<2023>
<New York>

Courtney a szobája felé vette az irányt, mert azokután amit látott csak egyedül akart lenni.

Amikor még tizenhárom éves volt és Jace az Intézetbe került már akkor felfigyelt rá, hisz nem olyan volt mint az öccse, Alec. Jó barátok lettek, és rengeteget edzettek együtt. Megértették egymást, és ahol az egyik volt a másikat is meg lehetett találni.

Igaz szerelem volt az övék, pedig sokan mondják, hogy az ritka főleg az árnyvilágban. Amikor 19 évesek voltak és abban az évben amikor Courtney elment Jace mindig azzal hülyéskedett, hogy nemsokára feleségül fogja venni Courtney-t de idejük már nem volt megvalósítani.

<2016>
<New York>

— Tudod, egyszer márcsak arra fogsz ráébredni, hogy nem Lightwood vagy. — mosolygott Jace.

— Álmodozz, Wayland... — forgatta a szemeit Courtney.

— Igen is, Mrs. Wayland. Courtney Abygel Wayland... — kacsintott Jace mire Courtney is elmosolyodott.

— Nem hangzik rosszul, de addig nem megyek hozzád amíg nem győzöl le. — cukkolta Courtney Jace-t, aki csak sóhajtva állt megint alapállásba.

<2023>
<New York>

Így is alakulhatott volna, de a sors nem ezt szánta nekik. Talán egy jel volt, de valamit megváltoztatott akkor Courtney-ben.

— Courtney? — hallott egy vékonyka hangot Courtney mire az ajtóra kapta a fejét és kisöccse állt ott. — Mi a baj? — kérdezte Max majd belépett a szobába mire Courtney letörölte a könnyeit.

— Semmi, amit nem tudnék megoldani. — mosolygott Courtney mire Max bólintott.

— Josh téged keres, szólok neki, hogy itt vagy. — mondta Max mire Courtney sóhajtva bólintott.

— Köszönöm öcsi. — mosolygott, majd Max kilépett a szobából, nemsokára pedig Josh lépett be rajta.

— Courtney! Baszki... — morogta Josh majd sóhajtva a parabatai-a mellé ült és szorosan átölelte.

— Sajnálom... — suttogta Court mire Josh bólintott és aggódva nézte a karjaiban zokogó lányt.

Egyszer sem látta még sírni. Egyszer sem...! Courtney mindig is erősnek és megtörhetetlennek mutatta magát a vilag felé, és ez alól még Josh-se volt kivétel.

— Úgy érzem van mit megbeszélnünk... — mondta Josh.

— Nagyon sok mindenről nem tudsz... — sóhajtott Courtney és mesélni kezdett.

Mindenről...

Alec folyamatosan az egyik képernyőt bámulta az Intézet központjában, mivel szívesen le akarta volna ütni Jace-t azok után amit most leművelt.

— Alec, mit csinálsz? Bámulhatod akár egész nap. Angyalvér kell hozzá, hogy átjussanak az őrökön. Tudod. — mondta Jace mire Clary a kelyhet visszatette a tarott kártyába. — Alvilági nem teheti be a lábát az Intézetbe.

— Árnyvadász meghívás nélkül. — mondta Izzy mire Alec bólintott.

— Legutóbb Valentine még árnyvadász volt. A kehely itt nincs biztonságban. Adjuk át a Klávénak! — mondta Alec mire Clary megrázta a fejét.

— Adjuk a Klávénak? Nem. Mindezek után, amin átmentünk, nem. — mondta Clary mire Izzy megrázta a fejét.

— A testvéremnek igaza van. A kehely rendkívül fontos. — mondta mire Alec a szemöldökét ráncolta.

— Te egyetértesz velem? — kérdezte mire Izzy vállat vont.

— Csupa meglepetés vagyok. — mosolygott a fiatalabbik Lightwood.

— A kehely az egyetlen esélyem visszakapni anyut. — mondta Clary és ránézett a többiekre.

— Egyetértek Clary-vel. — szólalt fel Jace.

— Mikor nem... — dünnyögte Alec, de senki sem hallotta.

— Nem adhatjuk át a Klávénak. Most nem. Szükségünk van rá. Ez az egyetlen alkulapunk. — mondta Jace és sóhajtott egyet.

— Tudom, milyen erős ez a kehely. Képes árnyvadászokat teremteni, a démonokat irányítani, még mondént is öl, ha iszik belőle. De ígérem, nem hagyom, hogy az a szörnyeteg megkaparintsa. — mondta Clary mire Alec megforgatta a szemeit. Milyen drámai...

— Tessék. A szavát adta. — mondta Jace és jelentőségteljesen ránézett a parabatai-jára.

— Gyertek... — sóhajtott Alec és elindult az edzőterem felé.

Odaérve egy leizzadt Courtney-t találtak egy trikóban és egy rövid nadrágban, majd meglátták Josh-t is aki póló nélkül edzett.

— Kezdem azt hinni, elpuhultál... — mondta Courtney majd gyomron rúgta Josh-t. — Vagy csak sosem voltál formában. — nevetett mire Josh morgott egyet majd Courtney-nek rontott aki a földre került.

— Nyertem! — vigyorgott Josh és lefogta Court két kezét.

— Biztos?- húzta fel a szemöldökét majd ágyékon rúgta őt, és úgy gördült ki alóla, hogy utána azonnal a lábai Josh nyaka körül voltak.

— Baszki... — nyögte Josh majd háromszor megpaskolta Courtney lábát aki értette a célzást és elengedte Josh-t.

— Courtney! — szólalt meg Alec mire Courtney odafordította a fejét majd testvéreit, Jace-t és Clary-t látta meg.

— El kell tenned a kelyhet! — mondta Izzy mire Courtney megrázta a fejét.

— Nincs az az Angyal, hogy az a szar az Intézetben maradjon. — mondta és felállt majd felsegítette Josh-t is.

-a Ez az egyetlen dolog, ami segít megmenteni az anyám. — mondta Clary mire Courtney sóhajtott.

Courtney is megtenne bármit Maryse-ért, nem ő fogja megállítani ebben Clary-t.

— Hol van? — morogta majd elővette az irónját.

Clary odasétált hozzá, és átnyújtotta a tarott kártyát Courtney pedig a járólapon lévő rúnát átrajzolta mire abból egy tartó emelkedett ki.

— Court, mindez nem sikerült volna nélküled. Szóval köszönöm. — mondta Clary mire Courtney a szemöldökét ráncolta.

— 1; Neked csak Courtney. 2; Nem voltunk, nem vagyunk és nem is leszünk barátok. — mondta mire Clary kellemetlenül bólintott de ugyanakkor büszke is volt magára, hogy Jace őt választotta Courtney helyett. — Mióta megérkeztél, az egész világunk a feje tetejére állt. — mondta majd felállt és megint átrajzolta az irónjával a rúnát, mire a tartó visszasüllyedt a földbe ahol lennie kellett. — Most pedig eddzeni szeretnék, arra van az ajtó. — biccentett Courtney.

— Nem eddzünk együtt? — kérdezte Clary mire Josh felszisszent.

— De persze... — vigyorodott el Courtney mire Clary magabiztossága megingott egy kicsit az edzéssel kapcsolatban. — De majd máskor verlek el... — morogta Courtney amikor meghallotta az Intézet riasztóját.

— Van odakint valami. — informálta a csapatot Jace.

— Mi történik? — kérdezte Clary kétségbeesetten.

— Úgy tűnik, valaki be akar törni. — mondta Alec és sóhajtott egyet.

— Lehet, hogy a Kör... — morogta Josh majd mind a hatan kiindultak.

Amikor kiértek már sötét volt, csak egy alakot lehetett látni akinek a kezében van egy másik.

— Dobd el, ami nálad van! Kezeket fel! — mondta Alec és felhúzott egy nyilat az íjra.

— Ó, Istenem! Simon! — kiáltotta Clary és odafutott.

— Mit csináltál... Raphael? — kérdezte Courtney és a vámpír elé állt.

— A többiek kíváncsiak lesznek, mit találtunk odakint. — mondta Jace amikor bevitték a két újjonann jöttet.

— Majd én megyek. — mondta Alec. — Azt mondom, nem találtunk semmit. Senki nem fog idejönni. — mondta majd felment a lépcsőn.

— Lehet vámpír vagyok... De jó katolikusnak nevelkedtem. — mondta Raphael mire Courtney elmosolyodott. Igaz volt, hogy Raphael tényleg jó ember. Mármint vámpír... Azokkal akiket a szárnya alá vesz.

— A vámpírok megsértették az Egyezményt. Simon megölése háborút jelent. — mondta Izzy és Simon testére nézett.

— Nem a vámpírok állnak emögött... Csak Camille. Egymaga támadta meg. — mondta Raphael és jelentőségteljesen Courtney-re nézett.

— Honnan tudjuk, hogy igazat mondasz? — kérdezte Jace mire Raphael vállat vont.

— Megszabadulhattam volna tőle, de én idehoztam. Nem akarok gondot az árnyvadászokkal. — mondta mire Courtney bólintott.

— Okos döntés. — mondta gúnyosan Izzy mire nővére egy figyelmeztető pillantást vetett rá.

-a Figyelmeztettem a mondént, hogy baj lesz, de Camille adott neki a saját véréből. És mint egy függő... Csak többet akart. — mondta Raphael mire Clary könnyezve nézett rá.

— Te vagy az oka, amiért Simon ivott Camille véréből. Te raboltad el. Te hurcoltad a DuMort Hotel-be. Te vitted el Camille-hez. — kiabált Clary.

— Én nem akartam, hogy ez történjen. — vágott vissza Raphael.

— Simon! Simon! Kérlek, térj vissza! Kérlek! — könyörgött Clary mire mindenki csöndben állt ott.

— Raph... — szólt oda Courtney mire az említett felé fordult. — Mit nem mondasz el...? — húzta össze a szemöldökét Courtney.

— Miért titkolnék bármit is? — kérdezte Raphael mire Courtney odasétált és megragadta a vállát.

— Nagyon nincs kedvem, vámpír-árnyvadász balhét tartani és kedvem sincs egy temetéshez, idegrendszerem pedig Clary-hez nincs. Szóval nyögd ki mi a túró van... — morogta Courtney mire Raphael bólintott.

— Van rá mód... Visszahozni Simont. — kezdett bele Raphael mire Clary felegyenesedett.