<2023>
<New York>

Alec és Magnus "bemutatója" után Maryse idegesen viharzott ki a teremből akit Robert sóhajtva követett. Izzy elindult Alec felé míg Courtney Lydia mellett maradt Jace-szel együtt.

— Jól vagy? — kérdezte Courtney, mire Lydia bólintott és el akart indulni, de Jace szavára megtorpant.

— Hé! Amit Alec-ért tettél... — kezdte, de Lydia közbevágott.

— Így volt helyes. — bólintott Lydia, mire Jace elmosolyodott.

— És most mihez kezdesz? — kérdezte Courtney.

— Visszamegyek Idris-be. Munkába temetkezem. Itt nincs számomra hely. — rázta a fejét sóhajtva Lydia, mire Jace és Courtney összenéztek.

— Mindig lesz itt számodra hely. — mondta Jace, mire Courtney bólintott egyet miszerint Jace-nek igaza van. Lydia elnevette magát, de amikor meglátta, hogy mind a ketten komolyan gondolták ő is elkomolyodott.

— Adjátok át Alec-nek és Magnus-nak az üvdözletem! — mondta Lydia és elindult lefelé a pódiumról, majd kisétált a teremből.

— Tudod, ha eljön az ideje az esküvőmnek én sem örülnék, hogyha a vőlegényem otthagyna... — mondta Courtney, majd sóhajtva Jace-re nézett. — A múltunk miatt Jace, tudnod kell valamiről. — sóhajtott Courtney, mire Jace értetlenül nézett rá.

— Mi történ, Ney? — kérdezte aggódva Jace, mire Courtney megrázta a fejét.

— Semmi. Semmi rossz. — mondta, majd végignézett a tömegen és a szeme megakadt a testvérén, miközben Magnus, Clary, Simon és Izzy társaságában volt.

— Ney... Tudod, hogy bármit elmondhatsz. Én mindig itt lesz...

— Megkérte a kezem! — vágott közbe Courtney és lenézett a bal kezén található gyűrűre ami megcsillant a színes üvegen keresztül beszűrődő napfényben. — Tudom, hogy amikor még fiatalabbak voltunk mit beszélgettünk a házassággal kapcsolatban, de mára már... Más a helyzet. Nem vagyunk azok akik régen voltunk. — mondta Courtney, mire Jace sóhajtott egy nagyot.

— Emlékszem, hogy megígértem neked, hogy egy nap legyőzlek és akkor hozzám jössz és Courtney Wayland leszel, de az évek alatt rájöttem, hogy ez nem fog megtörténni mert elszúrtam. Elszúrtam kettőnket. — rázta a fejét Jace, Courtney pedig elfordult a tömegtől, hogy senki se láthassa a könnyeit. — Ha aznap nem hagyom el az Intézetet talán már a feleségem lennél. — mosolyodott el Jace. — De ő tökösebb volt. — biccentett William felé aki épp egy házaspárral beszélgetett. — Mindig szeretni foglak és bármennyire is szeretnék William helyében lenni amikor felkerülnek a rúnák, én örülni fogok a te boldogságodnak. — mondta Jace és átölelte Courtney-t aki némán zokogva bújt közelebb Jace-hez.

— Köszönöm... — suttogta Courtney, mire Jace bólintott.

— De ha gyerekeitek lesznek akkor én akarok lenni a kedvenc nagybácsi. — mosolyodott el Jace, mire Courtney elnevette magát és elhajolt Jace-től.

— Minden rendben? — hallottak egy ismerős mély ugyanakkor határozott kérdést, mire odajapva a fejüket William állt ott.

— Igen, persze. — mosolyodott el Courtney.

— Baj van? — kérdezte William és aggódva nézett a menyasszonyára hiszen észrevette a sírásnak a jeleit az arcán.

— Nem nincs... — mosolygott Courtney, majd William-hez lépve arcon csókolta. — Beszélnem kell Alec-kel. Meglesztek? Vagy talán hívjak valakit őrködni? — kérdezte Courtney, mire mind a ketten megforgatták a szemüket.

— Szia Courtney! — intettek mind a ketten, mire Courtney morogva fordult el tőlük, ő pedig Alec keresésére indult, de amikor visszapillantott meglepődött amikor Josh, Jace és William együtt nevettek.

— Furcsák vagytok... — motyogta, majd Alec mellé állt. — Büszke vagyok rád, Alec. — mosolyodott el Courtney. — És rád is Magnus! Örülök, hogy eljöttél. — mosolygott Courtney.

— Várjunk csak! Te hívtad meg őt? — kérdezte Alec, mire mindannyian elnevették magukat.

— Alexander, a nővéred mindig tudja mi a helyes... Mindig és mindenben a jó utat választja. — mosolygott Magnus, de az arcáról lefagyott a mosoly amint a testvérek mögé nézett.

Alec és Courtney értetlenük fordult meg, de mind a ketten elhúzták a szájukat amikor meglátták a szüleiket.

— Hosszú menet lesz... — suttogta Courtney, majd biccentett egyet Magnus-nak aki vette az adást és arrébb sétált tőlük.

— Mit tettél, Alec? Mit tettél velünk, a családdal? — kérdezte Maryse lassan és borzasztóan idegesen.

— Ez nem rólatok szól. — rázta a fejét Alec.

— Dehogynem. Vagy önző vagy, vagy naív. Az esküvő a te ötleted volt már a kezdetektől. Tudtam, hogy nem neked kellett volna házasodni. Courtney megtette volna amit most neked kellett volna. — mondta Maryse, mire Courtney összeszorította a száját és segítségkérően nézett az apjára aki csak karbatett kézzel figyelte a feleségét. — És most megszégyenítettél minket a Klávé legjobban tisztelt tagjai előtt. Többé rád se ismerek. — mondta Maryse.

— Ugyanaz az ember vagyok, aki mindig is voltam. — mondta Alec teljesen nyugodtan az anyja szemébe nézve. — Csak mostmár mindent tudtok rólam. — mondta, mire Maryse Magnus felé nézett.

— És mindezt egy Alvilágiért. — mondta hihetetlenkedve, majd fordult volna meg, de Courtney elkapta az anyja karját aki megszeppenve fordult vissza.

— Szólj mindenkinek. Lesz ma esküvő. Csak nem Alec-é. — mondta Courtney mire mindannyian felkapták a fejüket.

— Kinek lenne ma még egy ilyen csodás esküvője mint Alec-nek? — kérdezte szemrehányóan Maryse, mire Courtney elengedte az anyját és nagy levegőt vett.

— Nekem...