-Jól aludtál?-kérdeztem mosolyogva.
-Határozottan, na és te?-kèrdezett vissza magabiztosan.
-Remekül-feleltem.
-Helyes. De figyelj ha szeretnél akkor menj haza pihenni, jó?
-Nem megyek, hiszen még csak tegnap óta vagyok itt-mondtan.
-Apáék is azt fogják mondani hogy menj haza pihenni.
-Majd akkor hazamegyek, amikor akarok.-jelentettem ki mire Blake csak mosolyogva bólintott.

Nem sokkal később pár nővér és egy orvos jött be hozzánk. Érdeklődve hallgattam mit mond, és a lehető legjobban próbáltam elraktározni az információkat.

-Hogy érzed magad Blake?-kérdezte a Dr.
-Remekül vagyok, köszönöm.
-Esetleg szédülés, vagy hányinger?-érdeklődött tovább.
-Nem tapasztaltam-mondta Blake mire az orvos elégedetten bólintott.
-Csodás-csapta össze a kezét.-Ha ma délutánig nem lesznek panaszok, akkor már ma este hazaengedjük-mondta majd kimentem a szobából.

Blake mosolyogva fürkészett engem.

-Most mi az?-kérdeztem nevetve.
-Boldog vagy?-kérdezte.
-Igen!-feleltem.
-Már hiányzol-sütötte le szemét én pedig megcsókoltam. Tudom nem lenne helyes hogy egy olyan helyen csókolozunk ahol más életét veszti de ez most kellett.

Felhìvtam Davet hogy ha minden rendben lesz akkor Blake már este hazajöhet. Örömmel fogadta a hìrt de azt mondta hogy sajnos nem tudnak bejönni mert dolgoznak. Megértettem.

-Nem tudnak bejönni, de nyugi, én itt maradok-mosolyogtam rá bátorítóan.
-Köszönöm-felelte mire megfogtam kezét.

Blakenek nem igazán volt étvágya ami ami a gyógyszereknek"köszönhető"
Mondtam hogy ennie kell de azt mondta nem éhes. Majd otthon eszik.

Késő délután olyan 17:00 óra fele az orvos úgy döntött hogy Blake hazajöhet. Választhatott hogy én segítsek e neki átöltözni rendes ruhába vagy a nővérek. Nyilván engem választott ez pedig valószìnő nem tetszett nekik ugyanis nagyon húzogatták a szájukat. Nem érdekelt. Segìtettem neki majd megköszöntük az ellátást és gyalog elindultunk haza.

Anya és Dave már otthon volt. Blake kedvencét csinálták. Spagettit. Nagyon jól esett neki. Látszott rajta hogy már nem sápadt. Ennek örültem.

-Köszönöm-mondta Blake mosolyogva.
-Szeretlek-mondtam neki.
-Énis, mindennél jobban-puszilta meg homlokomat.

Blake elaludt mellettem. Olyan jó az a tudat hogy itthon van. Biztonságban. Szerencsére minden rendben van és nem kell aggódnom miatta. Persze még félek de bármi is történne együtt átvészeljük a nehét időket is.