<2023>
<New York>

— Itt van valaki! — kiabált Alec és odarohant a falhoz támaszkodó emberhez, de amikor meglátta ki is az, azonnal megdermedt. — Srácok! Megvan Courtney! Segítsetek! — kiabált és óvatosan felemelte a nővérét és a gyengélkedő felé vette az irányt.

— Hol van a lányom? — hangzott Robert parancsoló hangja végig a termen, de azonnal elhallgatott amikor meglátta Alec-et a nővérével a kezében.

Magnus és Izzy azonnal nekiláttak Courtney sebeit ellátni és addig kiküldtek mindenkit. Aggódva néztek össze miközben Magnus a varázserejével próbálta felkelteni Courtney-t. Izzy a gyógyító rúnáját rajzolta körbe, de nem működött.

— Courtney? — kérdezte Izzy és megfogta a kezét. — Nővérkém... — suttogta Izzy, mire Courtney válasza egy fájdalmas nyöszörgés volt.

— Courtney? — kérdezte Magnus is, mire Courtney kinyitotta a szemeit.

Először pislognia kellett a fény miatt, de utána amikor hozzászokott a szeme körülnézett, hogy hol van.

— M-mih történt...? — kérdezte lassan Courtney, mire Magnus és Izzy összenéztek.

— Felrobbant a keleti szárny emeleti része, és te ott voltál... — mondta Magnus, majd elmosolyodott. — De ne aggódj. Mindent megteszek. — mosolygott Magnus, de ő is érezte, hogy valami nagy baj van.

— Na-nagyon rossz? — kérdezte Courtney Magnus felé fordítva a fejét.

— Megoldjuk. — mosolygott Magnus, de az nem a szokásos mosolya volt.

Courtney is tudta. Mindenki tudta. Csak senki nem akart az első lenni aki megtörik.

— Hol v-van William és...é-és Josh? — kérdezte Courtney annak ellenére, hogy mennyire fájt még beszélnie is.

— Kint vannak. Behívjam őket? — kérdezte Izzy, mire Courtney bólintott.

Óvatosan a bal kezével a jobb oldalát kezdte tapogatni, majd érezte ahogy a jobb mellénél oldalt a hónalja alatt egy lyuk volt ahonnan minden pillanatban vér spriccelt ki.

— Magnus? — kérdezte Courtney, mire a boszorkánymester azonnal mellette termett. — Ne-nem fogom túl-túlélni, ugye? — kérdezte Courtney, mire Magnus szólni akart volna, de Courtney nézése miatt csak lehajtotta a fejét.

— Egy üvegszilánk a legrosszabb helyen talált el. Ahogy ver a szíved úgy spriccel a véred. — magyarázta Magnus és óvatosan arra a területre ért amit az előbb Courtney is megtalált. — Ezt nem tudom begyógyítani. — remegett meg Magnus hangja, mire Courtney könnyes szemekkel bólintott.

— H-Hodge... — suttogta Courtney, mire Magnus értetlenül nézett. — Ő volt...

Hirtelen az ajtó kicsapódott és egy ideges William és egy halálra rémült Josh lépett be. Magnus homlokon csókolta Courtney-t, majd egy utolsó mosoly után kisétált a szobából hátrahagyva őket, hogy nyugodtan elbúcsúzhassanak.

— Courtney... — suttogta Josh és az ágy mellé térdelt. — Hé, rendbe fogsz jönni. Hallod? — kérdezte Josh, mire Courtney könnyes szemekkel bólintott.

— Azt hiszem... Ideje e-egy kis pih-henőre... — suttogta Courtney, mire Josh könnyei is eleredtek.

— Sajnálom, hogy nem voltam melletted. Pedig megígértem. — rázta a fejét Josh összetörten.

— Ezennel már parabatai-ok vagytok. Összeköt a hűség és a testvériség. — mondta a Néma Testvér, mire Josh és Courtney elmosolyodtak.

— Ahová te mész...

— Én is megyek.

— Ha harcolsz...

— Akkor veled harcolok.

— És ha meghalnál nekem... Joshua Hudson, én veled halok mert te vagy a másik felem.

— Courtney Lightwood, ha meghalsz létem egy része is veled hal. Örökké a parabati-od leszek. Melletted leszek amikor szomorú vagy és akkor is ha boldog. Mert a testvérem vagy, a létem ereje.

— S-semmi baj... — mosolygott Courtney. — Én sajnálom. — suttogta, majd felnyögött és a bal kezét az oldalához szorította. — Hé! Kicsim... — suttogta Courtney és a könnyező William felé fordult. — Gyere ide... — nyújtotta a szabad kezét Courtney, mire William Josh-ra nézett aki csak némán az ágy mellett térdelt és folyamatosan zokogott.

— Courtney... — suttogta William és Courtney mellé állt, de a térdei felmondták a szolgálatot ezért az ágy mellé borult.

— Neked... Neked csakis Mrs. Bell... — suttogta, mire William elnevette magát.

— Nem hagyhatsz itt... — rázta a fejét, mire Courtney a plafon felé fordult.

— Nem szeretnélek, de azt hiszem ez az én drámai kilépőm. — nyögte és egyre jobban kezdett kótyagos lenni.

— Szeretlek! — mondta William és ekkor benne is megtört valami. Zokogva borult Courtney vállára ami miatt a Lightwood lánynak is jobban kellett sírnia bármennyire is fájt neki.

— Szeretlek... — suttogta Courtney és folyamatosan a plafont nézte. — El-el kell mondanod nekik is, hogy... — mondta, mire William bólintott.

— Courtney? — kérdezte és megszorította a kezét, de választ nem kapott. Josh hirtelen felkiáltott a fájdalomtól, mire kinyílt az ajtó és mindenki berohant, de azonnal meg is torpantak az ajtóba. — Courtney? Kicsim. Nézz rám! Kérlek... — mondta William és maga felé fordította Courtney arcát aki halványan a férjére mosolygott, majd szépen lassan lehunyta a szemeit.

— Courtney! — kiáltott Max és oda akart rohanni, de a zokogó Alec elkapta az öccsét és felemelte, mire a fiú a báttya mellkasába fúrta a fejét.

— Hol van Jace? — kérdezte Clary miközben minden árnyvadász szebbnél szebb fehér ruhákban álltak.

— Nem tudom... De Josh és William sincs itt. — nézett körbe Simon.

— Itt lesznek... — suttogta Izzy és Alec-be karolt.

Középen volt egy emelvény ahol az Inkvizítor asszony állt és mellé felsétált Izzy, Alec és Max. Az emelvény közepén pedig egy asztal amin egy test volt lefedve szintén egy fehér színű lepedővel.

— A hátrahagyottak foglalják el helyüket az elesett mellett. — mondta Imogen mikor az ajtó kinyílt és belépett William, Josh-sal és Jace-szel együtt. — A hátrahagyottak mondják ki az elesett nevét.

— Courtney... — mondta Izzy, de a hangja megremegett és nem tudta befejezni a mondatot.

— Pulvis et umbra sumus...

— A nővérem... — suttogta Max és könnyezve nézte Courtney lefedett testét.

— Föld pora s árnya leszünk.

— Courtney Abygel Lightwood-Bell... — mondta Alec és érezte ahogy a könnyek végigszántanak az arcán. Elvesztette a testvérét. Az ikertestvérét...

— Ave atque vale. Üdvözöllek és búcsúzom.

A Lightwood testvérek leléptek az emelvényről, mire a Néma Testvér odalépett Courtney testéhez és megrajzolta a megfelelő rúnát és hátatfordított a tömegnek és az Inkvizítorral együtt kitárták a karjukat ami miatt a falon is aktiválódott a rúna.

Egy gyönyörű fehér színű fénycsík szállt ki Courtney testéből ami történetesen a lelke volt, és az égig repült, majd szépen lassan eltűnt csodálatos kis csillagokat hagyva maga után.

— Azt hittem legyőzhetetlen vagy... — suttogta Clary és szomorúan elmosolydott ahogy Courtney-re gondolt.

"— Éhes vagyok. — nyavajgott Izzy és elindult az étkezde felé hátrahagyva őket.

— Mindig éhes... — mormogta az orra alatt Courtney majd megfogta Jace kezét és elmentek reggelizni.

— Mindig túlélem. Megállíthatatlan vagyok. — kacsintott Courtney és elmosolyodott.

— Felkészültnek kell lenned, akár számítasz ránk, akár nem. — húzta fel a szemöldökét Courtney, mire Alec elmosolyodott és szorosan megölelte a nővérét.

— Ne aggódj! Nem mintha Courtney először mentené meg az életed. És gondolom, nem is utoljára. — mosolygott Izzy és arcon puszilta Courtney-t, majd elindult Clary-vel.

— Gyere ide. — mondta William és kitárta karjait amibe Courtney hálásan borult bele.

Lydia egy apró mosollyal az arcán nézte Alec-et, mire Courtney odalépett hozzá és oldalról átölelte ami sokakat meglepett, de Lydia hálásan dőlt Courtney oldalának.

— Gyere ide... — mosolygott Court, majd megölelte a társát. — Megleszünk együtt... — döntötte homlokát Josh-énak, mint minden harc előtt.

— Most és mindörökké. — mosolygott Josh, majd homlokon csókolta Courtney-t. — Indulandusz van kisanyám!

— Megtiszteltetés, hogy házastársakká nyílváníthatlak titeket. — bólintott a Testvér, mire mindenki felpattant és tapsvihar tört ki.
William közrefogta Courtney arcát, majd lágyan az ajkaira hajolt. A csókban minden érzelem benne volt. Szerelem, szenvedély, vágy és boldogság."