Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Thirty One

Blake harminc perccel később baktatott le a lépcsőn. Álmosan hajába túrt, majd helyet foglalt mellettem. Néma csend uralkodott a konyhába mind addig mìg Blake megnem törte a csendet.

-Sajnálom-mondta ki.
-Mit is?-kérdezte Dave mosolyogva
-Azt hogy kiborultam az előbb, emgem csak elöntött a düh és nem tudtam mit is csinálok-felelte Blake majd Dave átölelte fél vállát, és csak azt mondt Semmi baj fiam.

A nap hátralévő részébe mondhatni együtt volt a család. Én és anya készítettünk ebédet a fiúk pedig elmentek a boltba és hoztak nassolnivalót és űdìtőt.

Amikor Blake és Dave hazaértek leültünk az asztalhoz. Gyümölcs levest és, rizses húst csináltunk.

-Lányok, ez isteni finom volt-mondta Dave és megtörölte a száját a szalvétával.
-Egyetértek-mosolygott Blake és adott egy puszit a homlokomra, majd a használt tárgyakat a mosogatóba helyezte.
-Na film?-kérdezte.
-Persze nézhetünk valamit-mosolygott anya is.
-Mit akartok?-kérdeztem.
-Horrot?-kérdezett vissza Dave, és Blake. Lese tagadhatnák egymást.
-Azt nem! Félek a horrortól-jelentette ki anya.
-Nyugi csak megvan animálva-mosolyogtam rá bíztatóam mire bólintva beleegyezett.

Blake megkereste a filmet és berakta. (Ne gondoljatok rosszra xd)
Helyet fogaltam mellette és megfogtam kezét. Dave anya mellé ült le. Tehát a kanapén úgy ültünk hogy Blake jobb szélén, mellette én, mellettem anya aztán mellette Dave.
Valami vérfarkasos szart néztünk ami inkább undorítónak mondható, minthogy ijesztőnek. Komolyan. Gusztustalan volt. Vérfarkas. Az volt a címe.

-Gyerekek ez gusztustalan volt-nevette el magát anya kínosan.
-Eléggé-mosolyogtam. Dehogy miért arról gőzőm sincs.
-Majd legközelebb ijesztőt nézünk és nem olyat amitől kitálaljuk a kaját-nevetett Dave.
-Kicsit ledőlök, oké?-kérdezte Blake.
-Rendben-mosolygott rá anya és Dave.
-Felkísérjelek?-kérdeztem.
-Nem kell-vágta rá.
-Hát jó-mondtam meglepetten.

Blake már vagy húsz perce felment amikor engem is elnyomott az álom a kanapén.

Már késő este volt, amikor lefürödtem és utána bementem volna Blake szobájába ha az nincs zárva...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro