Blake nem akarta abbahagyni. Már kezdett kicsit kínos lenni amikor leállt ès a szemembe nézett.
-Rohadjak meg de én belédszerettem-mondta Blake, és a szemébe őszinteséget láttam. Elmosolyodtam.
-Énis de nem lehetünk együtt-mondtam és lehajtottam a fejem de Blake megfogta arcom úgy hogy a szemembe nézhessen.
-Most hallgass meg-kérte.
-Rendben-mondtam és érdeklődve hallgattam mit mond.
-Attól hogy a szüleink összeházasodtak, attól mi még együtt lehetünk. Az ereinkben nem ugyanaz a vér csörgedezik, szóval nem lenne vérfertőzés meg semmi-nevetett fel mire énis elmosolyodtam- Gondolj csak bele.
-Mibe?-kérdeztem.
-Milyen kis cuki lenne egy kis Blake-mondta és ekkor elnevettem magam.
-Azzal egyenlőre még várjunk-mondtam mire megértően bólintott.
-Majd egy pár év múlva-mondta kaccsintva.
-Oké-feleltem mosolyogva.
-Oké?-kérdezett vissza izgatottan.
-Nyughass szöszke-túrtam bele hajába.
-Várok rád-mondta és újra megcsókolt de most hosszabb ideig.
Kezem nyakát kulcsolta át. Annyira belefeledkeztem csókunkba hogy arra lettem figyelmes hogy Blake hátán ülök ő pedig baktat fel a lépcsőn.
-Hova megyünk?-kèrdeztem és erősen kapaszkodtam Blake nyakába.
-Fürdő vagy hálószoba?-tette fel a kérdést mire elnevettem magam.
-Dinka vagy.
-Akkor háló-mondta és bementünk a szobájába.
Lerakott és így szembe álltam vele.
Akkor jöttem rá igazán milyen hihetetlen Blake Gray. Egy isten. De komolyan. A szeme. A haja. Az illata. A felsőteste. A modora. Minden ami ő.

-Gyönyörű vagy-mondta a szemembe nézve és megsimította arcom.
-Te meg egy Isten-mondtam ki hangosan az előbbi gondolataimat.
Blake elnevette magát.
-Egy isten?-kérdezett vissza.
-Ès kimondtam-sütöttem le szemem mire Blake felkapott én pedig nyakába kapaszkodtam
-Kipróbáljuk milyen Isten vagyok az ágyba is?-kérdezte a fülembe suttogva és ettől gyomrom összeszorult és azt se tudtam mi történik körülöttem.
-Biztos ezt akarod?-kérdeztem és nyeltem egy hatalmasat.
-Te mit szeretnél?-kérdezte mosolyogva.
-Veled lenni de még nem így-feleltem őszintén.
-Sebaj akkor majd legközelebb-mondta és megcsókolt.
-Blake!?-toltam el magamtól.
-Tessék?
-Ne haragudj rám-kértem.
-Sose tudnék-mondta mosolyogva.
-De attól még szeretsz?
-Nem...imádlak-mondta és szorosan magához húzva megölelt.

-Mehetünk?-kérdezte Blake.
-Uhum-feleltem és mèg egy pillantást vetettem magamra.
Egy rövidfarnernadrág és egy fekete Amazing feliratú felső.
-Szép vagy-mondta mire elmosolyodtam.
-Te pedig írtózatosan jól nézel ki-feleltem mire kaptam egy homlokpuszit.
Bezártuk a bejárati ajtót és Blake a kezét nyújtotta felém.
Gondolkodás nélkül megfogtam azt és ujjaink összekulcsolodtak.
-Mehetünk?-kérdezte
-Igen-vágtam rá és elindultunk a városba kèz a kézben...