-Jól érzed magad?-kèrdezte Blake miközben a hajamat simogatta.
-Igen, nagyon-feleltem őszintén.
-Akkor jó-mosolyodott el majd arcát vállamba fúrta
-Baj van?-kèrdeztem aggódóan ugyanis mintha valami nem lenne oké.
-Dehogyis-mondta a fél oldalas mosolyával-Csak fáradtabb vagyok mint hittem-mondta mire énis elmosolyodtam. Olyan aranyos volt.
-Szeretnél pihenni?-érdeklődtem.
-Ja egy keveset-mondta majd felállt adott egy hosszabb csókot és kiment a konyhába Adamhez.

Blake pár perc elteltével, elindult az emeletre és azt mondta ha baj van sikítsunk.

-Kész a kaja-mondta Adam és kimentem hozzá az étkezőbe.
-Huh ez nagyon jól néz ki-néztem rá a tányéromra amin egy adag Spagetti volt.
-Specialitásom-nevetett fel.
-Azt látom-mondtam, majd bekaptam egy falatot.
-Na hogy ízlik?
-Isteni-feleltem.
-Akkor jó-elkezdett ő is enni.

Miután befejeztük megköszöntem az ételt, és felajánlottam hogy elmosogatok.
-Hagyd már-vette ki a kezemből a tányérokat Adam.
-Dehogy hagyom-nevettem el magam.
-Istenem te lány-mondta majd végre kezembe adta a mosogatásra váró evőeszközöket is.
-Köszi-mosolyogtam rá gúnyosan.

Leültünk a kanapéra ahol Adam a laptopját bújta, én pedig a telefonomat.
Átnéztem az eddigi képeket amiket Blake és én csináltunk.
Az első a medencénél készült. Aztán van olyan miközben nevetünk a kamerába. Majd egyet lapoztam és találtam egy igazán aranyosat amit azonnal beállítottan háttérképnek. Blake egy puszit ad arcomra és pedig lehunyott szemmel mosolygok.

Hallottuk hogy valami zörög mögöttünk ezért hirtelen a lépcső irányába kaptuk a fejünket.
Csak Blake volt.

-Kialudtad magad haver?-kérdezte Adam, miközben Blake helyet foglalt mellettem, és megfogta a kezem.
-Jah, köszi-felelte Blake
-Egyél ám ha akarsz, kint van a spagetti a konyhába-mondta Adam.
-Nem vagyok most éhes de köszi-mosolygott a szöszke
-Finom volt-mosolyodtam el.
-Amúgy miért voltál álmos, hosszú volt az éjszakátok?-kèrdezte nevetve tőlünk.
-Hülye vagy-mondtan zavarodottan.
-Nem volt, hosszú, mèg nem-mondta Blake és felém nézett mosolyogva.
-Ohh szóval hogy ti még nem?-esett le neki a szituáció.
-Nem-mondta Blake.
-Még nem-feleltem kihangsúlyozva a MÉG szót.
-Értem-mosolyodott el.

Megnéztünk egy filmet. 28 héttel később. Rohadt jó volt nagyon tetszett. Horror de nem igazán ijesztő.

-Na akkor mi megyünk-mondta Blake majd felállt a kanapéről.
-Uhum-mondtam.
-Oks köszi hogy eljöttetek-mosolygott ránk.
-Köszi hogy jöhettünk-mondtam.
-Bármikor-kaccsintott.

Blake és Adam lepacsiztak majd Adam megölelt és mi kiléptünk az éjszakába.
Tizenegy óra volt, ezért már kicsit lehűlt az idő. Kellemes volt. Blake megfogta kezem és elindultunk haza.

Otthon Blake mèg evett egy szendvicset, míg én lefürödtem, majd miután végzett ő is elment megfürdeni a saját fürdőjébe.

Fogmosás után elköszöntem anyáéktól, majd befeküdtem az ágyba.. Blake ágyába.

-Szeretlek-suttogta fülembe miközben bemászott mellém és átkarolta a derekam.
-Énis téged szöszke-fordultam felè és beletúrtam tökéletes hajába.
-Olyan gyönyörű vagy-mondta alig hallhatóan majd elkezdte simogatni a hátam.
-Te pedig egy isten-nevettem fel és tényleg így gondoltam.
Blake befogta a számat... Ajkait enyémre tapaszotta.
-Sok a Duma-mondta egy pillanatra elvállva ajkaimtól de mégis olyan közel volt hozzám hogy éreztem forró lehelletét.