Lihegve álltam a köpenyes alak előtt. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Akkor ő most elhurcol az Akatsukiba vagy nemtomhova?! Vagy kinyír? Na már tökmindegy. Pár perc múlva megszólalt az az ember.
- Orochimaru vagyok. Remélem amellett döntöttél, hogy csatlakozol hozzánk- mutatott magára és a mellette álló copfos... Uchihára? Nananana álljunk csak meg  [ a te neved]! Én ezt a srácot ismer...

*Timeskip*

Itachi-san... ne...ne...ne tedd! Légyszíves... értem... érted... a...a... klánodért! Ne... nenene... NEEE!
- Bocsáss meg [ a te neved] -san!

És a keze a magasba lendült...

Ő ejtette rajtam azt a sebet. Ami miatt meghalhattam volna. Itachi-san!- Esett ki a szó a számon. Mielőtt eltűnt volna  megfordult, egy könnycsepp gördült végig arcán.

- [a te neved]-san Bocsáss meg!

Földre rogytam és sírni kezdtem.

- Csatlakozom... csak miattad Itachi-san!

Helló! Ez egy kis szösszenet lenne egy ilyen  rövid sztori ami hittanórán jutott az eszembe. Jó béna lett tudom XD

Puszi nektek! ♥