, ennyit csak megérdemel. Tekintetem az ablakra vándorolt. Támadt egy ötletem. Kicsit vacillálva néztem az ablakra. Végül erőt vettem magamon és kinyitottam. Mivel szúnyogháló van rajta az asztalomon lévő ollóért nyúltam. Felvágtam a szúnyoghálót, az ollót eldobtam valamerre. Nem olyan magas mégis félek kiugrani. Ha kiugrok a szomszéd kertjében érek földet. Az ablak alatt pont bokor van. Csak nem fog fájni. Lábamat az ablak párkányra tettem mikor belém hasított egy ötlet. Az ágyamról leszedtem mindent amit csak össze lehet kötni. Erős görcsöket kötöttem mindegyikre. A plédekből és lepedőkből álló kötelet az ágyam lábához kötöttem. Most egy percig én leszek Aranyhaj. Már pont  másztam volna ki mikor dörömbölt az ajtón.

- Lili mit csinálsz ?- ijedtemben megcsúsztam és kiestem az ablakon, épp hogy meg tudtam fogni a házias készítésű kötelet. Sikítással szorítottam magamhoz a lepedőimet. Miért nem jön össze semmi ?- Lili mit csinálsz ??

- ne gyere be...gyantázom a lábam...- rögtönöztem valamit. Már hogy tudna bejönni ha zárva az ajtó ?

- pedig össze kéne pakolni. - szakadás hangja ütötte meg a fülemet. Felnéztem és megláttam, hogy a kutyás plédem kezd szakadni. Na neee ez a kedvencem ! Ilyen nehéz nem lehetek ! Ahogy szakadt úgy kerültem egyre  lejjebb. Sosem tudtam kötélen mászni nem is értem hogy csinálhattam ilyet. Mindjárt el fog szakadni.

- Hyunjin !- sikítottam nevét. A pléd elszakadt kezemmel feljebb kapaszkodta.

- ennyire fáj ?

- törd már be azt a kurva ajtót !- sikítottam.

- te mondtad hogy ne menjek be.

- Hyunjin !

- jó jó, megyek már. - erősebben szorítottam a kötelet. - de erős ajtód van !- nagy puffanást lehetett hallani. - hol vagy ?

- itt !- kiáltottam az ablakból.

- Jézusom ! Mit csinálsz te itt ?- fejemet felemeltem, megláttam az ablakból kihajoló fiút.

- segíts !

- megérdemled ? El akartál szökni és azt kéred segítsek ? Rossz vagy, nagyon rossz.

- Hyunjin, kérlek ! Már fáj a kezem.

- talán hagylak lógni még egy kicsit.

- ne csináld már ! - láthatóan jól szórakozik.

- miért ? Tudod mit ? Én itt ezt eloldom. - piszkálta a görcsöt.

- meg ne próbáld ! Hallod ?? Hyunjin !!- kiáltozásomon jót nevetett.

- add a kezed. - nyújtotta mosolyogva kezét. Kezemet tenyerébe adtam. Nagy lendülettel húzott fel, olyannyira volt az nagy lendület, hogy a padlón terültünk el a szánk összeérintve. Azonnal felkeltem róla, de kezével visszarántott és maga alá gyűrt. - ez hiba volt. Most fogjalak keményebben ? - támaszkodott meg felettem.

- sajnálom. - sóhajtottam.

- remélem, pakolj be, én addig csinálok kakaót. - hintett egy puszit a homlokomra. Leszállt rólam majd ment ki. 
Bőröndömet elővarázsoltam, szekrényemből kivettem a kedvenc ruháimat, elsőnek azokat tettem bele, utána jöttek azok, amiket kevésbé szeretek. - itt vagyok. - jött be és kezembe nyomta a bögrét. Leültünk az ágyra s csendben kortyolgattuk a kakaót. Fejemet vállára tettem.

- szeretlek Hyunjin. Már a második naptól fogva.- mintha valami igazság szérumot adott volna, olyan őszintének éreztem magam. Mintha el kéne mondanom neki mindent. - nem tudom te mit érzel irántam, de ha megcsókolsz és csak játszani szeretnél velem akkor búcsút kell intenünk egymásnak, ha komolyak az érzéseid...- mondandóm végére se értem de a szemeim becsukódtak.