10 Évvel később.:

Nos...nem is tudom hol kezdjem. Talán ott hogy iszonyatosan hálás vagyok anyának amiért összejött Davevel. Amikor megismertem Blaket minden megváltozott körülöttem.
Mindennap úgy éreztem, hogy én jobb ember lettem. Blakenek hála. És igen. Jobb ember lettem. Megtanultam mellette feltétlen boldog lenni, és a legapróbb dolgoknak örülni. Feltétel nélkül szeretni, és mindenáron azon lenni hogy Blake boldog legyen. Egyszer volt az hogy majdnem elváltak útjaink, mert kaptam egy levelet Dubai-ból hogy elmehetnék oda dolgozni. Blake akkor összetört. Darabokra. És énis. Maradtam ugyanis rájöttem hogy Blake mindennél fontosabb, még Dubainál is. Időbe tellett mìg azok a darabok újr összenem forrtak, de megérte. Mindennap amikor felkelek boldogan teszem, hiszen mellettem fekszik a világ egyik legcsodálatosabb teremtménye.
21 éves voltam amikor megszületett Blake, és Daisy. Most négy évesek, és nagyon boldogok. Ahogy rájuk nézek mindig Blaket látom bennük. Mint egy tükör. Blake nagyon boldog hogy lettek gyermekeink, és énis az vagyok. Mindent megtennénk értük, és egymásért.

-Apa, Bjake nem had békjén-mondta Daisy morcosan, én pedig mosolyogva figyeltem, ahogy Blake( nem a kisfiú)elneveti magát és rendet tesz a két kisgyerek között.

Elérkezett ennek is vége. Minden köszönetem a tiétek. Köszönöm a 40.3K megtekintést, és a 3.08K voteot 😍Imádtam ezt a sztori! Kommentbe jöhet hideg, meleg ️💖
Ha szeretnétek még sztorikat tőlem írjátok meg.
Sziasztok! 😘❤️