<2016>
<New York>

A tizenkilenc éves Courtney nemrég kelt fel, hogy elkezdje a napot. Általában azonnal edzéssel kezdi ám a mai nap más volt. Tegnap este talán túl sokáig maradt fenn Jace-szel, így amikor egyedül ébredt semmit sem szeretett volna jobban, mint egy bögre kávét. Mikor az étkezde folyosóján sétált véletlen nekiment valakinek, aki azonnal megragadta a derekát.

— Sajnálom. — mondták egyszerre, majd mosolyogva néztek össze.

— Örülök, hogy beléd botlottam, Szöszi. — mosolygott Courtney.

— Én is. — suttogta, majd egy gyengéd csókot lehelt ajkaira.

— Jó reggelt, gerlepár! — termett mellettük hirtelen Izzy.

— Izzy... — forgatta a szemeit Jace, de a kezeit nem vette le az idősebbik Lightwood derekáról.

— Éhes vagyok. — nyavajgott Izzy és elindult az étkezde felé hátrahagyva őket.

— Mindig éhes... — mormogta az orra alatt Courtney, majd megfogta Jace kezét és beléptek az étkezdébe.

Courtney éppen a megmentő nedűből a kávéból kortyolt amikor egy tűzlevél szállt elé amit gyorsan el is kapott.

Jace, Alec és Izzy társaságában várlak az irodámban.
-Maryse L.

— Mi van benne? — kérdezte Alec, mire Court átadta neki a levelet és megtörölte a száját a fekete szalvétával.

— Jelenésünk van... — jelentette ki, majd felállt az asztaltól és négyen elindultak Maryse irodájába.

— Mi történhetett? — kérdezte Jace, miközben a keze Courtney-ével volt összekulcsolva.

— Nem tudom, de úgy érzem semmi jó. — mondta a Lightwood lány és bekopogott az anyja irodájának ajtaján.

Egy "szabad" után mind a négyen beléptek, de meglepődöttségükre Maryse nem egyedül volt a tágas szobában. Míg Maryse az íróasztal jobb oldalán állt, összefont karokkal, a burgundi színű ruhájában, Robert Alec-ék édesapja, szokásához híven elegáns öltönyben állt a felesége mögött. Ám a váratlan vendég akiről senki nem gondolta volna, hogy ott lesz az az Inkvizítor Asszony volt aki a hatalmas székben helyezkedett el.

— Anya, mi történt? — kérdezte Alec és nővére mellé lépett.

Maryse csak megingatta a fejét és férjére nézett, míg Imogen Inkvizítor a kanapéra mutatott, jelezve, hogy a négy fiatal foglaljon helyet.

— Gyermekeim, mindannyian teljesítettétek feladatotokat és immáron évek óta árnyvadászok vagytok. Ám azonban egyikőtöknek olyan ereje van amiről kár lenne tudomást sem venni. — kezdett bele az Inkvizítor mire mindenki a szemöldökét ráncolta. Ha van valaki akiért személyesen az Inkvizítor jön el, annak nincs lehetősége nem-t mondani és ezt mind tudták. — Courtney Lightwood, olyan erővel rendelkezel amit a Klávé használni szeretne. — mondta Imogen mire Court összeszorította a száját.

— Mit akar a nővéremtől? — kérdezte Alec mert nem tetszett neki az, hogy a nővérével mik történhetnek.

— Alexander, nyugalom! — szólalt meg Maryse miközben felállt a székéről és Imogen mögé állt.

— Mint mondtam egy ilyen tehetséget kár lenne veszni hagyni. Kincs vagy Courtney, és lehetőséget ajánlok, hogy többre vidd. — mondta Imogen majd a legidősebb Lightwood elé lépett. — Holnapig van időd dönteni arról, hogy Idris-ben folytatod életeted vagy itt maradsz New York-ban. — mondta Imogen mire Courtney bólintott. — Maryse, Robert. — biccentett majd elhagyta a szobát.

— Gondolkodj rajta. — mosolygott kedvesen apja a lányára, de ő csak kiviharzott a szobából és meg sem állt az Intézet bejáratáig, ahol többen utána szóltak, de ő nem foglalkozva ezekkel csak kilépett az épületből és az egyetlen emberhez ment akiben megbízott. Magnus Bane

— Courtney, kedves? Mi történt? — kérdezte a boszorkánymester amikor az ajtója előtt egy eléggé ideges és szomorú Courtney állt.

— Idris-be akarnak küldeni az Inkvizítorral. — mondta mire Magnus megállt egy pillanatra majd szomorú szemekkel nézett a Lightwood lányra.

— Óh, édesem. Biztos nem muszáj menned. Mindenhol van kiskapu. —  mondta Magnus de ő is tudta, hogy ez nem igaz.

— A kiskapu a családom neve. Ha nem megyek a Lightwood-ok kitaszítottak lesznek... Ez forog kockán. — sóhajtott Courtney.

— Kedvesem...

— Ha már Imogen személyesen jött el értem, szerintem ez már egyértelmű. — biccentett Courtney és hátradőlt a fotelben.

— Courtney figyelj rám... — csettintett Magnus és a lány elé térdelt. — A családod tetemes oszlopa az árnyvadászoknak, és ha elmész Idris-be, hogy ezt még fényesítsd mindenki fel fog nézni rád. — mondta Magnus és kedvesen elmosolyodott. — Én büszke vagyok rád! Tudom a családod is az! — mondta mire Courtney bólintott.

— Ha nemet mondok anya ki fog készülni Imogen-nel együtt. — mondta Courtney, mire Magnus csak sóhajtott egyet.

Igaz barátra lelt szert a Lightwood lányban, és bántotta a tudat, hogy most itt kell hagynia a várost Courtney-nek. Hisz tudta azért, hogy a Lightwood név híres maradjon ő bármit megtenne, és meg is fog.

— Ezt sajnos egyedül kell eldöntened kedvesem... — sóhajtotta Magnus majd csettintett egyet és az összes macskája a szobába rohant. — Válassz! Valamit vinned kell ami emlékeztet majd rám! — mondta Magnus és felpattant majd elkezdett keresgélni valamit.

— Magnus, utálom a macskákat. — emlékeztette a barátját Courtney mire Magnus bólintott.

— Igaz, igaz. De ezt imádni fogod. — mondta majd egy régies dobozt vett elő és Court kezébe nyomta.

— Magnus... Nem fogadhatom el. — mondta Courtney hisz tudta, hogy Magnus-nak milyen értékes dolgai voltak minden téren.

— Ne is próbálj ellenkezni! — mutatta meg a macska szemeit Magnus. mire Courtney mosolyogva bólintott.

A dobozban egy ezüst nyaklánc volt, medálként pedig az angyali erő rúna díszelgett rajta. Gyönyörködve vette ki a dobozból majd egy pillanattal később eltűnt a kezéből és a nyakán volt, majd Magnus-ra nézett aki csak legyintett.

— Búcsúzz el tőlük... — mondta Magnus mire Courtney lassan bólintott.

— És hogy búcsúzhatnék el tőled? — kérdezte szomorúan elmosolyodva Courtney és Magnus elé állt.

— Nem tudsz... — suttogta Magnus és utoljára megölelte barátját. — Vigyázz magadra, kedvesem! — mondta mire Courtney bólintott.

— Úgy lesz... — mosolygott majd elhúzódott Magnus-tól aki nyitott egy portált amibe Courtney belépve az intézet elé került.

— Hol az Angyalban voltál? — csattant fel idegesen Maryse amint meglátta a lányát az Intézetbe belépni.

— Itt vagyok anya, nincs miért aggódni... — forgatta a szemeit Courtney mert most az utolsó ember akivel beszélni szeretett volna az az anyja volt.

— Courtney Lightwood! Viselkedj! — szidta le őt anyja majd hátracsapva derekáig érő barna haját idegesen elviharzott.

— Csodás... — morogta Court majd elindult Jace szobálya felé, ami az övétől két ajtónyira volt.

— Tessék... — válaszolt Jace mikor Courtney kopogott az ajtaján. Nagyot sóhajtott majd belépve a szobába Jace-t az ágyán fekve találta amint a plafont bámulta.

— Jace... — szólította meg mire Jace rákapta a fejét és gyorsan felugrott az ágyról és azonnal a barátnője felé sietett.

— Hol voltál? Aggódtam érted... — suttogta a szőkeség és két kezével közrefogta Courtney arcát.

— Nincs baj, itt vagyok. Kiszellőztettem a fejem... — mondta mire Jace fusztráltan bólintott.

— Ugye tudod, hogy szeretlek Courtney? — kérdezte Jace mire a Lightwood lány elmosolyodott.

— Szerencséd van Wayland... — mondta Courtney és lágyan megcsókolta Jace-t. — Mert én is szeretlek... — suttogta, mire Jace felkapta és az ágyhoz sétált vele.

— Döntöttél? —kérdezte Imogen mire Courtney bólintott az Inkvizítor pedig elmosolyodott.

— Elmegyek Idris-be... — mondta a Lightwood lány mire Jace azonnal kiviharzott a szobából Court pedig szomorú arccal nézett utána de nem tehetett semmit. Most nem...

— Jól döntöttél. — bólintott Imogen mire Courtney csak elfintorodott, de szerencsére Imogen nem láthatta, hisz a Lightwood szülők felé fordult. — Tíz perc múlva indulunk. — jelentette ki majd visszafordult a Lightwood lány felé. — Búcsúzz el mindenkitől. — biccentett majd elhagyta a szobát Courtney pedig sóhajtva fordult a testvéreihez, hogy elbúcsúzzon tőlük.

— Büszkék vagyunk rád! — mosolygott Izzy és Alec bólintott, mire a nővére szomorúan elmosolyodott.

— Remélem is... — motyogta majd kilépett a szobából és Jace keresésére indult, de őt nem találta, ezért búcsú nélkül ment Idris-be.