<2023>
<New York>

Miután Courtney a testvéreivel az épület előtt várt Clary-ékre, aközben csak egy dologra tudott gondolni.

Házasság...

Courtney tudta, hogy annak idején anyja Maryse és apja Robert nem szerelemből házasodtak, csak előnyből. Öt évvel ezelőtt Courtney-nek tervei voltak. Tervei az élettel kapcsolattal a szerelemmel kapcsolattal és az árnyvilággal való kapcsolatával is.

De ma már csak a holnapnak él...

— Megszerezted? — kérdezte Alec mire Clary sóhajtott.

— Elméletben. — válaszolt a vörös mire Courtney szemöldöke az egekig futott.

— Elméletben? — kérdezett vissza mire Clary bólintott.

— Igen. Megtaláltam a kártyát. Csak rá kell jönnöm, hogyan csináltam múltkor. Nem egzakt tudomány. — mondta mire Alec értetlenül állt.

— Nem tudod kiszedni? — kérdezte mire Clary elhúzta a száját.

— Elvileg. Nehezebb, mint amilyennek tűnik, Alec. — mondta idegesen Clary.

— Ha visszaértünk az Intézetbe, annyit beszéltek erről, amennyit akartok. De most, mivel loptunk a rendőrségről, inkább menjünk! — mondta Jace mire Courtney biccentett.

— Srácok... — szólalt meg Izzy és lenézett a fénylő nyakláncára. — Szerintem a mondénok miatt kéne a legkevésbé aggódnunk. — mondta.

— Hát a démon nyaklánc legalább működik. — mondta Alec mire Jace bólintott egyet.

— Nincs egy uncsi nap se. Gyerünk! — mondta majd elindultak.

— Mi a fene? — kérdezte Clary undorodva mire Jace elvigyorodott.

— Vigyázz a szádra a nagyi előtt! — mondta miután leszúrt egy nagymamának álcázott démont.

— Hogy talált ránk? — kérdezte Alec mire Jace és Courtney egy rendőrautó felé néztek amiből emberi alakban lévő démonok szálltak ki.

— Nem tudom... De társaságot is hozott. — mondta Courtney mire Jace bólintott egyet.

— Honnan tudjátok? — kérdezte Clary mire Courtney szemetforgatva indult el.

— Átlátunk az álcán, Clary. Csak figyelni kell a részletekre. — mondta Jace és sietősen Courtney után indult, hisz nem akarta szem elől veszteni.

— De én nem látok semmit. — nyavajgott Clary és próbálta tartani a tempót.

— Miért nem lepődök meg? — morogta Courtney.

— Mögöttünk. — informálta őket Izzy.

— Még mindig nem látom őket. — tárta szét a kezeit Clary tanácstalanul. — Oké, túl sok itt az ember. — mondta.

— Az angyalra... De most egyetértek Clary-vel. El kell tűnnünk innen. — mondta Courtney és körbefordult.

— Erre! — indult el Clary mire egy "Belépni tilos magasfeszültség!" feliratú ajtóhoz léptek. — Mi a nyitó rúna?- kérdezte idegesen a vörös mire Courtney felmordult és berúgta az ajtót ami a rúgás hatásától kinyílt.

— Szezám, tárulj! — mondta majd biccentett Clary-nek, hogy menjen előre. Inkább ő kapja az első pofont...

— Hé, mit csinálsz? — kérdezte Jace amikor látta, hogy Courtney nem ment velük.

— Feltartom őket. Vigyétek Clary-t az Intézetbe! — magyarázta Courtney mire Jace megrázta a fejét.

— Nem. Ha maradsz akkor én is. Együtt harcolunk. Emlékszel? — kérdezte Jace mire Courtney mosolyogva forgatta a szemeit.

— Ha a démonok megszerzik a kelyhet, amúgy is meghalunk. — mondta majd elővette a szeráf pengéjét, amit jobban megnézve rájött, hogy még mindig Jace-é van nála.

— Nem hagyok hátra senkit. Főképp nem téged! — rázta a fejét Jace mire Courtney.

— Nincs más választásod. — rántotta meg a vállát.

— Érzelmes pillanat, meg minden, de mennünk kell. — szólt közbe Clary, mert nem nagyon tetszett ahogy Jace beszélt Courtney-vel.

— Ne aggódj! Nem mintha Courtney először mentené meg az életed. És gondolom, nem is utoljára. — mosolygott Izzy és arcon puszilta Courtney-t majd elindult Clary-vel.

— Alec, menj! — mondta Court mire öccse hezitált, majd sóhajtva tette amit mondtak neki.

— Courtney, én... — kezdett bele Jace de nem tudta befejezni.

— Nem kell. Majd elmondod az Intézetben. — mosolygott Courtney mire Jace sóhajtott.

— Éld túl! — mondta és közelebb lépett egykori barátnőjéhez.

— Az egyik legjobb árnyvadász vagyok, Wayland. Elbírkózok pár démonnal. — mondta Courtney mire Jace elmsolyodott.

— Tudom... — suttogta majd homlokom csókolta és a többiek után futott, Courtney pedig az ajtó felé fordult és várta az elkerülhetetlent.

— Clary! — kiáltotta Luke, Courtney pedig mögötte állt.

— Vissza! — kiáltotta Clary majd a szeráf pengéjét feléjük tartotta. — Honnan tudjam, hogy tényleg Luke vagy? — kérdezte Clary mire Luke feltette mind a két kezét.

— Festéket vettem a szülinapodra. — mondta majd lépett egy lépést. — Mi történt? — kérdezte mire Clary leengedte a fegyverét.

— Démonok... Hosszú történet. — mondta Clary majd Luke felé fordult. — Honnan jötettetek? — kérdezte mire Luke sóhajtott.

— A börtönből. Összefutottam Courtney-vel, miközben harcolt. Mondta, hogy segítségre lehet szükséged itt lent. — mondta Luke és pont akkor porlott el a démon hamva.

— Úgy tűnik, nincs. Elintézte. — biccentett Courtney.

— Nem kéne indulnunk? Még lehetnek itt démonok. — mondta Clary aggódva.

— Ne aggódj miatta! A falka rajta van az ügyön. Mi meg elintézzük a többi démont. — mondta Luke mire Courtney elmosolyodott.

— Aha, az alfa... — mosolygott mire Luke átkarolta a vállát.

— Tudod, mindennek megvannak az előnyei. — mondta Luke mire Courtney bólintott.

— Mehetünk? — kérdezte Clary mire Luke és Courtney is bólintott majd elindultak vissza az Intézetbe.

Amikor a közponba értek Courtney a lépcső tetején állt meg miközben az ideges Jace-t nézte.

— Figyelem! Az egész Intézet riadókészültségbe! Nem érdekel, más mit mond, vállalom a felelősséget. Most Courtney és Clary az egyetlen, ami számít. — mondta Jace mire Courtney halványan elmsolyodott.

— Jace! — kiáltotta Clary és odarohant Jace-hez és szorosan megölelte.

Jace és Clary beszélgettek valamit majd Courtney arra lett figyelmes, hogy Clary megfogja Jace tarkóját és megcsókolja őt... Ami ellen Jace sem ellenkezett.

Courtney megköszörülte a torkát és inkább kisétált a központból, mire Izzy szomorúan nézett nővére után.

Tudta, hogy Courtney még mindig szerette Jace-t, de abban már Izzy sem volt biztos, hogy Jace mit érzett...

Az első számú árnyvadász szabály:

Ha valami felrobban, csak menj tovább!
Ne habozz! Ne nézz félre!