Más lányok:
Áll a tükör előtt Világvége ábrázattal miután épphogy kikelt az ágyból. A nem létező ráncait és bőrhibáit vadássza, majd ahogy kipuffogta magát egy még lényegesebb problémát vesz célba: - „Oh jaj! Teljesen elaludtam a hajam. Ezen a félórás vasalás és hajlakk sem segít!”

Én:
Jobb esetben nem b*ssza be a fejét a falba ijedtében az ébresztőtől, s mint aki varázsol, kitapogatja a telefont hogy lenyomja.
Holdkóros módjára csík vékonyságúra nyitott szemekkel kivakerálja magát a paplancsomóból. Az orrára hagyatkozva kiszublimál a konyhába, s komoly manőverezések közepette leül a kávéja fölé.
Nem érdekli hogy kismillió mókusbajusz keretezi a képét. Pusztán a kávéja biztos megléte melengeti lelkét.
Csak a csésze felénél járva szólal meg; de akkor is alaposan megtervezi a szavak kivitelezésének menetét. - „Köszönöm, nővérkém. Életet mentettél!”