- eltartott egy ideig. - mosolygott le rám.

- az én szememben voltál minden. Kedves, ijesztő, bérgyilkos, sorozatgyilkos, pszichopata, hóhér. Szóval úgy értette az a srác, hogy egy főnök nem ilyen, hogy te vagy a főnök ?- engedtem el.

- igen. El szeretnél köszönni a barátaidtól vagy úgy szeretnél eltünni, mint a kámfor ?

- várj, várj. Hogy tervezel elvinni egy olyan helyre ahol még a nyelvet sem beszélem ? Fordítón kell, hogy éljek ? Mert oké, Korea szép hely, imádom. De ! Nem beszélem a nyelvet. Egy szót tudok, de azt nem mondhatom mindenre hogy annyeong. - hadartam mire nevetni kezdett.

- majd megtanítalak. - húzott magához.

- akkor kezdjünk neki. - toltam el magamtól.

- hogy tervezed megoldani a hiányzást ?

- anyának a nővére orvos. - vontam vállat.

- jaj hát így könnyű az élet. - dőlt a kanapéra.

- akkor tanulunk ?- térdeltem mellé.

- hát ohm...- nézett végig rajtam. - khm...hozz egy papírt és egy ceruzát. - tettem amit kért. - akarsz elköszönni a barátaidtól ?

- az egyetlen barátom az Niki. Tőle igen. - ültem le a nappaliban található asztalhoz.

- a hétvégét vele töltheted, ha szeretnéd. - ült le mellém.

- rendben, mivel kezdjük ?

- elsőnek a betűkkel ismerkedjünk meg, aztán külön szedjük a magánhangzókat és mássalhangzókat. Utána írok valamit, amit ki kell olvasnod. - elvette a papírt és a ceruzát s felírta a betűket.

- egy hét alatt hogy fogok megtanulni más nyelven ?

- a fontosabb szavakat megtanítom.

- nem akarok elmenni.

- én sem akartam elveszíteni a szüleimet. - csendben bólintottam egyet. - tessék. Felírtam egy mondatot. A betűk alapján próbáld meg kiolvasni. Addig telefonálok. - ment ki a konyhába. Sóhajtva próbáltam megoldani a feladatot. Nagyon nem szeretnék elmenni. Értem, a szülei haltak meg az én szüleim miatt, de nem beszélhetnék ezt meg ? Egyáltalán mit csináljak én Koreában ? Várjam meg míg a szüleim felbukkannak, vagy mi ? Szeretem azt a helyet, gyönyörű meg minden, de nem mennék. Főleg úgy, hogy Hyunjin maffia főnök. Ki tudja milyen is igazából, de mostmár értem ezeket a hirtelen személyiség változásokat. Nagyon tartok ettől az egésztől. - sikerül ?- ült le mellém.

- persze. - azt se tudom miről van szó.

- változott a terv. - vette ki a papírt a kezemből.

- milyen terv ?- néztem rá értetlenül.

- ma este indulunk. - tépte ketté a papírt.

- mi ? Miért ? - néztem a széttépett papírt.

- odahaza szükség van rám. Iskola után elviszlek a barátnődhöz. Ne tartson sokáig. - megint. Megint személyiséget váltott.

- miért csinálod ezt ?

- micsodát ?

- miért változtatod a személyiségedet ? Egyszer kedves vagy, segítőkész, aranyos. Máskor meg bunkó, érzéketlen, komor. Miért ?- nem mondott semmit. Kifújta a levegőt, felállt a székből és elém térdelt.

- mert jól esik. - állt fel és felment az emeletre. Nekem ennyi nem elég.

- Hyunjin ! Rendes választ kérek !- szaladtam utána. A lépcső tetején voltam, előttem pár centire állt.

- legyen ennyi elég. - fordult meg hirtelen. Ijedtemben hátra akartam lépni, de a lépcsőfok eggyel lejjebb volt. Hátrafele dőltem, szememmel próbáltam keresni valamit, amiben még tudnék kapaszkodni. A korlátért nyúltam, de nem értem el. Kezem után kapott és visszarántott. Fejem mellkasába ütközött. - a kíváncsiságod lesz a veszted. - ölelt magához. Olyan jó érzés mikor megölel. Biztonságban érzem magam. Mintha meg tudna védeni mindentől és mindenkitől. Mintha...szeretne.

- miért menekülsz, ha kérdezek valamit ?- karoltam át. Némán simított fejemre. - ez nem válasz. - néztem fel rá.

- nem baj. - puszilt ajkamra. Döbbenten néztem szemeibe. - mi a baj ?- vigyorgott. - nagyon piros vagy.- fogta meg arcomat.

- csak melegem van...- fúrtam mellkasába fejemet.

- gondolom. - nevetett. Kezemmel erősen megbökktem oldalát mire ijedten engedett el.

- ne szórakozz velem. - vágtam durcis arcot.

- pedig jó lenne. - harapta be ajkát.- nem tudom milyen púdert használsz, de önálló életet él. Ugyanis megint piros vagy. - közeledett vigyorogva.

- fogd be.

- de mérges valaki. Mint egy kölyök cica. - ölelt át.

- egy maffia főnök hogy lehet ilyen nyálas ?- toltam el magamtól.

- ha durván szeretnéd mehet.

- nem úgy !

- akkor marad a lágy.

- nem, nem azt úgy !

- akkor a durva ? Nekem megfelel.

- Hyunjin !- takartam vörös fejemet.

- igen, igen. Ezt fogod majd kiabálni.

- anyám borogass !- indultam le a nappaliba.

- na, gyere már vissza !- húzott magához.

- nem, túlságosan perverz vagy. - toltam el.

- sajnálom. - visszahúzott magához és lágyan érintette össze ajkainkat. Most nem olyan durva, mint eddig volt. Nem erőszakosan csókolt, hanem lágyan. Nem tudom mit tegyek. Az eszem azt mondja csókoljam vissza, de a szívem azt mondja ne tegyem. Nem tudok dönteni. Ahogy kényezteti ajkamat az övével pillangók szabadultak ki hasamban. Végül az eszem győzött. Kezemet hajába felvezettem és még jobban húztam le magamhoz. Pipiskedve álltam fel, hogy jobban érezzem. - szóval a lágyat jobban preferálod. - vigyorgott. Kislányosan bújtam karjai közé.