Ma érkeznek haza anyáék. Blake én én az elmúlt öt napban is nagyon jól megvoltunk. Sétáltunk, strandra mentünk, filmeztünk, beszélgettünk...

-Sziasztok-köszöntöttük őket, amikor beléptek az ajtón.
-Sziasztok-mondták ès mosolyogva puszit nyomtak arcunkra.
-Milyen volt?-kérdezte Blake.
-Egyszerűen csodás-áradozott Dave, és anya egyetértően bólógatott.
-Ennek örülök-mosolyogtam
-És ti, megvoltatok?-kèrdezte anya miközbe leültünk a kanapéra.
-Ami azt illeti beszélni szeretnénk veletek-kezdte Blake.
-Baj van?-kèrdezte aggódóan Dave.
-Nincs semmi,de szeretném ha meghallgatnátok minket-mondta Blake a szemükbe nèzve, és én ekkor bólintottam.
Anya kérdőn nézett ránk, Dave pedig amolyan *bármitelmondhattok* pillantással jutalmazott minket.
-Ne legyetek kiakadva-kèrtem, és ekkor Blake rámmosolygott.
-Ugye ti összeházoasodtatok, szeretitek egymást-kezdte Blake mire bólintottak anyáék- Az van hogy én halálosan megszerettem Rachellt, de nem úgy mint egy testvért-mondta ès ekkor anyáék arcára kiült a mosoly.-Hanem én...beleszerettem-mondta és ekkor énis elmosolyodtam.
-Énis szeretem Blaket, és-mondtam de a szavamba vágtak.
-Boldog vagyok-mondta anya.
-Mi?-kèrdeztem
-Tudod én ennek örülök, hogy együtt vagytok, nem baj hogy mi összeházasodtunk.-mondta anya a szemembe nézve mosolyogva és ekkor Dave bólintott.
-Nem lenne vérfertőzés meg semmi, szóval-nevetett fel Dave is.
-Apa ugyanezt mondtam énis-mondta Blake mire mindenkiből kitört a nevetés.
-Szóval ti már?-kèrdezte anya, gyanakvóan.
-Anya!-szóltam rá
-Nem, még nem-mondta Blake kihangsúlyozva a MÉG szót.
-Védekezni-mondta Dave nevetve és átkarolta Blake vállát.
-Mindenképp-kacsintort rám Blake.
-Rachell segìtenél?-kérdezte.
-Uhum.

Kimentünk a konyhába, ès azt hittem hogy anyának komolyan segìtsèg kell, de tévedtem.
Egyszercsak a nyakamba borult.
-Minden oké, anya?-kérdeztem.
-Persze, csak annyira örülök nektek, Blake nagyon rendes srác-mondta és én ekkor viszonoztam ölelését.
-Szeretlek-mondta.
-Énis-feleltem mosolyogva.
-Mèg nem történt meg az?-kérdezte
-Nyugi, nem-mondtam mosolyogva.
-Rendben, de ha úgy gondoljátok hogy itt az ideje akkor.-közbe vágtam.
-Oké anya-feleltem elkerülve a kínos beszélgetést.

Megvacsoráztunk, ahol beszámoltak nekünk részletesebben, az utukról.

-Jó éjt nektek-mondta Dave és adott kèt puszit.
-Nektek is-mondta Blake és felkapott a hátára.

-Ez könnyen ment-mondta Blake mosolyogva és befeküdt mellém.
-Uhum-mondtam és beletúrtam hajába.
-Mit kellett segìtened?-kérdezte.
-Semmit-nevettem fel.
-Gondoltam, akkor mit mondott?
-Hogy örül nekünk, meg hogy rendes srác, vagy és ha úgy gondoljuk hogy itt az ideje annak akkor.-mondtam és ekkor Blake ajkait enyémre tapasztotta.
-Apa pedig tudod mit adott?-kèrdezte.
-Na?-nevettem fel.
-Óvszert-mondta ès ekkor mèg jobban elkezdtem nevetni.
-Na ne-mondtam.
-De, ezek szerint komolyam gomdolják-mondta komolyan.
-Szeretlek-mondtam és most én csókoltam meg.
-Jobban-felelte és én rádőltam a mellkasára...

---------------------------------------------------------
Sziasztok! Itt a következő rész, remélem tetszik♡
Azt szeretném mondani, hogy kint lesz hamarosan a legújabb fanfiction...ami....JACK GILINSKYS LESZ♡
Ezt sem hagyom mèg abba egy ideig :) Ennek a sztorinak egy nagyon aranyos(legalábbis szerintem aranyos) befejezést szánok.!!! :)
Kommenteljetek hogy tudjam hogy tetszett nektek ez a rész, és hogy várjátok e a Gilinskyset;) ♡