Szembe jön egy halálosan romantikus, szívbemarkolóan őszinte idézet a közösségi hálon:

„AZ IGAZ SZERELEM EGY FOGÓCSKA, HOL A FÉRFI A FOGÓ, S TE, MINT NŐ A JUTALMA.”

Más lányok:
Szemük előtt kéz-turbulenciát mímelnek, s a gyomrukat szorító tüdőszoknyától könnyeket pislogva eképpen szólnak: „Istenkém! Ez annyira igaz és megható!”
A folytatás 1. verziója: „A tudat, hogy az én lovagom is így fog rám találni... Felér egy lánykéréssel!”
A folytatás 2. verziója: „Mintha csak XY-t látnám magam előtt, ahogy engem hódított meg. Sosem fogom elfelejteni! Őrökké együtt!”

Én:
Csomót köt értetlenül a szemöldökeire, s a homlokát ráncolva töpreng.
Kisvártatva arra jut, hogy rajta már pedig ez nem fog kifogni. Félperces osztás, szorzást, röppálya kiszámítást végez, s egy laza vállrándítással ennyit mond: „Hát akkor vagy én tettem szemérmetlenül nagy előnyre szert. Vagy ő k*rva sz*r az efféle játékok kivitelezésében.”