<2023>
<New York>

— Engedélyt kérek az Inkvizítor asszonytól, hogy Courtney Lightwood és William Bell esküvője New Yorkban történjen, pontosan három óra múlva. Az Intézet vezetője: Lydia Branwell. — olvasta a levelet Sierra, majd felpillantott Imogen-re.

— Szóval tényleg megházasodik... — mosolyodott el halványan az Inkvizítor majd felállt a székéből. — Azonnal írjon vissza a New York-i Intézetnek, hogy két óra múlva érkezem ezáltal engedélyezem az esküvő megtartását. — mondta Imogen, mire az árnyvadász bólintott, majd kilépett az irodából.

A New York-i Intézetben nagy volt a felfordulás. Izzy ide-oda rohangált és adta ki a prancsokat hiszen alig volt három órája egy olyan helyszínt varázsolni ami Courtney-nek is biztos tetszeni fog. Jace, Alec, Josh és Magnus mind William-mel voltak, míg Courtney-vel Clary és Lydia volt, hiszen Izzy mindenhol ottvolt.

— Készen állsz erre? — kérdezte Lydia és nekitámaszkodott az asztalnak.

— Őszinte választ vársz? — húzta fel a szemöldökét Courtney, mire Lydia bólintott egyet. — Nem, nem állok készen. Rettegek ettől az egésztől. Egyszerűen... Azt gondoltam más lesz. Mert akarom ezt az egészet. Őt. De... Nem könnyű... — sóhajtott Courtney, mire Lydia bólintott.

— Mostmár tudod mit éreztem. De te. — gugolt az ágyon ülő Courtney elé Lydia. — Szereted őt, és ő is szeret téged. Mint ahogy mondtad. Ennek így kell lennie. Mégha ilyen hamar is. — mosolyodott el Lydia, mire Clary bólintott.

— Sosem voltam még ennyi esküvőn egy nap, de büszke vagyok rád, Courtney! — mondta Clary, mire a Lightwood lány meglepődött.

— Egyikőtökkel sem ápoltam valami csodás kapcsolatot, de ezen szeretnék változtatni. Valószínű nem fogunk az Intézetben maradni, de attól még bármikor megtalálhattok. — mosolyodott el halványan Courtney.

— Egy család vagyunk... Még szép, hogy megtalálhatunk mindig. — mosolygott Izzy miközben megjelent egy nagyobb dobozzal a kezében. — Ezt neked hoztam. — tette le az ágyra mire Courtney lassan felemelte a tetejét a doboznak és lassan simított végig a csipkés ruhán.

Minden kislány álmodik arról, milyen lesz az ő esküvője vagy arról, hogy milyen lehetne. Hisz tíz évesen olyan álmaik vannak a lányoknak, hogy azokból az álmokból nehéz bármit is megvalósítani. És akár hiszed akár nem Courtney Lightwood-nak is voltak álmai, tervei és elképzelései is.

Árnyvadászként nem a szerelem a fontos vagy az, hogy legszívesebben kihez mennél hozzá. Ebben a világban kötelességek vannak, és ha azoknak ellenszegülsz csúnyán pofára eshetsz. De nem ma. Mivel a mai nap csak két emberről fog szólni. Courtney-ről és William-ről.

— Ez gyönyörű Izzy... — mondta ki a szavakat Courtney, mire a húga megkönnyebbülten nevette el magát.

— Örülök, hogy ezt mondod. Azthittem már sosem találok neked ruhát. — mondta Izzy, majd karonragadta a nővérét és a pipere asztalhoz húzta. — Mehet? — szorított a vállán Izzy, mire Courtney végignézett magán a tükörben.

— Mehet... — sóhajtott, mire Izzy bólintott és nekiállt elkészíteni a haját, a sminkjét és felvázolta, hogy a terem mennyiben lett átalakítva.

— Ideges vagy? — kérdezte Maryse felhúzott szemöldökkel.

— Igen... — suttogta Courtney és lenézett magára. — Nem hiszem el, hogy itt vagyok. — rázta a fejét, majd elnevette magát.

— Courtney... Gyönyörű vagy, én pedig büszke vagyok rád. — mosolyodott el Robert, majd homlokon csókolta a lányát.

— Olyan furcsa... — nevetett Courtney, mire Maryse sóhajtott.

— Ne okozz nekünk csalódást, Courtney! — mondta Maryse, majd besétált a terembe.

— Ne aggódj, meg fog nyugodni. Beszélek vele. — biccentett Robert, majd a lányára mosolygott. — Indulhatunk? — nyújtotta a karját Robert amibe Courtney azonnal belekarolt.

— Mielőtt én is meggondolom magam. — suttogta a Lightwood lány, mire Robert felnevetett.

— Kezdődjék Courtney Lightwood és William Bell esküvője! — szólalt meg a Néma Testvér, mire Courtney kifújta a levegőt amit eddig bent tartott, majd felszegett állal elindult az apjával karöltve.

A teremben mindenki felállt míg Robert büszkén kísérte Courtney-t az oltárhoz ahol William várt rá. Izzy könnyezve nézte a nővérét az első sorból míg Maryse inkább csak egy halvány mosollyal nézte, de legbelül büszkébb nem is lehetett volna a lányára.

Max is visszatért New York-ba és most ott ült Maryse és Izzy közt és boldogan mosolygott a nővérére, hogy végre megtalálta a boldogságot. Az ő boldogságát.

Josh és Jace pedig ott álltak William-mel. Hiszen Josh természetesen Courtney tanúja lett, addig Jace vállalta William-nek a tanú szerepét. Mivel amíg mindenki készülődött a két férfi leült és mindent átbeszéltek így már nem voltak problémáik.

Alec és Magnus is az első sorba ültek. A szerelmes pár összekulcsolt kézzek ült és mind a kettőjük mérhetetlenül boldog volt. A mai napon végre együtt lehettek és Courtney is megállapodott véglegesen is.

— A szerelem amit irántad érzek... — kezdett bele William a beszédbe.

— Nem ismer határokat. — mosolyodott el Courtney.

— Jóbán és rosszban...

— Egészségben, betegségben...

— Egyenrangú partneremként szeretni foglak.

— És megvédelek mindentől.

— Megosztom veled a legmélyebb érzéseim.

— Amikor szólsz, én figyelek.

— Elkaplak, amikor zuhansz.

— És ha repülsz, én segítek még magasabbra szállni.

— Courtney Abygel Lightwood... — lépett közelebb William.

— William Ashton Bell... — mosolygott Courtney is.

Az ékszerek hamar felkerültek, majd William óvatosan megfogta Courtney csuklóját és az alkaljára rajzolta a házasság rúnát, ami miatt Courtney kicsit felszisszent, de amikor William elhúzta volna a kezét Courtney megfogta és visszatette, hogy befejezhesse a rúnát. Courtney is elvette az irónját amíg William kigombolta az ingje ujját addig ő mosolyogva várta, hogy ő is rárajzolhassa a rúnát. Mikor a karjukon mindkettejüknek rajta volt a rúna a Néma Testvérhez fordultak.

— Most, hogy a házasság rúna felkerült a karotokra, márcsak a szíveteken kell megjelölnötök egymást. Amint ez megvan a házasság megkötettett. — mondta a Néma Testvér, mire mind a ketten bólintottak, majd William levette a zakóját és Jace-nek adta és elkezdte kigombolni az ingjét, hogy Courtney hozzáférjen a mellkasához.

Courtney óvatosan a bal kezével végigsimított a mellkasán, majd kifújta a levegőt amit bent tartott és felnézett William-re aki már alapból őt nézte. A férfi bátorítóan elmosolyodott, mire Courtney felemelte a jobb kezét és William szívénél elkezdte rajzolni a rúnát. William összeszorított fogakkal tűrte miközben Courtney a rúnát rajzolta. Amint kész lett William fellélegzett Courtney pedig odahajolva megcsókolta a rúnát, ami egy apró mosolyt csalt William arcára.

— Gyengéd leszek... — suttogta William és megfordította Courtney-t aki -már amennyire a ruha engedte- William mellkasának simult és ő hátulról rajzolta meg a rúnát.

Courtney az ajkaiba harapott, hogy ne adjon ki semmilyen nyöszörgést mert tény és való, hogy a rúna felkerülése igen fájdalmas volt. Amikor William is végzett Courtney visszafordult és megfogta William kezét, majd a Néma Testvérre néztek.

— Megtiszteltetés, hogy házastársakká nyílváníthatlak titeket. — bólintott a Testvér, mire mindenki felpattant és tapsvihar tört ki.

William közrefogta Courtney arcát, majd lágyan az ajkaira hajolt. A csókban minden érzelem benne volt. Szerelem, szenvedély, vágy és boldogság.