<2023>
<New York>

Az Intézeben hangosan szólt a zene, miközben a teremben mindenki jól mulatott. Courtney éppen Josh-sal beszélgetett, de Josh mást se csinált csak vigyorgott.

— Akkor most hogy szólítsalak? — kérdezte felhúzott szemöldökkel, de a vigyor ott volt a képén. A kérdésre Courtney értetlenül nézett, mire Josh megforgatta a szemeit. — Ms. Lightwood vagy Mrs. Bell? — kérdezte, mire most Courtney forgatta a szemeit.

— Neked csak Courtney, köszönöm. — mosolygott Courtney, mire Josh vállat rántott.

— Így valósuljon meg minden kívánságod. — mondta Josh. — Mrs. Bell... — tette hozzá, mire Courtney karon csapta. — Aú! Jó haggyál!

— Inkább keress valami nőt akivel időt tölthetsz, és addig is nem engem szekálsz... — mondta Courtney és elkezdte lökdösni Josh-t.

— Te veled is tölthetem az időm, asszony. — rántott vállat Josh, majd visszafordult Courtney felé. — William is így fog hívni? Asszony?
— húzta fel vigyorogva a szemöldökét Josh, mire Courtney megvillantotta a szemeit ezért Josh csak gyorsan eloldalazott tőle.

Courtney nagyot sóhajtott, majd körülnézett a termen. Az árnyvadászokon akik a családja volt. Jelen esetben az ő családja már William-é is, és William-é már az övé is.

Az élet mindig ott adja a legnagyobb pofonokat, ahol szükség van rá. Ha sokáig vagy boldog történik valami ami megtör, ami arra emlékeztet, hogy a jó nincs rossz nélkül. De ha sokáig vagy boldogtalan mit kapsz? Semmit. Neked kell megtalálni a boldogságod és a célod.

— Mi ez a fanyar kép? — kérdezte Clary ahogy Courtney mellé állt.

— Csak gondolkodtam... — rázta a fejét Courtney majd Clary-re nézett. — Tudod... Mindenki tud az esküvőről. Még az alvilágiak közül is mindenki tudja. — gondolkozott hangosan Courtney, mire mellette Clary összeráncolt homlokkal nézett rá.

— Mit akarsz ezzel? — kérdezte mert nem igazán értette Courtney, mire akar kijukadni. Persze, hogy mindenki tudott az esküvőről. Courtney nem csak a családja miatt volt befolyásos vagy az Idris-i kapcsolatai miatt. Ő maga volt a befolyásos az egész árnyvilágban, és ezzel mindenki tisztában volt.

— Valentine eltűnt az egyik pillanatról a másikra. De miért? Miért tűnne el ilyen hirtelen? Miért ad nekünk időt? — kérdezte Courtney, mire Clary arca azonnal elsápadt.

— Arra gondolsz, hogy ez az egész egy csapda? Hogy minden meg lett tervezve? — kérdezte Clary, mire Courtney körbefordult.

— Itt van az Inkvizítor, a legbefolyásosabb árnyvadász családok, és maga az egész New York-i Intézet. Minden fejes egy helyen van. — ráncolta a homlokát Courtney aggódóan.

— Ugye tudod, hogyha ez igaz... Akkor valamit tennünk kell! — mondta Clary és indult volna meg, de Courtney elkapta a karját és elhúzta oldalra a tömegtől.

— Nem rendelhetek el egy egész Intézet evakuálását bizonyíték nélkül. — mondta Courtney, mire Clary már közbe akart szólni, de Courtney megelőzte őt. — Mert ez csak elmélet, Clary. Bármilyen hihetőnek is hangzik, közel sem biztos, hogy igaz is. Az őrséget még tegnap este megkétszerezték. Nem juthatna át rajtuk senki. — mondta, mire Clary felé fordult.

— Nem juthatna...? Ez nem volt olyan meggyőző. — mondta, mire Courtney bólintott.

— Hát, igen. — vakargatta a tarkóját Courtney.

— Áh, itt vagytok. — mondta Magnus és melléjük lépett. Ekkor Courtney és Clary összenézett, majd mind a ketten Magnus felé fordultak. — Mi történt? — húzta fel a szemöldökét Magnus.

— Beszélnünk kell! — mondta Clary, mire Courtney bólintott egyet.

— Van ebben valami, de a riasztó azonnal jelezne nekünk. — mondta Magnus miután őt is beavatták.

— De mivan ha a riasztó már későn fog jelezni nekünk? — kérdezte Courtney, mire Magnus gondterhelten sóhajtott.

— Magnus... Tudod, hogy igazunk van. — sóhajtott Clary, mire Magnus lehajtotta a fejét.

— Magnus fel kell jutnom a szobámba anélkül, hogy bárki észrevenne. — mondta Courtney, mire Magnus felkapta a fejét.

— Ez a te esküvőd, és te azt kéred, hogy juttassalak ki innen mindenki tudta nélkül? — kérdezte Magnus, mire Courtney bólintott.

— Át kell öltöznöm. Ebbe nem igazán lenne jó harcolni és ráadásul minden fegyverem a szobámba van. Kérlek Magnus! Muszáj biztosra mennem. Körül nézek az Intézetben az őrséggel aztán vissza is jövök. — mondta Courtney, mire Magnus segítségkérően Clary-re nézett, de ő Courtney mellett állt ebben.

— Nem kell felmenned... — motyogta Magnus, majd csettintett és Courtney már nem a ruha volt rajta, hanem fekete bőrnadrág egy fekete trikóval és egy fekete bőrdzsekivel. A lábán egy fekete bakancs volt, a combjaira pedig a tőrök voltak ráerősítve.

— Azta... — nézett végig Clary Courtney-n, majd Magnus felé fordult. — Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz. — mondta, mire Magnus elmosolyodott és vállat rántott. — Ha nem a pasikra buknék, tuti rádhajtanék. — biccentett Clary mire Courtney elmosolyodott.

— Szépen Fairchild... — húzta össze a szemöldökét. — Férjes asszony vagyok!

— Vigyázz magadra drágám. — nézettt Magnus Courtney irányába.

— Ti itt maradtok, hogyha elfajulna a helyzet. Éljétek túl, oké? — húzta fel a szemöldökét Courtney mire a kettő bólintott.

— Azonnal ott leszünk, ha valami történik. És te éld túl, hisz te mész harcolni. — mondta Clary, mire Courtney elmosolyodott.

— Mindig túlélem. Megállíthatatlan vagyok. — kacsintott, majd gyorsan kiment a teremből és egyenesen a központ felé vette az irányt.

— Courtney? — kérdezte Raj, mire Courtney azonnal odafordult. — Mit keresel itt? Az esküvő nem itt van. És miért vagy ebbe a ruhában? — kérdezősködött Raj, mire Courtney elkapta Raj csuklóját és az egyik képernyő elé húzta.

— Valami nem stimmel, Raj. Segítened kell. — mondta, mire Raj habozott de amikor látta, hogy Courtney komolyan beszél bólintott egyet. — Te leszel a szemem. Nézz át minden kamerát és ahol valami furcsaságot látsz, küldj oda! — mondta Courtney és indult volna, de Raj visszatartotta.

— Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet. Ha van valaki odakint szólnunk kéne mindenkinek. — mondta, mire Courtney szembefordult vele és a szemébe nézett.

— Nézd át a kamerákat és ha van valami szólj! Ez nem kérés Raj, hanem parancs! — mondta, mire Raj sóhajtva bólintott és odafordult a gép felé és elkezdte nézni a kamerákat.

— Menj! Mondom hol van valami aminek nem kellene ott lennie. — sóhajtott Raj, mire Courtney bólintott és elindult a keleti szárny felé.

Minden üres volt, ahogy annak lennie kéne, és Courtney már éppen fordult volna vissza a központ fele amikor az emeletről hangokat halott.

— Raj. Raj hallasz? — kérdezte Courtney.

— Igen kristálytisztán. Én eddig nem találtam semmit, te? — kérdezte, mire Courtney lassan elindult a lépcsőn fölfelé.

— Keleti szárny, felső emelet. Kéne ott lennie valakinek? — kérdezte Courtney.

— Nem. Az ottani őrök is le lettek hívatva a bejáratokhoz. Senkinek nem kellene most ott lennie. Miért? — kérdezte Raj és kereste a megfelelő kameraképet. — Courtney! Nem látok semmit. A kamera nem ad képet. Ha odamész nem tudok segíteni. — mondta Raj, mire Courtney kifújta a levegőjét és lenézett a gyűrűjére.

— Értettem. Kikapcsollak Raj. Kössz a segítséget, de innen boldogulok. Ja! Szólj Clary-nek és Magnus-nak, kérlek! — mondta Courtney és kiszedte a fülesét.

Courtney lassan lépkedett felfelé a lépcsőn ahonnan az előbb a hangokat hallotta. A hallására koncentrált és meghallott legalább egy tucat szívverést. Pedig Raj szerint senkinek nem kellene itt lennie, de ahhoz képest rengeteg szívverést hallott. Óvatosan odalépett az ajtóhoz és hallgatózni kezdett.

— Meg kell szereznünk a kelyhet. Ezért jöttünk. — hallott egy férfi hangot.

— És meg is fogjuk. Most senki sem figyel rá az esküvő miatt. Ne aggódj, leszállítom a kelyhet Valentine-nak. — válaszolt Hodge, mire Courtney azonnal ellépett az ajtótól.

— Nem lehet igaz... — suttogta Courtney, majd a következő pillanatban már csak azt érezte, hogy a teste nekivágódott a falnak és a riasztó beindult.