18.fejezet
<2023>
<New York>
— Mi ez a fanyar kép az arcodon, Clary? — kérdezte Courtney és a barátnője mellé állt.
— Semmi csak, elgondolkoztam... — mosolyodott el majd a szüleire nézett.
— Tudod, csodálom a szüleid. — mondta Courtney mire Clary ránézett. — Tényleg. Boldogok, és mindent megtennének egymásért. — mosolygott Courtney mire Clary biccentett egyet.
— Szabad? — hallottak egy ismerős hangot mire odafordulva Jace állt ott egy halvány mosollyal az arcán.
— Dolgom van. — mondta Courtney mire Clary megforgatta a szemeit.
-a Vagyis úgy értette menni akar táncolni veled. — mosolygott majd meglökte Courtney-t aki pont Jace karjai közé esett.
— Gyere... — mosolygott Jace és a táncparkettre húzta Courtney-t.
— Hodge, készen állsz? — kérdezte Alec miközben a régi edzőjéhez sétált.
— Alec, ne dühből cselekedj! Jace még mindig a parabatai-od. — mondta Lydia, mire Hodge bólintott egyet.
— Lydia-nak igaza van. — mondta mire Alec idegesen ránézett.
— Nem hagyom, hogy Jace feláldozza a nővéremet Clary értelmetlen hadjáratáért. Megcsináljuk! Ha nem akartok segíteni, mehettek. — mondta Alec mire Hodge sóhajtott.
— Segítek... Egy feltétellel. — mondta mire Alec megforgatta a szemeit.
— Mi lenne az? — kérdezte és levette az ingjét.
— Ne durvuljon el a dolog! A Jace-szel való köteléked kibír egy bizonyos mértékű feszítést. De meg kell ígérned... Hogy nem hagyod elszakadni. — mondta Hodge, mire Alec-ben kezdett jobban felmenni a pumpa.
— Jace számomra halott. — mondta mire Hodge hihetetlenkedve nézett rá.
— Alec...! — mondta és nem akarta elhinni amit az imént a Lightwood fiú mondott.
— Nem tudhatjátok, mennyire függötök a köteléktől és egymástól. — mondta Lydia mire Alec leült az odakészített ágyra.
— Meg kell tennem. Courtney-ért. — mondta mire mind a kettő árnyvadász sóhajtott majd Alec mellé léptek.
— Készülj fel! Ez nagyon, nagyon fájdalmas lesz. — mondta Hodge mire Alec bólintott.
— Rajta! Csináljuk!
— Hallod ezt? — kérdezte Jace Meliorn-tól majd hirtelen megfordulva egy démont látott meg.
A démon neki akart ugrani Jace-nek aki könnyű szerrel elrúgta magától, Meliorn pedig egy kardot emelt ki a földből.
— Honnan a fenéből szerezted azt? — kérdezte értetlenül mire a tündér ránézett.
— A Föld ajándéka, árnyvadász. Ne csak álldogálj ott! — mondta majd nekitámadt a démonnak.
— Koncentrálj! — mondta Hodge miután felrajzolta a rúnát. — Összpontosíts rá az elmédet... És a szívedet! Használd minden... Elemedet, részedet, amelyik kapcsolódik hozzá! — mondta mire Alec összeszorította a szemeit.
— Működik... — nyögte ki amikor meglátta Jace-t a köteléken keresztül. — Látom őt! — mondta majd felordított fájdalmában ahogy a Tündérek Birodalmában Jace is, miközben a démonnal harcolt. -Jace!
— Alec! — kiáltott Jace amikor a földre rogyott.
— Tudod, hol van? — kérdezte Hodge a szenvedő Alec-et.
— Ne! — kiáltott Jace fájdalmában, miközben észre sem vette, hogy a démon kiütötte Meliorn-t és átszaladt a kapun.
Courtney éppen Jace-szel csókolózott amikor Simon megkocogtatta Jace vállát, mire odafordulva Simon mosolygott rájuk.
— Kölcsönvenném a hölgyet. — mondta mire Jace elmosolyodott.
— Oké. De ígérd meg, hogy visszakapom! — mondta és megsimogatta Courtney arcát.
— Kárhozott legyek, ha nem hozom vissza! — mondta Simon és lepacsizott Jace-szel.
— Akkor muszáj lesz! — mondta majd elment Courtney pedig mosolyogva nézte őket.
— Jól van, pillanat. — mondta Simon majd Clary lépett melléjük. — Na végre. — mondta majd a vörös barátjára nézett és elővett egy bársony kisdobozt amit amikor kinyitott egy kulcsot rejtett. — Megkérem Izzy-t, hogy költözzünk össze. — mondta mosolyogva mire mind a kettő lány elmosolyodott.
— Tuti igent mond! — mondta Clary mire Courtney bólintott.
— Igen. Ha már én megengedtem, ő már csak örülni fog. — mosolygott mire Simon bólintott.
— Igen, a te válaszodtól jobban féltem, pedig nem is veled költöznék össze. — mondta Simon mire Courtney megforgatta a szemeit.
— Bátran, mint az oroszlán! — mondta Courtney és odafordította Simon-t a húga felé.
— Rendben. — mosolygott Simon majd elindult.
— Csakhogy megvagy. — mondta egy ismeretlen és Clary elé állt.
— Magatokra hagylak. — mosolygott Courtney majd arréb sétált.
Mikor Meliorn magához tért észre vette, hogy Jace mozdulatlanul a földön fekszik. Odament hozzá és megpofozta mire Jace felugrott.
— Megölted? — kérdezte Jace és körbenézett.
— Nem. — válaszolt Meliorn majd a kapura nézett.
— Átment? — kérdezte Jace, mire Meliorn bólintott majd gyorsan legugolt és kezét a földre tette, hogy érezhesse mi történik. — Le kell zárnom a kaput. Még több démon jön. — mondta mire Jace ránézett.
— Mi lesz Clary-vel? Az mondtad véditek a dimenziót a démonoktól! — emelte a hangját Jace.
— Így is van. — mondta és felállt.
— Egy démon van odabent egy csomó védtelen emberrel. Hadd menjek be! Meg tudom ölni. — mondta Jace és a kapu elé állt.
— Ha lezárom az átjárót...
— Tudom. — vágott Meliorn szavába Jace. — A portál lesz az egyetlen kiút. Vállalom a kockázatot. Csak engedj be! — mondta mire Meliorn bólintott.
— Ne feledd, a szeráf pengéd nem lesz veled! Ebben a dimenzióban nem bomlanak szét a démonok. — mondta majd a kapu elé állt és mondott valamit, valami teljesen idegen nyelven, majd Jace fele fordult. — Menj! — mondta mire Jace átfutott a kapun.
— Courtney? — kérdezte Jace meglepődve amikor egykori barátnője derekát fogta és homloka az övének volt döntve.
— Hm... — kérdezte Courtney és felnézett Jace szemeibe.
— Öhm, mennem kell. — mondta Jace majd hátralépett egy lépést.
— Mi? — kérdezte értetlenül, mire Jace körbefordult és meglátta Clary-t és az itteni Magnus-t bemenni az alaksor ajtaján. — Jace... — mondta Courtney és közelebb lépett de Jace megrázta a fejét.
— Most... Most nem jó. Ne haragudj! — mondta majd elfutott tőle abba az irányba amerre Clary-t látta, Courtney pedig fájdalmasan nézett Jace után. — Clary! — kiáltotta Jace mire Clary odakapta a fejét.
— Jace? — kérdezte mire a szőkeség bólintott.
— Igen. Jól vagy? — kérdezte és odament Clary-hez.
— Istenem, de örülök neked! — mondta majd megölelte.
— Jace! — kiáltotta Alec amikor a Tünderek Birodalmába ért, de az átjáró már be volt csukódva. — Ne!
— Mi volt ez? — kérdezte Lydia mire Alec megrázta a fejét.
— Nem tudom. De ha odabent vannak, akkor nem jönnek ki. — mondta és nézte ahogy a faágak visszarendeződnek a helyükre.
— Beavatnál? — kérdezte Jace mire Clary-nek válaszolni sem volt ideje mert a démon megtámadta őket.
— Jace! — kiáltotta Clary és megfogott egy seprű nyelet és azzal kezdett harcolni, majd Jace is ugyanezt tette. De időközben elbízta magát ezért a démon mérge a szervezetébe jutott egy csípésével. — Jace? — kérdezte Clary és Jace mellé gugolt.
— Hol van az irónom? — hörögte Jace mert nehezebben kapott levegőt.
— Nem jött át veled. — rázta a fejét Clary.
— Ehhez többre lesz szükség az irónnál. — mondta Magnus amikor megnézte Jace sebét.
— Ha visszajut, meggyógyul? — kérdezte Clary, mire Magnus megrázta a fejét.
— Nem. A vér is átjut vele. Ezért működnek itt is az angyali erőitek. A démonméreg a vérében van. — magyarázta Magnus mire Clary ránézett.
— Vissza kell juttatnink a mi dimenziónk Intézetébe. — mondta, mire Jace megrázta a fejét.
— Nem! Meg kell találnunk Valentine-t.
— hörögte mire Magnus felpattant mellőlük.
— Jace, nem vagy harcképes állapotban. És ha meghalsz Courtney ki fog csinálni. — morogta Clary mire Jace halványan elmosolyodott.
— Igen, ez valószínű... De ez sokkal fontosabb. Lehet, hogy nem lesz több esélyünk. — mondta Jace és elgondolkozott egy kicsit Courtney-n.
— Megtaláltam! — kiabált Magnus mire Clary felkaparta a földről Jace-t és elindultak a hang forrásához.
— Magnus! — mondta Clary és odaadta a nyakláncát Magnus-nak aki beleillesztette a falba majd az ereje segítségével egy lilás ködöt varázsolt a falra ami maga volt a portál.
— El kell pusztítanod a portált, miután átjutottunk rajta. — mondta Jace mire Magnus összehúzta a szemöldökét.
— Miért? — kérdezte és a szenvedő Jace-re nézett.
— Hogy védve legyen a dimenziód. Különben... Ha nyitva marad, akkor fennáll az újabb démontámadás veszélye. — magyarázta nehezen Jace.
— Gondoskodom róla... és a bűzlő szörnyetegről az asztalon. — mondta majd megfogta Clary karját. — Köszönöm.
— Nekem kéne köszönetet mondanom. — mondta Clary mire Magnus megrázta a fejét.
— Nem. Visszaadtad az életem. Örökké hálás leszek. Most pedig menjetek! — mondta mire a két árnyvadász elindult a portál fele.
— Gondolj az apádra! — mondta Jace mire Clary bólintott majd beléptek a portálba.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro