<2023>
<Idris>

Courtney éppen Josh társaságában volt a fegyvertárban, miközben arról beszélgettek ma már lesz-e valami történés.

— De komolyan mondom Court, mit gondolsz? — kérdezte Josh és felnézett miközben a szeráf pengéjét törölte át.

— Josh, ha lesz valami megyünk. Nyugalom... — forgatta a szemeit Courtney mire Josh ránézett.

— Ne forgasd mert fennakad... — morogta az orra alatt, majd elmosolyodott. — Hol van Max? — kérdezte mire Court vállat rántot. 

— Legutóbb a könyvtárban láttam. — mondta mire Josh bólintott.

— Kis könyvmoly... — mosolygott, mire Court elhúzta a száját.

— Te is tudod, hogyha valaki nem ülne felette akkor már rég a fegyvertárban lenne. — mondta Courtney mire Josh elnevette magát.

— Hát ja, de mit mondhatnék. Ez biztos miattad van. Te sem bírsz a seggeden maradni. — mondta Josh és vállat rántott, majd elrakta a pengéjét.

— Addig fogd be amíg esélyed van rá. — morogta Court és sértődötten nézett az előtte állóra.

— Tudom, hogy nem haragszol rám... Érzem! — mondta Josh és vigyorogva és felhúzta a pólóját, utalván a parabatai kötelékükre.

— Tudnám miért vállaltam el... — sóhajtott Courtney majd a derekára csatolt egy tőrt és elindult kifele a fegyvertárból.

— Mert nagyon-nagyon szeretsz... — kiáltotta Josh mire Court csak legyintett egyet.

Útja a központba vezetett ahol hirtelen anyjával találta szembe magát. Maryse végignézett lányán és elismerően biccentett majd a szemeibe nézett.

— Beszélnünk kell. — mondta Maryse mire Courtney sóhajtva bólintott. Ha az anyja beszélgetni akar az sosem jó...

— Beszélj... — biccentett mire Maryse megforgatta a szemét és elindult az irodák felé, azonbelül is Imogen Inkvizítor-énál állt meg.

— Courtney, Maryse. — biccentett Imogen amikor beléptek az irodába.

— Miről lenne szó? — kérdezte Courtney feszengve mert amikor az irodájában beszélget Imogen-nel akkor valamiért mindig ideges lesz. Most sem volt másképp...

— Tulajdonképpen lenne itt két dolog is. — kezdte Imogen, miközben felállt az asztalától. — Nem tudom mit hallottál már erről, de mint tudjuk Valentine visszatért és a végzet kelyhét akarja. — mondta Imogen mire Courtney bólintott hisz tisztában volt ezekkel az információkkal. — A másik dolog pedig, Maryse ideiglesen visszamegy a New York-i Intézetbe, téged pedig azonnali hatállyal visszahelyezlek! — adta ki Imogen mire Courtney megfagyott.

Öt éve hagyta ott New York-ot, a testvéreit... A szerelmét. Izzy-vel és Alec-kel tartotta a kapcsolatot de nem beszéltek már olyan sűrűn. Jace... Court próbált sokáig írni neki de válasz sosem érkezett. Idővel pedig feladta és arra koncentrált ami miatt Idris-be küldték.

De most öt év után visszamenni...

— Courtney? — Maryse hangja mint egy ébresztő hatott Courtney-re aki csak zavartan bólintott.

— Mi lesz Josh-sal? — kérdezte mire Imogen halványan elmosolyodott.

— Ez az ő döntése. Ha menni akar veled, megengedem, hogy menjen. — biccentett Imogen mire Court bólintott. — Sok szerencsét! — mondta Imogen Courtney pedig kilépett az irodából.

— Az angyalra, arra szükségem lesz... — morogta majd elindult parabatai-a keresésére.

— Áh elveszett madárkám, merre jártál? — kérdezte Josh amikor megtalálta Courtney-t a szobája erkélyén.

— Josh, mondanom kell valamit. — sóhajtott Court mire barátja biccentett. — Oké, Imogen visszahelyezett New York-ba és ha akarsz te is jöhetsz velem. — mondta Courtnes és kissé félt mi lesz Josh reakciója.

— New York-ba? — kérdezett vissza mire Court lassan bólintott. — Csapassuk bébi, úgysem voltam még ott. — vigyorodott el Josh mire Courtney-nek sem kellett több azonnal a parabatai-a nyakába ugrott.

— Köszönöm... — suttogta mire Josh legyintett.

— A húgod... Izzy ugye? — kérdezte mire Courtney gyilkos pillantással illette barátját.

<2023>
<New York>

Az utóbbi időben a New York-i Intézetben nagy volt a ferfordulás. Mióta Clarissa Fairchild előkerült az árnyvadászok között azóta mondható igazán mozgalmasnak az élet.

Izzy éppen Clary-t kereste miután hallotta, hogy báttya szépen elbeszélgetett a vörössel.

— Hát itt vagy! — mosolyodott el Izzy mikor meglátta Clary-t. — Minden oké? — kérdezte mire Clary lehajtotta a fejét.

— Láttam anyámat. Aztán a bátyád...

— Hallottam. — vágott közbe Izzy hisz Jace elmesélte neki. — Hidd el, már sokszor ki akartam nyírni Alec-et. — mondta Izzy majd leült Clary mellé. — Nézd, tudom, hogy a bátyám nagy seggfej tud lenni de csak segíteni akar. Az a nyaklánc nagyon veszélyes. — mondta Izzy mire Clary megrázta a fejét.

— Vállalom a kockázatot. — mondta és fusztráltan nézett Izzy-re.

— A baj az, hogy nem egyedül vagy, Clary. Már a csapat tagja vagy. — mondta Izzy mire Clary elfordult.

— Bár tudnám, mit tegyek. Ez még újdonság nekem. Én csak... Bármit megtennék, hogy megmentsem őt. — mondta mire Izzy halványan elmosolyodott.

— Értelek. Szereted őt. — mosolygott és egyből a nővére jutott eszébe.

— Mindennél jobban... — biccentett Clary.

— Milyen az anyukád? — kérdezte Izzy mosolyogva, hisz mégis csak kíváncsi volt.

— Kedves, vicces. Mindig jó körülötte lenni. A barátaim mindig nálunk lógtak, annyira szerettek vele lenni. — mosolygott Clary mire Izzy elnevette magát.

— Inkább hangzik barátnőnek, mint anyukának. — mosolygott Izzy.

— Mindkettő volt. Lényegében feláldozta értem az életét, és... Én is kész vagyok ezt megtenni érte. — mondta mire Izzy bólintott.

— Csak mert nincs nálad a nyaklánc, még nem biztos, hogy nem látod őt viszont. — mosolygott Izzy, de Clary kételkedve nézett a Lightwood lányra. — Sétáljunk egyet! — pattant fel Izzy és a kezét nyújtotta Clary-nek. — Mesélj el mindent róla! — mondta mire elindultak. — Szóval Alec beviharzott, és azt tette, amit akart. Erre én is dühös lennék. — mondta Izzy mire Clary bólintott.

— Elvette az egyetlen esélyt, hogy láthassan anyát. És ezt kérdezgeti, milyen Valentine szobája. — mondta Clary mire Izzy elvigyorodott.

— Érdekelte Valentine stílusa? Lenyűgöző. — biccentet Izzy.

— Nem. Azt hitte, láttam valamit, ami segíthet a felkutatásban. — magyarázta Clary és összefonta a kezeit a mellkasa előtt.

— És láttál? — kérdezte Izzy mire Clary megrázta a fejét.

— Nem láttam ott semmit, de... Talán tudok egy másik módszert. — mondta Clary, de a beszélgetés félbe lett szakítva.

Az Intézet bejárati ajtója kinyílt ami egy portált mutatott majd kilépett rajta három ember.

— Isabelle! — biccentett Maryse majd odasétált elé. — Káprázatos a ruhád. És a családi örökséggel játszottál. — szidta Maryse lányát mire Clary gyorsan elmosolyodott.

— Helló, Clary Fray vagyok! — mosolygott mire Maryse tekintete a vörösre vándorolt.

— Clarissa Fairchild vagy. Pont úgy nézel ki, mint édesanyád. Mindent tudunk rólad Idris-ben. — mondta Maryse mire Courtney és Josh Maryse mögé állt.

— Idris? — kérdezett vissza Clary mire Maryse bólintott.

— Az árnyvadászok otthona. — válaszolt Josh és tetőtöl talpig végigmérte Clary-t. Vörös... Nem az esete.

— Ha azt hitted, az Intézet jól el van rejtve, várd meg míg meglátod Idris-t. — magyárazta Izzy Clary-nek aki bólintott. — Hogy van Max? Hiányzik nekünk. — kérdezte Izzy majd gyorsan Clary felé fordult megint. — A kisöcsénk. Cuki, de tapdós. Olyan Simon-os. — magyarázta Izzy mire Clary megint bólintott.

— Robert felveszi őt a Mumbai Intézetben. Hol van Jace? El kell intéznünk ezt a helyzetet most... — mondta Maryse és áttört a két árnyvadászlányon.

— Anya, nyugalom... — kiáltott Courtney Maryse után aki csak ment tovább.

— Courtney! — visította Izzy majd nővére nyakába ugrott.

— Izzy... — mosolyodott el halványan Court majd Izzy Josh felé nézett.

— Joshua Hudson. — biccentett Josh és kézen csókolta Izzy-t aki a kezét nyújtotta.

— Clary vagyok. — mosolygott a vörös mire Josh és Court bólintottak.

— Tudom. Hol van Jace? — kérdezte Courtney keményen és húga szemébe nézett.

— Edzőterem. — motyogta Izzy és aggódva nézett nővére után aki elindult az említett helyre.

— Az a Jace...? — kérdezte Josh mire Izzy sóhajtva bólintott majd mind a ketten elindultak az edzőterem felé, nem foglalkozva Clary értetlenkedésével.

Hisz nem tudhatta mi köze van Courtney-nek Jace-hez...