1968, Vietnam. Klaus épphogy földet ért azonnal egy ágy szélének ütközött a feje. Kezében még mindig ott volt az a hasztalan aktatáska aminek köszönheti váratlan utazását. Messzire akarta hajítani, darabokra törni. Egy férfi pillantott rá, 20-as évei közepén járhatott. Pont Klaus esete volt, látványát a szemeibe akarta vésni. A pillanatot azonban egy hangos robaj szakította meg. Egy bomba volt az. A férfi azonnal ugrott, ahogy mindenki más is, akik még nem vették észre őt, csak pillanatokkal később. Egy tábornok, akinek fogalma sem volt róla, hogy Klaus nem katona, csak véletlenül kötött ki ott. De őt nem érdekelte, ott volt, vagyis kötelessége harcolni. 

A gyönyörű férfi felé nézett. Szinte lyukat égetett a testébe amilyen intenzíven bámulta őt. Legszívesebben tett volna valami perverz megjegyzést, de inkább hanyagolta. Csak rá mosolygott mikor közelebb ért hozzá. Az út döcögős volt, sok emberrel, így megesett, hogy néha-néha hozzá simult, hogy érezték a másik szívverését. 

-Új vagy?-Klaus dilemmába került. 5-nek köszönhetően tudja, hogy nem jó az idővel játszani, s félt, hogy ha bárkivel is akárcsak szóba áll, valamit elfog rontani. De mikor a szemeibe nézett önkéntelenül is szóra nyitotta száját.

-I-igen.-megremegett a hangja, s mikor éppen elesett volna a busz hirtelen fékezése miatt, a férfi azonnal megfogta kezét. 

-Dave  vagyok.-mutatkozott be, s mikor talpra állította, megrázta a kezét. 

-Én Klaus.-még mindig mosolygott, akárcsak egy tizenéves tinilány az új szerelme előtt. Talán ez nem is áll olyan messze az igazságtól. 

Sziasztok^^ Tudom, ígértem nektek folytatást a többi könyvemnél de egyszerűen ezt ne hagyhattam ki. Amint végig néztem az Esernyő akadémiát muszáj volt írnom -bámit xd- Klausról (ki másról:D) Nem értem magam, hogy miért nem kezdtem bele hamarabb ebbe  a soroazatba, mert egyszerűen fantasztikus <3 Habár az első rész annyira nem jött be, még mikor először bele kezdtem a testvéreim unszolására de egy szép péntek délután egy töri mellett feldobta a hangulatom, annak ellenére, hogy nem éppen egy vidám sztoriról van szó xd Klaus mindent visz, szavak nincsenek arra az emberre. Utána jön 5-ös, aki a másik nagy kedvencem lett (talán egy kicsit hasonlítok is rá, ha nagyon ideges vagyok:D)

Na jó, eleget beszéltem erről itt, majd talán a kövi fejezetben még mondok pár szót, és ti is írjátok le a véleményeteket kommentben és ki a kedvencetek stb :) 

Eme könyvre térve, igyekezni fogok pár naponta frissíteni, ha nem többször, hisz ez csupán egy pár részes könyv lesz, és maga a fejezetek is benne kb ilyen hosszúságúak lesznek, Remélem majd mindenki tetszését elnyeri <3