Egy újabb győzelem volt. Sokan elestek, Klaust azóta is kisérti. De amint meghallotta, hogy ma este inni mennek, egyből felvidult. Ki tudja mikor volt utoljára mikor piát öntött le torkán. Hiányzik az érzés, ezért nem is habozott sokéig. A bárba érve a pult felé ment elsőként. Két italt kért, egyet magának egyet pedig Dave-nek. Egymásra néztek, összefonták karjaikat és úgy itták meg az alkoholt. Még ittak párat, mire úgy döntöttek, hogy a táncparkettre mennek. Egyikük se tudott táncolni, ezért csak mozogtak a zene ritmusára miközben folyton a másikat nézték vágyakozó pillantásokkal. Talán órák, vagy csak percek teltek el, mikor Dave mosolyogva megragadta Klaus karját és egy privátabb helyre vitte, egy gyöngyökből álló függöny mögé. Dave a hátát a falnak döntötte és  mosolyogva nézte Klaust, aki annyira gyönyörűnek tűnt a lámpák kissé gyér fényében. A kissé borostás arca, sötét színű szemei, a haja, az arca, az ajkai. 

Beszélgettek, bár inkább csak kissé értelmetlen hablaty volt, egyikük se tudja miről is volt szó. Mindketten a másikuk ajkát bámulta, abban a reményben, hogy végre megízlelhessék egymást. És akkor, abban a pillanatban. nem is bírták tovább. Dave volt, aki hamarabb lépett. Egyik kezét óvatosan felemelte törzse mellől, és gyengéden Klaus arcára helyezte. Egy pillanatra felsóhajtott amikor megérintette bőrét amire oly' régóta vágyott. Klaus is így tett. A bőre szinte perzselt a másik férfi érintése hatására. Szinte az érintésbe dőlt, miközben Dave szemeit bámulta amiben halványan magát látta. Lassan egymáshoz hajoltak. Óvatos csók volt, szinte alig értek egymáshoz. Klaus érzései rendületlenül felszínre törtek, akárcsak egy vulkán, és most az egyszer örült, hogy nem teljesen részeg. Erre örökké emlékezni akar.

Dave egy pillanatra elvált tőle. Reszketeg sóhajt hallatott, lehunyta a szemét és újra megtette. Bátrabb volt, majd szenvedélyesebb, mintha attól tartana, hogy nem lesz holnap, nem lesz esélye újra megtenni, nem lesz esélye újra bátornak lenni. 

Egy szobába mentek. Egy nagy ággyal a közepén amibe egyből befeküdtek. Dave magára vette Klaust, aki így rajta ült és tovább csókolta, attól tartva, hogy elfog tűnni, ezért minden szenvedélyét, és szeretetét , érzelmét átadni. De ekkor Dave le állította magukat. Kedvesen mosolygott, majd maga mellé fektette Klaust, betakarta magukat és átkarolta. És aztán kérdezősködni kezdett. Klaus határozottan nem erre számított. Kínosan mosolygott és próbált válaszolni Dave kérdéseire, de nem tehetett arcának kifejezéséről mikor a gyerekkoráról kérdezte. És bár határozottan nem szeretett róla beszélni, Dave-nek mégis megmert nyílni. Nem mesélt különös képességéről, nem akarta elriasztani. Ennek okán néhány dolgot át kellett írnia, de a lényeg megmaradt. Dave arcára fájdalom ült ki. Nem gondolta volna, hogy Klausnak ilyen szomorú és fájdalmas múltja van. De a férfi mosolygott, és megcsókolta a homloka közepét ahol egy apró kis ránc volt. Dave elmosolyodott, majd megcsókolta az ádám csutkáját. És az éjszaka ezzel hamarosan véget is ért. 

Klaus nagy bátorságot gyűjtött, és tartott a választól. Dave mindig kedves volt vele, törődött vele. Erős és nála gyönyörűbbet nem látott soha. Ezért is volt nehéz reggel megszólalnia mikor Dave is felkelt.

-Dave?-a férfi felé nézett, kedvesen pillantott rá.

-Igen?

-Miért nem akartál engem?-Dave egy pillanatra meglepődött, szemei kitágultak, és hirtelen nem értette a kérdést. Kellett néhány másodperc, mire megértette. Ajkai ismét mosolyra húzódtak. Csókot nyomott Klaus szája szélére, kezeit pedig a fürtjeibe vezette, és simogatni kezdte fejét. Ujjbegyeinek érintése lágy volt és kellemes, Klaus egyből ellazult. Dave, végül csak ennyi mondott:

-Nem kell nekem adnod a testedet, hogy szeressem, Klaus.