Reggel fáradtan keltem ugyanis mondhatni hogy egész éjjel álmodoztam.
Nem ilyen közhelyes hülyeségeken, hanem egy emberen.
Blaken. Persze ez ìgy bizony hülyesègnek hangzik, ugyanis nemrèg óta ismerem de mègis megfogott benne valami. Talán a hatalmas egója? Vagy esetleg az hogy nála helyesebb emberrel még nem találkoztam? Vagy szimplán az az édes mosolya?

-Szia-köszöntem anyának aki a Laptopja előtt ült és épp hogy csak felpillantott.
-Szia-mondta majd tekintete újból a laptopon volt.
-Mit nézel ennyire?-kérdeztem nevetve miközbe csináltam magamnak egy tejeskávét.
-Csak lefoglaltam a nászútat-mondta mosolyogva és egy percen belül lecsukta a lapinak a tetejét.
-Okè a részleteket ne-kértem nevetve mire megértően bólintott.
-Addig te és Blake együtt lesztek-mondta mosolyogva és ő is csinált magának egy kávét.
-Oké-feleltem egyszerűen.
-Ma már költözkődnek ide, szóval majd segítened kéne neki-mondta.
-Rendben,mikor?-kèrdeztem.
-A szállítók délre érkeznek és lerakják az ajtó elé a dobozokat amibe vannak a cuccaik. Azokat kellenne majd segíteni behozni.
-Oks akkor megyek átöltözni-feleltem majd felmentem a szobámba.

Felvettem egy fekete pólót amire az volt ìrva.: Normal People Scare Me
És hozzá felvettem egy farmer rövidnadrágot.

A laptopommal együtt sétáltam le a nappali kanapéjára, ahol csekkoltam a közösségiket, mert este már nem volt hozzá energiám
Belèptem a Facebookra ahol volt egy ismerős kérèsem. Hát persze. Blake Gray. Gondolkozás nélkül igazoltam vissza. A neve mellett ott volt egy zöld pont ami azt jelenti hogy Online van.
Mikor már kiakartam lépni akkor beugrott a Chat ablak.

Blake.: Szia. Mizujs? ;)
Én.: Szia, lapizok, te?
Blake.: Szintén.
Én.: Remek :D
Blake.: Ma megyek át hogy élvezhesd a jelenlétem ;)
Én.: Várom már xd
Blake.: Tudom tudom, majd segítesz a berendezésbe?
Én.: Persze :)
Blake.: Köszi , ma befejezzük a beszélgetést?
Én.: Ragaszkodsz hozzá? ;)
Blake.: Az nem kèrdés :)
Én.: Akkor igen :D
Blake.: Okés ;) Na lèpek mert apa már hív szia Rach :)
Én.: Szia :)
*Blake Gray jelenleg nem elérhető*

-Min mosolyogsz ennyire?-kèrdezte boldogan anya és hol engem hol pedig a laptopomat fürkészte.
-Semmin-nevettem fel majd szembefordultam anyával.
-Tudom hogy kedveled-mosolygott rám kedvesen.
-Uhum, de csak kedvelem, úgy ahogy ő is engem-feleltem
-Ez olyan gáz egy ilyen rendes sráccal pont így kell megismerkedned-húzta el a száját.
-Hogy?
-Hát hogy nem a suliba vagy mondjuk bárhol máshol, hanem úgy hogy a mostoha testvéred lesz.
-Jah igen-mondtam kicsit lehangoltan
-De ne aggódj bármi lesz én és Dave is elfogajuk-mondta mosolyogva
-Köszönöm anya nagyon szeretlek-mondtam és atöleltem.
-Akár csak én kincsem.

30 perc múlva megèrkeztek a költöztetők.
-Mindent hagyjanak az ajtó előtt a többit intézzük-mondta Dave.
-Rendben uram.
Blake sètált oda hozzám és leült mellém a lépcsőre.
-Szia-mosolygott rám.
-Szia.
-Minden oké?-kèrdezte ès megérintette a karomat.
Az èrintéstől hirtelen minden érzès rámzúdult.
-Uhum-feleltem majd magamra varázsoltam egy mosolyt.
-Félsz?-kèrdezte aggódoan.
-Mitől?
-Ettől az egèsztől.-mutatott körbe.
-Kifejtenéd?-kèrtem.
-Hogy új apukád lesz, félsz tőlem, egyszóval félsz a változástól?-kèrdezte és elmosolyodott.
-Hogy látod át ennyire a dolgokat?-kèrdeztem mert pontosan úgy volt ahogy az imént elmondtam
-Nem tudom-vont vállat, majd felém fordult-De nem kell fèlned, rendben?
-Rendben-mosolyogtam rá őszintén.
-Minden oké lesz-mondta, és én hittem neki.

Miután a költöztetők elmentek én és Blake elkeztük berendezni a szobáját.
Egy csomó dobozt vittünk fel az emeletre. Anya és Dave is ìgy tett. Annyi különbséggel higy anya Davenak segített én meg Blakenek.
-A ruhás dobozt kinyithatom?-kèrdeztem, mire Blake hülyén nézett rám.
-Miért ne nyithatnád ki?-nevetett fel.
-Hát mert a boxerek meg az ilyenek-haboztam.
-Láttál már boxerbe, látni fogsz hamarosan boxer nélkül, nem baj ha látod a bocxereimet-kaccsintott.
-Bolond vagy-nevettem fel őszintén.

Naggyából kèső estére mindennel végeztünk. Anya és Dave megbeszélte hogy mától itt alszanak. A régi lakásukat eladták amiből szintén lett egy jó pár millió, amit az esküvőre és a nászutra szántak. Meg hát a családi dolgokra.
A lakásunkban összesen három fürdő van.
Van egy az én szobámba, egy Blake szobájába és egy anyáéba ami mostmár Dave szobája is.

Megvacsoráztunk együtt. Mint egy család.
-Finom volt nagyon-mondta Blake amikor felállt az asztaltól és a mosogatóhoz sétált.
-Uhum-helyeseltem.
-Örúlök hogy ízlett-mosolygott anya.
-Én eldölök-mondta Dave. Látszott is rajta hogy fáradt volt.
-Megyek veled-mondta anya hirtelen.
-Gyere-kaccsintott Dave és elindultak amikor Blake utána szólt.
-Csak hallkan-mondta Blake, mire elnevettem magam. Anyáék szerintem nem halloták mert már elis tűntek.
-Énis megyek, ha nem baj?
-Menj csak-mondta Blake mosolyogva.
-Te nem jössz?-kèrdeztem mosolyogva
-A szobádba? Dehogynem-mosolyodott el perverzen ès elindult felém.
-Hülye-nevettem fel -A sajátodba-mondtam.
-Szívesebbeb mennék hozzád de legyen-mondta majd adott kèt puszot ès felrohant a lépcsőn.
Utána néztem és elmosolydtam majd a szobámba mentem és lefürödtem.
Elmerültem a gondolataimban.
Felvettem pizsamámat és lefeküdtem aludni.