<2010>
<New York>

A New York-i Intézet az egyik legismertebb árnyvadászbázis volt Idris-ben. Az Inkvizítor asszony gyakran tett arra látogatást, nézve a Lightwood ikrek hogyan cseperegnek.

Nem volt kérdés a legfiatalabbik is nagyon jól teljesített Imogen-nek viszont mindig Alexander-en és Courtney-n ragadt a szeme.

— Ideje hazamenni. — bólintott az Inkvizítor asszony mire a teremben mindenki fejet hajtott.

Az ikerpár is azonnal letette a fegyvereit és csöndben várták, hogy a nő kisétáljon a teremből. Mikor Courtney oldalra pillantott maga mellett ikrét látta meg, aki egyenesen a földdel szemezett.

Az idősebbik Lightwood sosem értette miért kell ennyire tisztelni valakit. Persze, az Inkvizítorról volt szó, a Klávé, a angyalvérűek, az árnyvadászok védelmezője és vezetője. De sajnos a tizenhárom éves Courtney úgy gondolta, hogy van annyira jó mint Imogen, ezért ügyet sem vetve a szabályokra kicsit felemelte a fejét.

Először Imogen vette észre aki azonnal megtorpant a hatalmas fából készült ajtó küszöbén és egyenesen az ifjú lányra meredt. Tudva, hogy nem hunyászkodhat meg, Courtney Lightwood felszegte állát és úgy nézett szemet a vezetőjével. Amikor az Invizítor személyes testőrei észrevették azonnal elindultak a lány felé, de Imogen még időben feltartotta a kezét. A nő halványan Courtney-re mosolygott, majd elfordulva tőle kilépett a teremből.

Mikor eltűnt az összes testőr is mindenki fellélegzett a teremben, és újra nekilátott a dolgának. Alec és Courtney is újra támadóállásba helyezkedett, és már épp kezdték volna a harcot amikor a húguk hangja megállásra késztette őket.

— Srácok! — loholt be Izzy az edzőterembe.

— Izzy, mit csináltál már megint? — forgatta a szemét Courtney, miközben Alec csak elmosolyodott.

Izzy -aki még csak tíz éves volt- közismert rossztevő volt az Intézetben. Egy kis csínytevés itt, egy kis csínytevés ott. Egy kisebb balhé erre, egy kisebb balhé arra... A végén már bármi történhetett mindenki tudta csak Izzy játtszik.

— Semmit... — fonta keresztbe a karjait a legkisebb Lightwood. — Tudtátok, hogy új gyerek jön az Intézetbe? Velünk egykorú. — kiáltott fel Izzy, miközben a tenyerét maga előtt dörzsölte. Isten óvja a férfit vagy nőt aki Izzy-t fogja választani...

— Miről beszélsz, Izzy? — lépett előre Alec, miközben áddobta a nővére vállán a kezét.

— Úgy hallottam, hogy egy szörnyet hoznak az Intézetbe, aki kisfiúnak álcázza magát. — bólintott Izzy, mire Alec arca azonnal elsápadt. — Szerinted miről beszélnék, bratyó? Hallottam ahogy anya és apa arról beszélgetnek, hogy egy fiút hoznak ide. — magyarázta Izzy, miközben értetlenül nézett a báttyára. — Ennyire buta vagy? — motyogta Izzy az orra alatt.

Courtney-nek több sem kellett nevetve nézett fel a báttyára, aki csak szemetforgatva lökte arrébb a nővérét. A békés pillanat a jól ismert cipőkopogás zavarta meg, mire a három Lightwood egymás mellé álltak, az ajtó fele nézve és várták az anyjukat.

— Izzy, te hogy kerülsz ide? — kérdezte Maryse, mire Izzy angyalian mosolyogva Courtney oldalának dőlt, aki azonnal átkarolta a húgát.

— Történt valami, anya? — kérdezte Courtney, mire az anyja ránézett és bólintott.

— Egy fiú jön az Intézetbe. Veletek egykorú. Viselkedjetek jól vele! — nézett Maryse szigorúan, mire a három gyerek bólintott ő pedig elfordult tőlük, de azért visszaszólt nekik a válla felett. — Nemsokára itt lesz. Szedjétek össze magatokat! — adta ki, mire a gyerekek ismét bólintottak és miután elpakoltak a szobáikba indultak.

Miután Courtney megtisztákkodott és ruhàt cserélt -ami ugyan úgy fekete volt mint az előző- sietős léptekkel a központba vette az útját, ahol Alec és Izzy álldogált Robert társaságában.

— Apu. — mosolygott Courtney. — Nem késtem, ugye? — kérdezte, de mielőtt bárki válaszolhatott volna Maryse lépett melléjük az oldalán egy szőke hajú fiúval.

— Áh, Jace. — mosolyodott el Robert, majd felesége mellé állt szemben a gyermekeivel.

— Jace ők itt a gyermekeink, Isabelle, Courtney és Alexander. — mutatta be gyermekeit Maryse Jace-nek aki csak csöndben figyelt. — Ő itt Jace Wayland, vezessétek körbe és segítsetek neki mindenben. — bólintott Maryse szigorúan, de tudta hogy a gyermekei mindent meg fognak tenni Jace jólétéért.

— Mindent ésszel. — szólt még oda Robert, mire mindannyian bólintottak.

— Courtney vagyok, ő itt Alec és Izzy. — lépett közelebb a fiúhoz Courtney, mire Jace bólintott.

— Jace... — nyögte ki végül, majd meglepődöttségere Izzy elkapta a karját és elkezdte húzni valamerre.

— Gyere már! Megmutatunk mindent, aztán mehetünk enni. — mosolygott a legfiatalabb Lightwood és négyen elindultak megmutatni Jace-nek a New York-i Intézetet.