Régen rendelkeztem szerető gazdával, szép otthonnal, de már mindez elveszett. Egy idős néni fogadott örökbe még kiskoromban, 6 kerek évig vele éltem, de aztán sajnos elhunyt.

A néni lakására új, mogorva emberek költöztek, csak a kislányuk tűnt elviselhetőnek, engem meg kiraktak az utcára és azóta szomorúan tengetem ott napjaimat és ételért kutatok a kukákban. Már nem igazán próbálkozom kunyerálni, mert azóta roppant rusnya lettem, az embereknek eszébe se jut kaját adni. Hát, igen, a cukik mindent visznek, ez már csak így megy.
Eltelt egy év, találkoztam egy kóbor kutyával, aki üldözni kezdett. Viszont hátra néztem és a szememmel azt üzentem:
- Hiába vagyunk régóta ősellenségek, mindketten gazdátlanok vagyunk, össze kell tartanunk.
A kutya abbahagyta a futást, pár pillanatra megállt, mintha habozna, aztán lassan közeledett felém. Úgy tűnt a tekintete azt üzente:
- Benne vagyok. - Ez volt a mindent eldöntő pillanat, azóta kutatunk együtt ételért, gazdáért, honért.
Megint eltelt egy év, ekkor egy kislány ránk talált. Ő nem azt nézte, hogy csapzott a szőrünk, csipás a szemünk és bolhások vagyunk, hanem látta bennünk a belső értékeinket.
A kislány megszólalt:
- A nevem Rózsa, engem is kiraktak az utcára, még babakoromban - és a lánynak elhomályosodott a tekintete. - Nem ismerem az igazi szüleimet, de nem is szeretném, náluk ma már sokkal jobbak vannak nekem, egy nagyon kedves házaspár örökbe fogadott.
- Szegény kislány - gondoltam.
Rózsa felvitt minket az otthonába és elkerekedtek a szemeim. Ugyanaz a lakás volt, mint ahol régen éltem, csak mára már felújították! Egy néni és egy bácsi jött le az ajtón, ők is ugyanazok voltak! Valószínűleg látták az arcomon a csodálkozást, mivel a néni megszólalt:
- Megváltoztunk és... - kezdte a nő.
- ...És szeretnénk bocsánatot kérni - fűzte hozzá a férfi. Ezek között nagy az összhang!
Rózsa meg csak zavartan pislogott, hogy a családja miről beszél, semmit sem értett. Meg az én kedves kutya barátom is nagyokat nézett (később elmagyaráztam neki).
- Na, mi legyen a neved? - nézett rám Rózsa. - Á, tudom, legyen Szépséges.
- Engem Szépségesnek szeretnél elnevezni? - nyávogtam.
A lány, mintha értette volna az előző mondatom, közölte velem:
- Az, hogy koszos vagy, nem jelenti azt, hogy csúnya.
Ezután a szüleivel együtt letisztogatott.

*

Egy kis idő múlva sikerült megbocsátanom nekik, arra hivatkozva, hogy a kislánynak nagyobb szüksége volt rájuk, mint nekem.
Boldogan fogunk élni, míg meg nem halunk. Igen, a halál is egyszer eljő.
Az összes ember vagy állat (akiket itt megemlítettem) tiszteletére papírra vetettem e sorokat, képes voltam ezért megtanulni írni.

Remélem tetszett a kis történetem. Ha befejeztem a regényem, akkor várható folytatás.