<2023>
<New York>

Maryse büszkén nézte ahogy Jace a szeráf pengéjével eddz, miközben a háta mögött Courtney elszoruló torokkal nézte egykori szerelmét. Bármit hazudhatott volna ő is tisztában volt vele hogy még mindig szereti a szőkeséget...

— Ő mindig ilyen? — kérdezte Clary Izzy-től Maryse-re utalva. — Meg sem ölelt... — méltatlankodott Clary mire Courtney megforgatta a szemét.

— Az árnyvadászok nem túl ölelkezősek. — mondta Izzy és próbált elmosolyodni, mire Court inkább csak oldalasan átölelte őt és a hajába puszilt.

— Maryse! — mosolygott Jace majd odasétált fogadott anyjához. — Szia! Jó téged látni! — mondta és megölelte Maryse-t mire Izzy lehajtotta a fejét. — Hogy vagytok Idris-ben? Hol van Max? — kérdezte Jace mire Maryse elmosolyodott.

— Ő nincs itt. Csak anyu, aki tiszta ideg, és Courtney akinek már ideje volt hazajönni. — mosolygott Izzy és ekkor Jace szeme megtalálta Courtney-ét, és mind a ketten megdermedtek.

Ennyi év után minden más volt. Jace is megbánta, hogy azon a napon nem búcsúzott el Courtney-től, de mérges volt rá mivel megígérte, hogy sose haggya őt el, de mégis megtette...

— Bírom, hogy az árnyvadászok ilyen nyíltak. — törte meg a csendet Clary mert nem értette miért nézték ennyire egymást. — Egy titkos országban rejtőző kistesó és nagytesó, meg egy privát portál. — mondta Clary mire Courtney a szemöldökét ráncolta.

— Már most nem bírom őt... — suttogta Court mire Josh elmosolyodott és Maryse is bár ezt senki nem vette észre.

— Anya? Üdv újra itt! Nem számítottunk rád. — mondta Alec majd megölelte Maryse-t.

— Felkészültnek kell lenned, akár számítasz ránk, akár nem. — húzta össze a szemöldökét Courtney mire Alec elmosolyodott és szorosan megölelte a nővérét.

— Később beszélünk az Intézetről. Most nagyobb gondunk is van. — mondta Maryse és elkezdett körbe sétálni a társaságon. — A tündérek már nem kommunikálnak a Klávéval és nem árulják el, miért. Szerintem még dühösek, amiért felderítőket kértünk tőlük, hogy felkutassuk Valentine-t, de senki nem akar beszélni tőlük. — mondta Maryse mire Izzy volt az első aki felszólalt.

— Nekem vannak barátaim. — mondta mire Maryse felé fordult.

— Igen, tudok a "barátaidról." — mondta Maryse mire Courtney Alec-kel összenézett. Sosem tetszett nekik ahogy anyjuk beszélt a húgukkal. — Isabelle, nem véletlenül tartjuk magunkat távol az Alvilágtól. Egy rossz mozdulat vagy szó. Szerinted létezik olyan, hogy ártalmatlan lázadás? Ki tudja, mi sérti meg ezeket a lényeket? Talán mondtál neki... Nekik... Valamit, amit nem kéne tudniuk. Talán a tudatod nélkül megsérteted valamely szokásukat. — mondta Maryse mire Courtney Izzy elé lépett.

— Elég lesz anya! — a hangja nyugodt volt de a szeme fenyegetően csillogott. Nem szerette ha kioktatják a húgát, és senkinek nem is engedte. Lehet az akár az anyja is akkor is kiáll a testvére mellett.

— Várjunk! Nem értem. Izzy-t hibáztatod, mert van egy alvilági barátja? — kérdezte Jace és Courtney mellé lépett kissé túl közel amire Clary a homlokát ráncolta.

— Ha valaki megbolygatja a természet rendjét, minden szétesik. — mondta Maryse mire Clary értetlenül lépett előre.

— A természet rendjét? Micsoda? — kérdezte Clary mire Courtney megforgatta a szemét.

— Én segíthetek. — szólalt meg Izzy, mire Courtney az anyjához fordult.

— Igaza van, tudja, hogy kell beszélni velük. De ha akarod, nekem is vannak alvilági barátaim. Én is körbekérdezősködhetnék. — mosolygott Court ártatlanul anyjára mire Maryse összeszorította a száját.

— Izzy mehetsz és Jace pedig megy veled. — biccentett Maryse majd elfordult. — Alec, Courtney, Josh, ti itt maradtok a Farichild lánnyal. Vigyázni kell rá. Már így is elég galibát okozott! — mondta Maryse mire Court nehezen de elrejtette a vigyorát.

— Talán mert pár nappal ezelőttig még nem is voltam árnyvadász. — mondta Clary mire Courtney bólintott.

— Pontosan. És milyen izgalmas pár nap volt ez. — nézett végig Clary-n Courtney, mire Maryse elfordult, hogy senki se lássa a mosolyát, a vöröske pedig összehúzott szemekkel méregette a Lightwood lányt.

— A Klávé számít ránk Lightwood-okra, hogy rendet tartsunk. — mondta Maryse mire Alec bólintott.

— Nekem nem kell mondanod. Ha a küldetés fontos, inkább én mennék Isabelle-lel. — mondta Alec mire Maryse elnevette magát.

— Mind azt csináltátok, amit ti szeretnétek. De ideje szembenézni az igazsággal. Az élet nem arról szól, hogy mit akarsz csinálni, hanem hogy mit kell. Kiadtam a feladataitokat. Most végezzétek is el! — emelte a hangját mire mindenki elhallgatott. — Te és te, velem jöttök, most! — mutatott Maryse Jace-re és Izzy-re majd elfordult és elindult az említettek pedig követték.

— Ez volt aztán furcsaságok tárháza. Hogy sikerült így felhúzni anyádat? — kérdezte Clary és Alec mellé állt.

— Gondolom... A nem jóváhagyott küldetésekkel. Nem nyerték el a Klávé tetszését. — mondta Alec, majd elfordult Clary-től és a nővéréhez ment.

— Courtney és... — kezdett bele de megakadt.

— Joshua Hudson. — biccentett Josh majd kezetrázott Alec-kel.

— A szobád a régi, a tied pedig mellette lesz. — mondta Alec mire Court megpuszilta a bátyja arcát majd elindult a szobájához.

Mikor kipakolt mindent visszament az edzőteremhez ahol megtalálta Clary-t majd látta, hogy Alec jelenik meg a látókörébe.

— Nem akarod kicsit pesztrázni? — kérdezte Alec a nővérét aki a körmeit nézegette.

— Már most nem szimpi a csaj, de reggel edzettem eleget, köszi. Győzd le helyettem is. — mosolygott Courtney majd odaállt nézni ahogy Alec odalép Clary-hez és ő is elvett egy botot.

— Úgy tűnik, itt ragadtunk egymással. — mondta Clary és ránézett a két Lighwood-ra mire mind a ketten sóhajtottak. — Akárhogy is, anyukád túl kemény volt veled. — mondta Clary és Alec-re nézett.

— Ilyenek az anyukák. — morgott Alec mert egyáltalán nem kedvelte a vöröst.

— Az enyém nem. Lásd el a bajom! Jobban leszel. — mosolygott Clary mire Court bólogatni kezdett.

Na ebben ő is örömöt lelt volna.