Az éjszaka mondhatni nem aludtunk mert végig beszélgettünk. Átbeszéltünk mindent. Eddig is tudtam de most mégjobban bizonyosodott bennem hogy Blake az akibe minden szó nélkül megbìzok.

-Nem akarok felkelni-nyöszörgött Blake tizenegy órakkor.
-Akkor ne kelj-nevettem fel majd rádobtam a fejére egy kispárnát.
-Nem is fogok-mondta majd fejére húzta a takarót és tovább aludt.

Lementem a konyhába ahol egy cetlit pillantottam meg a pulton.
Jó reggelt nektek! Elmentünk egy kisebb útra. Sajnáljuk hogy nem szóltunk. Pár nap és jövünk. Pénz a hűtőn.
Puszi.: Anya és Apa

Fáradtan néztem a hűtőfelé ahol tényleg pénz volt rakva a mágnesekhez.

Leültem a kanapéra és ölembe vettem a laptopomat, majd beraktam Galantistól a Runaway cìmű zenét majd reggelit kesztem el készíteni.

Pirítost csináltam, majd leültem az asztalhoz és egy pohár kakaó kísèretével elfogyasztottam.

Nem sokkal kèsőbb Blake is felkelt már, majd leült mellém.
-Nekem is csinálsz?-kérdezte kiskutya szemekkel aminek lehetetlen volt ellenállni.
-Uhum-bólintottam majd csináltam neki is egy kenyeret.
-Köszi-mosolyodott el.
-Semmiség-feleltem majd egy tányért raktam le elè amin ott volt a kész pirítós.

-Átöltözök-jelentettem ki majd felrohantam a lépcsőn egyenesen a szobámba.
Kivettem egy fehér farmert és egy fekete pólót majd visszamentem Blakehez a konyhába.
-Mai program?-mosolyogtam rá.
-Nem tudom.
-Pihenjünk?-kèrdeztem.
-Az jó lenne, nem tudtam magam kipihenni-felelte majd lehajtotta a fejét.-Sajnálom.
-Mégis mit?-kérdeztem.
-Azt hogy nem tudom hány napja alig törődök veled, meg fáradt vagyok meg úgy mindent.-mondta szomorúan.
-Mindig törődsz velem, és nem kell sajnálnod azt hogy fáradt vagy-mondtam majd megsímitottam arcát-Emberek vagyunk természtes ez.
-Imádlak-mondta majd gyengéden megcsókolt.
-Én is szöszke-túrtam hajába.

Blake elterült a kanapén, majd én mellé feküdtem. Fejem mellkasán pihent mìg ő hajamat kezdte el babrálni.
Lábaink összvoltak tekeredve amit szintén élveztem.
-Tudod...néha-mondta egy kis szünetet hagyva-Nehéz neked ellenállni.
-Nem értelek-néztem rá de még mindig a mellkasán pihentem.
-Úgy értem hogy amikor rádnézek a szívem hatalmasat dobban, csoda hogy nem ugrik ki a mellkasomból, amikor meghallom a hangod mosolyra húzodik a szám, és elkap a boldogság, amikor meglátlak egy csomó dolog lejátszodik bennem, boldogság mert vagy nekem, és egyben félelem is mert rettegek attól hogy elveszítelek-mondta.
-Nem veszítesz el ettől is rettegj-mosolyogtam rá.
-Megígéred?
-Esküszöm-feleltem mire elmosolyodott és bólintott egyet.

--------------------------------------------------------
Sziasztok! Itt van a következő rész, remélem tetszik nektek :)
Csak azért ìrok ide, mert szeretném veletek közölni, hogy hamarosan véget ér ez a történet.
Ugye nemrég még úgy volt hogy egy aranyos vége lesz ennek az egész történetnek.
De máshogy döntöttem. Aranyos és egyben szomorú véget szánok neki.
Remélem attól tetszeni fog nektek.
És majd megpróbálom igazán jóra megírni :)
Kommentbe szeretném kérni hogy írjátok meg hogy szeretnétek e mèg Blakes fancfictiont ;) köszönöm♡♡