Kovács Lili vagyok, 18 éves. Az iskolámban nyílt egy cserediák program. Elsőnek nem érdekelt, de miután megtudtam, hogy koreai diákok jönnek, felfigyeltem a dologra. Nehezen vettem rá a szüleimet, hogy nálunk szálljon meg a cserediák. Végül beleegyeztek és aláírták a papírt. Mindig is vágytam koreai barátokra és most itt a lehetőség a kezemben. Hülye leszek elhalasztani. Még nem tudom, hogy fiú lesz vagy lány, de ha lány akkor nem fogunk unatkozni. Ha fiú akkor nem tudom. A táskámba izgatottan raktam bele a felszerelésemet. Felvettem a hátamra a hátizsákot és pattogtam le apához.

- minek örülsz ennyire ?- vette le mosolyogva a vállamról a táskát és berakta a kocsi csomagtartójába.

- csak izgatott vagyok a cserediák miatt. - ültem be a járműbe.

- még mindig nem tudom eldönteni, hogy jól tettem-e hogy megengedtem. - rázta a fejét sóhajtva.

- nagyon jól tetted. - vigyorogtam rá. Beindította a motort és vitt az iskolába. Az iskola előtt leparkolt, kivettem a táskámat elköszöntem apától és mentem is be. Mikor beléptem az iskola aulájába az ablakokon keresztül megláttam osztálytársnőimet és néhány lányt másik osztályból egy csoportba vergődtek az udvaron. Érdeklődve húztam fel szemöldökömet. Kezemet az ajtó kilincsére tettem mely az udvarra vezetett. Lenyomtam és kinyitottam az ajtót. Néhány fej felém fordult majd vissza. Lassan lépkedtem oda hozzájuk. Egy kis utat fúrtam magamnak, ami elég nehéz volt. Míg a többiek túl vannak a 165 centin én addig topogok a 158 centinél. Mikor nehezen túl fúrtam magam a lány falon ajkaim elnyíltak egymástól és csodálkozó tekintettel vizslattam őt. Ez a látvány fogadott :

Mit ne mondjak nem jutok szavakhoz. Ő lenne a cserediák ? Szemei rám terelődtek. Csodálkozó arcom láttán egy önelégült mosolyra húzta ajkait. Számat azonnal becsuktam és sarkon fordulva indultam be. Lelki szemeim előtt láttam arcát és azt a vigyort rajta. Egyszerűen beleégett a retinámba tökéletes arca. Mindig is éltem-haltam a koreai emberekért. Valahogy mindig vonzottak. A lépcsőn indultam meg osztály termem felé. Mikor nyitottam volna ki az ajtót, az hirtelen kivágódott és Roland futott ki kezében Anna telefonjával. Nálunk ez mindennapi. Valamelyik fiú elveszi az egyik lány holmiját és fiú mosdóig rohan vele. Ha a lány bátor bemegy a fiú mosdóba, de ha nem az akkor várnia kellett míg ki nem jön onnan. Mosolyogva léptem be a terembe. Köszöntem a többieknek és leültem barátnőm, Niki mellé.

- lent az udvaron olyat láttam, hogy fangörcs tört rám !- ragadtam meg kezét és mosolyogva rángadtam azt.

- na milyet ?- nevetett. - csak nem annak a bandának a tagját ?- kérdezte nevetve.

- koreainak koreai. - vigyorogtam őrülten.

- na szerezd meg !- nevetett. Kedvenc műfajom a Kpop, egyrészt ezért is mentem bele ebbe a cserediák programba. Nevetve csaptam karjára. A tanár befáradt és jött vele a szőke herceg is.

- kedves diákok ! Mint tudjátok iskolánk belekezdett egy cserediák programba. A mi osztályunk gyűjtötte a legtöbb szavazatott, így köszöntsétek új osztálytársatokat erre a félévre. Kérlek mutatkozz be. - fejezte be mondandóját és leült az asztalhoz.

- de azért magyarul ha lehet ! Kínaiul nem tudunk. - kiabált be az egyik fiú. Ilyenkor a pulzusom az űrbe tud szökni.

- koreai barom arc !- fordultam hátra Zoli felé.

- nem mindegy ?- hangja csak csöpögött a gúnytól.

- nagy hiba...- sóhajtott Niki.

- ha mindegy lenne téged hívnálak kutyának és nem a kutyámat. - emeltem fel a középső ujjam. Klassz, már most elástam magam az új fiú előtt. Puffogva fordultam előre. Kpopperként számtalanszor megkaptam már a számomra sértő szavakat.

- tartsuk tiszteletben egymás származását ! Hyunjin kérlek mutatkozz be. - szólalt meg a tanár.

- Hwang Hyunjin vagyok, Szöulból érkeztem. 19 éves vagyok.- szólalt meg magyarul. Ajkaim fülemig értek ahogy meghallottam torkából felszökő szavakat.

- köszönjük, foglalj helyet ott. - mutatott a tanár az ablak felöli padsor utolsó padjára. - már csak azt kéne megbeszélnünk kinél fog megszállni. Legtöbben inkább az angol cserediákokat jelöltétek meg. - megsajnáltam szegényt.- Lili..te jelölted meg egyedül a koreaiakat. - nézett rám. Azt a vigyort, ami az arcomon tündökölt, nem lehetett levakarni. Barátnőm hangot is adott neki. - szüleid tudnak róla ?

- igen. - bólintottam.

- rendben, akkor Hyunjin a te kezedre van bízva. Szünetben vezessd körbe. - bólintással jeleztem, hogy értettem. Tekintetem a szőke hajú fiúra tévedt. Vigyoromat nem tudnám elrejteni mégha kötelező is lenne. Egyszerűen hiper szuper boldog vagyok. Egy koreai srác van az osztályomban aki tud magyarul. Megtaníthat koreaiul. A gondolatra vigyorom még nagyobb lett. Most biztos valami pszichopatára hasonlítok.

- vegyél vissza, Csipkerózsika. - suttogta nevetve Niki a fülembe.

- de nem megy ! Isten meghallgatott !- tártam szét kezeimet.

- néha elgondolkozom miért vagyunk barátok. - kuncogott.

- az ellentétek vonzzák egymást. - vontam vállat.

Az óra alatt szemem többször is vándorolt a srácra. Egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem. Hibátlan bőrén szó szerint ragyogott az őszi nap sütés. Tekintete felém vándorolt, mosolyra húzta ajkait és intett egyet. Vigyorom döbbent arckifejezésre változott át. Egy mosolyt festettem magamra a hirtelen sokk után és visszafordultam a tábla irányába. A jelző csengő jelezte, hogy már csak 5 perc maradt számunkra az órából. Izgatottan csomagoltam össze a cuccaimat az óra után. Már csak négy óra maradt ebből a napból.

- én most oda megyek hozzá. - néztem barátnőm szemébe és kiszálltam a padból.

- na én ezt megnézem. - állt fel. Egy adag levegőt vettem tüdőmbe, amit aztán kifújtam és elindultam a fiú felé.

- szia. - álltam meg előtte mosolyogva.

- szia. - nézett le rám. Sokkal magasabb így.

- Lili vagyok, ő a barátnőm Niki. Nálam fogsz lakni ebben a félévben. - mutattam barátnőmre.

- Hyunjin, köszönöm a vendég látást. - anyám az a mosoly !

- nincs mit köszönni. Iskola után körbe vezetlek, ha gondolod.

- rendben. - bólintott. Becsengetéskor mentünk a fizika terembe.

Szünetekben Hyunjin társaságában voltam. Nagyon jól éreztem magam vele. Délután elköszöntem Nikitől és sétáltam haza újdonsült osztálytársammal. Én a járdán sétáltam, ő pedig a motorját tolta maga mellett

- Hyunjin. - szólítottam meg a fiút. 

- igen ?- nézett rám aztán vissza az útra.

- megtanítasz majd koreaiul ?- kérdeztem. Akárhányszor próbálkoztam a nyelvvel mindig addig jutottam hogy annyeong.

- ha szeretnéd. - kuncogott. Haza érve elvezettem a garázsba ahol a motorját hagyta és mentünk be a házba. Amint beléptünk édes illat csapta meg az orrunkat. Anya alkotott.

- szia anya !- dobtam le a vállamról a táskát. - Tedd le ide. - mutattam az enyém mellé. Bólintott és ő is lehámozta magáról a feleslegesnek bizonyult ruhadarobakat.

- szia..sztok.- döbbent le hirtelen anya.

- anya, ő itt Hyunjin a cserediák. - mutattam be a fiút.

- csókolom. - köszönt mosolyogva a fiú.

- szia, hívj csak Rebekának. - üdvözölte mosolyogva. - gyertek, sütőttem pár finomságot. - indult a konyha felé.

- amíg itt leszel szokj hozzá, hogy anyu tömni fog téged mindennel. - mondtam halkan. Hyunjin felnevetett én mosolyogtam. Anya után mentünk a konyhába, az asztalon egy csomó finomság volt. Sóstól kezdve édesig.

- ez nagyon finom !- mondta Hyunjin teli szájjal.

- egészségedre. - mosolygott anya.

- sziasztok. - köszönt apa belépve a konyhába.

- szia apa, ő itt Hyunjin. - öleltem meg apát.

- László. - nyújtotta a fiú felé jobbját.

- Hyunjin. - ráztak kezet.

- gyere megmutatom a szobádat. - indultam fel. - nem tudtam, hogy fiú vagy lány jön így hagytam fehéren a falakat, de ha szeretnéd átfesteni segítek. - nyitottam be a vendégszobába.

- nagyon szép. - ment beljebb. A szobát kidíszítettem, ne kopár fehér szobában kelljen töltenie ezt a pár hónapot. Növényeket és pár plüssel és egy fénysorral otthonossá tudtam varázsolni. - de ha nem haragszol...a plüssöket...- mutatott a puha játékokra.

- semmi baj. - nevettem el magam. - gyere körbe vezetlek. - indultam ki. - a szobád mellett van az én szobám és az mellett van a fürdő. Anyáék szobája lent van. Az emeletre ritkán jönnek fel, általában lent szoktak lenni. - sétáltam be a fürdőbe. - lent a nappali, a konyha és az étkező van.

- átalakíthatom a szobát ?- kérdezte mögülem.

- persze. - mosolyogtam rá. - csak szólj és elkísérlek a boltba.

- rendben.

A körút után leültünk a nappaliba és egy uno party közben mesélni kezdtünk magunkról. Este elküldtem fürdeni, utána pedig én mentem fürdeni. Korán fekvő típus vagyok. Nálam kötelező minimum este nyolcra ágyban lenni. Ez így is volt. Mikor fejemet a párnára hajtottam az álom egyből rabjává tett.