Az ébresztő nyirkos hangja szakította félbe édes álmomat. Kimásztam az ágyból és felvettem a kikészített ruháimat. Hajamat kifésültem, táskámba bepakoltam és indultam reggelizni. A konyhában anya sürgött forgott. Rögeszméje, hogy minimum három fajta reggeli legyen az asztalon.

- jó reggelt. - adtam puszit az arcára.

- jó reggelt. - mosolygott. - Hyunjin ?

- szerintem még alszik. Megnézzem ?- mutattam a hátam mögé.

- igen. - bólintott. Sarkon fordulva indultam fel a fiú szobájába. Halkan kopogtattam, de nem nyitott ajtót. Vártam egy picit, de nem történt semmi. Halkan nyitottam ki a falapot. Egy kis résnyire nyitottam ki, hogy be tudjam dugni rajta a fejemet. Hiába fehér a szoba olyan sötét volt, hogy semmit nem láttam.

- Hyunjin.- szólítottam meg halkan, de semmilyen reakció nem érkezett. Az ajtót jobban kinyitottam, ezáltal egy kis fényt beeresztve. Alvó lényét pillantottam meg, beljebb léptem a szobába és az ágy mellé sétáltam. - Hyunjin. - szólítottam meg újra. Még mindig semmi. Tapogatózva mentem el az ablakig, hogy fel tudjam húzni a redőnyt. Felhúzva a fényt elzáró lapot, eme cselekedetem hatására, nyöszörgés tört fel Hyunjin torkából. - ébresztő. - álltam meg ágya előtt.

- mi..?- morogta rekedtes hangján.

- jó reggelt. - mosolyogtam rá.

- nem..- húzta fejére a takarót.

- ezt nem fel kell húzni, hanem le. - húztam le róla a takarót.

- én is ezt mondom a lányoknak. - villogtatott egy perverz huncut mosolyt.

- perverz ! - dobtam rá a takarót nevetve.

- hidd el..hallani fogod te még ezt...- motyogta. Azt hiszem kezdek pirulni..

- öltözz. - indultam kifelé.

- általában azt szokták mondani a lányok, hogy vetkőzzek, de ha te ezt szeretnéd...- kelt ki az ágyból. Fejemet rázzva mentem vissza a konyhába.

- sikerült fel kelteni ?- tette elém anya a kakaót.

- perverz !- suttogtam amire elnevette magát.

- jó reggelt. - ült le mellém Hyunjin.

- neked is. - anya neki is készített egy bögre kakaót, reggelinket elfogyasztottuk és indultunk is volna, de mielőtt kinyitottam volna az ajtót anya kiabált utánunk. - szerintem kocsival menjetek, hideg van nagyon. - jött ki a konyhából és a kezembe dobta a kocsi kulcsát.

- rendben. - kaptam el kulcsot.

- sziasztok. - integetett mosolyogva. Elköszöntünk és mentünk a kocsimhoz.

- te tudsz vezetni ? - döbbent le a Szőke.

- nem ülnék volán mögé, ha nem tudnék. - kacsintottam rá nevetve.

- de ugye életben leszünk mire odaérünk ? - nyelt egy nagyot.

- na szállj be. - nyitottam ki a kocsi ajtaját. - miért remegsz ?- néztem a mellettem ülő fiú kezeit.

- csak menjünk. - meredt előre. Beindítottam a motort és lassan tolatni kezdtem. Az út csendben telt csak a rádió szólt. Az iskolánál leparkoltam, leállítottam a motort s kikapcsoltam a biztonsági övet. Megvártam míg Hyunjin is kiszáll azután lezártam az autót.

- Anyának igaza volt..rém hideg van. - húztam össze magamon a kabátomat.

- csak nem fázik a Törpe ?- borzolta össze a hajamat.

- a fas...törpe.- morogtam orrom alatt.

- Lili !- integetett Niki az utca elejéről. Megvártuk amíg ide ért hozzánk.

- mehetünk ?- indultam befelé.

- már elindultál, de igen.- szólt utánam Hyunjin.

Suli után

Hyunjin kezd beilleszkedni. A fiúk is megbékéltek jelenlétével. Ma már nem csak én élvezhetten kellemes társaságát. A lányok körében így is népszerű volt már tegnap, de más osztályokból is érkeztek lányok megcsodálni a Szőke Herceget. A nap végére teljesen háttérbe szorultam Hyunjin látókörében. Egy kicsit rosszul esett, de nem foglalkoztam annyira ezzel az érzéssel. Barátnőmtől elköszöntem és vártam Hyunjint az iskola kapujába. Nem is kellett sokat várnom. Szőkeség nagy robajjal érkezett az iskola kapujába.

- Hyunjin !- szóltam a fiúnak, de a hangos társaság miatt nem hallotta. Sosem voltam olyan hű de menő a suliban ezért is félve furakodtam át az őt körülvevőkön. - Hyunjin, haza vigyelek ? - kerültem a fiú elé.

- nem kell, menj nyugodtan. Nekem van egy kis dolgom még. - mosolygott kedvesen. Elmormoltan egy rendben szócskát és beültem a kocsiba. Nem indítottam be a motort. Őt néztem ahogy a menő srácokkal és lányokkal beszélget. Motorok hangja csapta meg fülemet. A hang irányát kezdtem keresni, de amint megláttam kik közelednek, jobban összehúztam magam. Mit keresnek itt ? Nem szeretném, ha Hyunjin találkozna velük. Ők veszélyesek. Motoraikkal leparkoltak az iskola előtt. Csiga lassúsággal vették le a bukósisakokat. Hyunjin a motorosok felé fordította fejét és a lehető legnagyobb vigyorral indult feléjük. Szám elé kaptam a kezemet, félve, de talán izgatottan vártam a következményeket. Mintha ezer éves barátok lennének, úgy üdvözölték egymást. Állam zuhant a kocsi padlójára. Honnan ismerik egymást ?
Nagy bajban lehet, ha őket ismeri. Kikről is van szó ? A városban történt egyszer, hogy a szomszéd iskolát rendőrök és rendőr helikopterek vették körbe. Kiderült, hogy pár fiú drogot és pisztolyt vitt az iskolába. Előzetesben töltöttek pár napot, de utána újra emberek közé engedték őket. Rá két napra pedig lángokban állt az épület. A mi igazgatónk és az ők igazgatójuk megbeszélték, hogy amíg építik az iskolát az ottani diákok a mi iskolánkba kerülnek át. Egy hét múlva haza küldtek minket és bevezették a hétvégi oktatást. Mi, akik alapból oda jártunk, csak is hétvégén tehettük be a lábunkat. Azok, akik "vendégként" jöttek hétköznap mehettek be. Annyira elfajultajtak a dolgok, hogy az igazgató kénytelen volt biztonsági őröket fogadni. Az iskolában csak Bajos Hatosnak hívjuk őket. Drogdílerek és fegyverekkel kereskednek. Hyunjin felvett egy bukósisakot és felszállt az egyik motorra majd elhajtottak. Homlok ráncolva indítottam be a kocsit. Én már elhatároztam, hogy már pedig követni fogom őket. Bármi legyen. Lassan araszoltam utánuk a szűk utcában. Mikor onnan kiértek gyorsítottak, én is így tettem. Egy elhagyatott gyár felé mentek. A kocsit egy boltnál hagytam, érdekel mit csinál velük Hyunjin. Talán ez lesz egyszer a buktatóm. A kíváncsiság. A gyárhoz közeledve az adrenalin szintem csak növekedni tudott. A gyár bejáratánál megálltam és füleltem. Fejemet egy picit beljebb toltam, Hyunjin egy fotelban ült és egy sör volt a kezében. A többiek tévét néztek közben sörüket szürcsölték. Késztetést éreztem arra, hogy beljebb menjek. Halkan osontam be és elbújtam egy gép mögé.

- és mi a terved ha vissza mész ?- kérdezte az egyik, nem tudom ki egyszer hallottam nevét, de nem emlékszem tisztán. Most vagy Elek vagy Ferenc.

- még nem tudom. Sok ellenségem van ott, talán őket iktatom ki. - ellensége ? Ennek a cukor falatnyi srácnak hogy lehet ellensége ?!

- úgy ahogy azt a fasz fejt ?- ezt tudom ki ! Ez Bence hangja. Ő volt a második legrosszabb. A fizika termben direkt fújkálta a parfümjét miközben mi az égésről tanultunk és hát..lángra kapott az egyik függöny, hogy hogy azt nem tudjuk, de biztosak voltunk és vagyunk benne, hogy az ő keze van a dologban.

- nem, van egy srác, akinek fáj a foga a gyűjteményemre, egyszer megpróbálta ellopni, de az embereim rajta kapták, elsőnek villamos székhez kötöztük, nem vált be. Valami durvábbat szeretnék neki, de nem tudom mit. - a kérdések hada lepte el elmémet. Milyen gyűjtemény ? Honnan szerzett villamos széket ? Az nem illegális ? Talán Koreában mások a törvények ? Le kell ülnöm.

- az komoly haver ! Hogy élte túl ?- nem vagyok oda a magyar fiúkért, de be kell vallanom ez a fiú helyes. Kisfiús ábrázata van, de a fekete bőr dzseki kiemelte barna szemeit és arcvonásait.

- nem kapcsoltuk be csak késeket döftünk combjaiba. Lehet legközelebb be is kapcsoljuk. - most vettem észre, hogy csak a banda fele van itt.

- rosszul tetted. Egy főnök nem ilyen, legközelebb pörkölj oda. - motorok hangja csapta meg a fülemet. Fejemet a bejárat felé fordítottam. Megjött a banda többi tagja is. Ám mikor beléptek volt egy plussz tag is. Kezei meg voltak kötözve, fején bukósisak volt. A potyautast a földre lökték és belerúgtak párszor. Sose bírtam ha kínoznak valakit, könnyeim mindig kicsordultak és sírtam, mint ahogy most is, de nem sírhatok fel hangosan. Csak rúgták és rúgták. Nem tudom miért nézem még mindig. Valamilyen gumik miatt rúgdosták szegény embert. A motorokra kellett nekik gumi, de a férfi nem akarta elmondani hol tárolják.
Egy tartályt hozztak amiből egy gumicső lógott. A tartájt megnyitották, másodperceken belül olaj folyt ki a csőn keresztül. Kezemet számra tapasztottam mielőtt elbőgném magam.

- fogjátok le. - fogta a csövet Ádám. Ő a banda vezér. Páran lefogták a véres pólós férfit, Ádám szinte a szájába tolta a csövet, melyből az olaj oly szorgalmasan folyt ki. Páran rúgdosni kezdték a testet. A félelem teljesen átjárta testemet. Úrrá lett rajtam. Kezem szorosan szorította a számat, ám nem bírtam tovább tartani magam. Hátra estem, viszont nem figyeltem és egy csőre érkeztem. Hangos zajjal gurult arrébb. Az adrenalin újra feltört bennem.

- ez mi volt ?- halkan kúsztam a gép mellé.

- nézd meg. - szívem egyre ütemesebb tempót diktált. Remegve négykézlábra álltam és a gép hátulja mögé másztam.

- nincs itt semmi.- próbáltam rendezni légzését, de nem ment valami könnyen. Miközben fültanúja lehettem a kínzásnak halkan sírtam. Mikor úgy gondolták elég lesz szó szerint kidobták a gyárból az összevert embert. Óvatosan néztem ki a gép mögül, ám elkaptam Hyunjin tekintetét. Egyből visszabuktam és kezemet még jobban számra tettem. Ez nem lehet igaz ez nem lehet ez nem lehet igaz !! Összeszedve minden bátorságomat újra kidugtam egy kicsit a fejemet. Hyunjin komor, dühös tekintete még mindig engem vizslatott. Kezével óvatosan intett, hogy húzzam el a csíkot innen. Míg én mentettem az irhámat ő lefoglalta a fiúkat. Könnyeimet törölve rohantam a kocsihoz. Beszálltam és a kormányra döntöttem fejemet és mélyeket lélegeztem. Mégis mit hittem ? Hülye vagyok mint a föld. Remegő kezekkel nyúltam a kulcshoz és elfordítottam azt. A szemem előtt játszódik le újra és újra a kis kép ahogy azt az embert kínozták. Otthon leparkoltam és szinte bőgve rohantam a szobámba. Ledobálva magamról a kabátomat dőltem bele az ágyamba. Még jó hogy anyáék dolgoznak. Hangos zokogásom telítette be a házat. Csak azt tudnám miért vagyok ilyen érzékeny. Az ajtó hangos csapódására riadtan sikítottam fel. Trapolások ütötték meg fülemet. Szobám ajtaja kivágódott, testemet, ha lehetséges, jobban összehúztam. Könnyes szemeimet kinyitottam. Hyunjin állt előttem mérgesen.

- neked teljesen elment az eszed ?!- ragadott csuklómra. - minek mentél oda ?!- húzott fel és a falnak nyomott. Minden koreai helyes pasi ilyen agresszív ?

- csa-csak kí-kíváncsi v-voltam.- kezeimet egyik kezével összefogta és fejem fölé szegezte őket.

- mit hallottál ?!- kérdezte erélyesen. Sosem kiabált velem senki, szemeimből patakként folyt a könny.

- se-semmit. - hebegtem. Hyunjin szorítása szorosabb lett, testét enyémnek préselte, ajkaimat egy vonalba préseltem és oldalra fordítottam a fejem.

- fogd vissza a kíváncsiságodat. Legközelebb nem leszek ilyen kegyes. - morogta fülembe és a fülcimpámat megharapta.

Este egy szót sem szóltam hozzá. Anyáékhoz se intéztem túl sok szót. Elalváskor agyam azon kattogott, hogy honnan szerzett Hyunjin villamos széket, milyen gyűjteményéről volt szó és miért vágták fel annak az embernek a combjait. És hogy értették azt, hogy egy főnök nem ilyen kegyes ?