<2023>
<New York>

New York-ban azon az este amikor Courtney kiment elég sok démontámadás volt. De természetesen mindegyiket elintézte. Amikor visszaért az Intézetbe William az ágyán szunyókált teljes öltözékben szóval Courtney arra következtetett, hogy őt akarta megvárni.

Megfogott egy plédet majd óvatosan William-re terítette aki hirtelen megugrott és már készült ütni de Courtney időben lefogta a kezét.

— Én is örülök neked. — húzta fel a szemöldökét Courtney, de a szája egy huncut mosolyra húzódott.

— Jól vagy? Nem történt semmi? Minden rendben? — bombázta a kérdéseivel William Courtney-t mire ő csak mosolyogva tapasztotta a száját a férfiéra.

A terv bevált mivel William elhallgatott és az ölébe rántotta a Lightwood lányt aki kézdégesen helyezkedett el lovagló ülésben és karjait William nyaka körül fonta össze.

— Jól vagyok. Ne aggódj. — húzódott el Courtney, hogy William szemeibe nézhessen.

— Biztos? — kérdezte, mire Courtney szemetforgatva hajolt William nyakához és kezdte el csókolgatni.

— Biztos. — suttogta majd lekapta William pólóját.

— Akkor jó. — bólintott a férfi és már nyúlt volna Courtney pólójához, de a lány nem engedte.

— Nem, nem. — rázta a fejét majd William füléhez hajolt. — Ez a te estéd lesz. — mosolygott majd újra a férfi nyakához hajolt.

Nedves csókokkal hintette be az ottani területet és néhol meg is szívta azt amit a nyelve követett, hogy enyhítse a minimális fájdalmat. William nyakáról a mellkasa felé indult majd onnan lassan lefele a hasához majd lassan le a nadrágja szegélyéhez.

Lassan kezdte kioldani az övet miközben egyenesen a férfi viharos tekintetébe veszett. Mikor a nadrág ki is lett gombolva William megemelte a derekát egy kicsit, hogy a nadrág és az alsógatya könnyen lecsússzon. Courtney vigyorogva hajolt oda William férfiasságához, majd a kezeibe vette, mire a férfi hátrahajtott fejjel élvezkedett.

— Óh az angyalra...

Másnap reggel Courtney az Intézet központjában állt és az egyik árnyvadásszal egyeztetett, mikor meghallotta a húga hangját.

— Hozzátok elő a virágokat a sátorból! —-magyarázta Izzy a mögötte sétáló két nőnek amit Courtney mosolyogva figyelt. — Tegyétek a liliomokat az emelvényre. A bejárthoz meg a rózsaszirmokat. — mondta, majd egy másik árnyvadász rohant oda Izzy-hez.

— Isabelle, melyik szín tetszik jobban? — kérdezte a nő és megmutatta az anyagokat.

— A sátrat díszítő függönyökhöz lesz... A kobaltkéket. Elegáns, férfias... Pont mint Alec. — mosolygott Izzy, majd Jace sétált oda hozzá ami miatt Courtney azonnal elfordult.

— Azonnal viszem a kobaltkéket. — bólintott az árnyvadász, majd arrébb sétált.

— Hogyan dolgozzunk, mikor ez megy itt? — kérdezte Jace idegesen, mire Courtney sóhajtva lépett melléjük.

— Évek óta nem volt itt esküvő. Engedd meg az embereknek és Izzy-nek is, hogy izgatott legyen. — mosolygott húgára Courtney.

— Te nem is vagy izgatott? Hamarosan feleség leszel. — mondta Jace, majd elsétált tőlük az egyik képernyő elé. — Koncentrálnunk kell! Leszűkítettétek a Magnus-nál erősebb boszorkánymesterek listáját? — kérdezte Jace, mire Izzy sóhajtva bólintott. 

— Már csak húsz van. — mutatta meg a képeiket Izzy.

— De nehéz lesz rájönni, ki tette Jocelyn-ra a bűbájt. — mondta Courtney, mire Izzy bólintott Jace pedig feléjük fordult.

— Nem érdekel, milyen nehéz, meg kell találnunk. Renwick-nél hagytam elszökni Valentine-t. Többé nem követem el ezt a hibát. Fel kell ébresztenünk Jocelyn-t, hátha tudja, mit tervez Valentine. — mondta Jace, mire Izzy sóhajtott.

— Beszéltél Alec-kel? — kérdezett rá Izzy, mire Jace idegesen fordult felé.

— Valószínűleg elfoglalt, az esküvő körüli dolgokkal. És amúgy sem kell beszélnem senkivel. Koncentráljunk a küldetésre, rendben? — kérdezte, majd elsétált, mire Courtney sóhajtva nézett utána.

Courtney épp William mellett ült a központba helyezett asztalnál míg Magnus velük szembe Josh pedig Magnus mellett majd Clary és Jace csatlakozott.

— Jó reggelt! — köszönt Clary mire mindenki biccentett.

— Reggelt! Edzésről jössz? — kérdezte Jace és helyetfoglalt az egyik székben.

— Igen, épp a jobb horgomat gyakorlom. — mondta Clary és megtámaszkodott az asztalon.

— Az jó dolog. — bólintott Jace.

— Igen, még dolgozom rajta. — villantott egy mosolyt Clary.

— Bár ez a beszélgetés kétség kívül szikrázó és kicsit sem kínos, de mondjátok csak, miért is nem nálam vagyunk? Ott ihatnánk koktélokat. — mondta Magnus, mire Clary felé fordult.

— Reggel kilenc óra van. — mondta értetlenül, mire Magnus elmosolyodott és Courtney-re pillantott.

— Valahol épp koktélakció van, Clary. — mosolygott Courtney, mire Magnus bólintott egyet.

— Azért hívtunk ide, Magnus mert Hodge nem hagyhatja el az Intézetet. És fontos szerepe van a küldetésben. — mondta Jace, mire Magnus körbenézett.

— Akkor hát, hol van a mi kis lomha tanárunk? Bizonyos személyeket szeretnék elkerülni, úgyhogy siessünk! — mondta Magnus, mire Courtney sóhajtva hajtotta le a fejét. Hülye vagy Alec... Nagyon hülye.

— Bocsánat a késésért, Magnus! Épp egy nyomot követtem. — érkezett meg Hodge is, majd a képernyő elé állt. — Leszűkítettük a listánkat három boszorkánymesterre. — rakta ki a három boszorkánymester képét Hodge.

— Miért van ott Ragnor Fell? Nem erősebb, mint én. — akadt ki Magnus.

— Néhányan ezzel nem értenek egyet. Idősebb nálad. — fordult felé Hodge.

— De nem bölcsebb. — vágott vissza Magnus.

— Ki az a Ragnor Fell? — kérdezte Clary.

— London egykori Fő boszorkánymestere. — válaszolt Courtney, majd Magnus-ra mutatott a kezével. — És Magnus egyik legrégebbi barátja.

— Így igaz. Magának való, kicsit szúrós természetű. — vázolta Magnus, miközben Clary-re nézett.

— Nézd, arra kell rájönnünk, melyik boszorkánymester tudott elégge Jocelyn közelébe férkőzni, hogy megcsinálja neki a bájitalt. — magyarázta Hodge.

— És lehetőleg ne vegyék észre, hogy a nyomukban vagyunk. — szólt közbe Josh. mire mindenki bólintott.

— A kilencvenes évek elején Ragnor professzor volt az Idris-i Árnyvadász akadémián. — mondta Magnus, mire Courtney bólintott.

— Nem akkor élt ott anyukám? Akkor ő csinálhatta neki a bájitalt? — kérdezte Clary.

— A kis rohadék! — mondta Magnus, majd felnézett a többiekre. — Ezért nem válaszolt a tűzlevelemre. Mióta Valentine elkezdett vadászni a boszorkánymesterekre, Ragnor a vidéki házában bujdokol London környékén. Szerintem Ragnor azt feltételezte a tűzlevelemről, hogy Valentine így akarja előcsalogatni. Személyesen kell beszélnünk vele. — mondta Magnus, mire Courtney a szemöldökét ráncolta.

— Te fogsz elmenni erre a küldetésre? — húzta fel a szemöldökét Courtney.

— Persze! Ragnor egyedül bennem bízik. Amellett, itt nincs szerencsés kezem. Még én is tudom, mikor dobjam a lapjaim. — mondta, majd felállt az asztaltól.

Courtney is felpattant és nyitotta volna a száját de Magnus megfordult amiért Courtney szitkozódva sietett a barátja mellé. Ugyanis Magnus mögött Alec és Lydia jelent meg.

— Magnus nem tudtam, hogy itt vagy. — mosolygott Lydia.

— Ez volt a lényeg. — biccentett Magnus és Courtney-re pillantott.

— Épp üdvözölni készültünk néhány küldöttet a Klávétól, akik a holnapi esküvőre érkeztek. Meddig maradsz? — kérdezte Lydia, mire Courtney már válaszolt volna, de Alec megelőzte.

— Mi folyik itt? Senki sem mondta, hogy megbeszélés van. — mondta Alec.

— Magnus rájött, hogy Ragnor Fell tudja felkelteni az anyukámat. Visszahozzuk az Intézetbe. — mondta Clary.

— Hogyan segíthetek? — kérdezte Alec, mire Jace nyitotta a száját, de Courtney megelőzte.

— Nyugalom, csak egy boszorkánymestert kell behoznunk, Alec, amúgy sem megy mindenki. Ne aggódj. Intézzük. — mondta Courtney.

— Amellett, üdvözölnöd kellene a Klávé követeit. Nem akarhatod pont most bepiszkítani a családod tökéletes hírnevét, ugye? — kérdezte Magnus, mire kínos csönd volt a válasz.

— Öröm volt látni, Magnus. — mosolyodott el Lydia, majd Alec-kel együtt elsétáltak majd miután Magnus utoljára Courtney-re pillantott ő is elindult.

— Készüljetek! Egy óra múlva indultok. Lehetőleg élve gyertek vissza. — mondta Courtney és elrángatta Josh-t és William-et. — Hogy ez a küldetés milyen kínos lesz...