Korán este Blake rámszólt hogy hamarosan indulunk szóval kezdjek el készülődni.

-Mit vegyek fel?-kérdeztem.
-Valami csinosat-felelte, majd ő is elnent készülődni.

Halvány fogalmam sem volt arról hogy hova megyünk, de mivel Blake azt mondta elegánsan öltözzek ezért arra tippeltem elvisz egy étterembe.
Kinyitottam a szekrényem és egyből megállt a tekintetem egy szoknyán. Hátul hosszabb volt mint elől,ám de az eleje sem volt rövid. Világos szìnű volt. Világos kék. Felvettem hozzá egy topánkát, majd a hajamat leengedve hagytam és megálltam a tükör előtt. Feltettem egy kis szempillaspirált és egy kevéske szájfényt.

-Ìgy jó leszek?-érdeklődtem.
-Csodás-mosolygott.
-Ugyanolyan jól áll az öltöny mint az esküvőn-mondtam Blakenek aki ugyanazt a ruhát hordta mint ami az esküvőn rajta volt.
Ujjait enyémre kulcsolta és elhagytuk a házat.

Egy kocsinál álltunk meg.
-Szállj be-mondta Blake, mire engedelmeskedtem. Nem akartam elszúrni a meglepetést.
Míg a kocsi úton volt Blake egy fekete kendőt kötött szememre.
-Szükséges ez?-kérdeztem
-Igen-vágta rá.

Már vagy egy órája mehetett a jármű amikor egyszer csak megállt.
Blake megköszönte a fuvart, majd kiszálltunk az autóból.

-Nem kell félned, segìtek hova lépj-mondta mire elmosolyodtam.
Kezemet újra megfogta.

-Most menjünk egyenesen-mondta és úgy tettünk.
-Blake.
-Hm?-álltunk meg egy pillanatra.
-Ugye nem nagy dolog?-kérdeztem.
-Dehogy-mondta de hallottam hangjából hogy hazudik...

Újra elindultunk. Füleim zenére lettek figyelmesek. Minden lépést egy másik lépés követte.

-Készen állsz?-kérdezte.
-Igen-bólintottam mosolyogva.

Blake levette szememről a kendőt, és nekem ott azonnal egy könnycsepp gördült le arcomról.

-Ne sìrj-simogatta meg arcom, majd megcsókolt.
-Hogyne sírnék, hiszen ez csodás-mondtam szipogva és Blake nyakába borultam.

A tengerpartra vitt. Egy kis két személyes asztalra megvolt terìtve. Az asztal mellett pár ember zenélt. Hegedűn. A nap nyugovóra tért. Eszméletlenül gyönyörű volt. A hullámok nagyok voltak, de mégsem akkorák hogy kijöjjenek a partra.

-Ezt nekem szervezted?-kèrdeztem meghatottan.
-Igen-felelte mosolyogva, és letörölte a könnycseppet arcomról.
-Én, nem is tudom mit mondhatnék-kezdtem de Blake szavamba vágott.
-Nem kell semmit! Csak hogy örömmel vacsoráznál velem.
-Örömmel vacsoráznék veled Blake-feleltem és ekkor Blake megcsókolt.

Odamentünk az asztalhoz ami pont a víz mellett volt. Az egész parton csak mi, a zenészek és a romantikus hangulat volt.
Az asztal közepén két gyertya világított, és egy szál rózsa volt közé rakva.
Blake felemelte a virágot, majd felémnyújtotta.
-Szeretlek.
-Énis téged-mondtam és elfogadtam a virágot.

A vacsora nagyon finom volt. Gyümölcs saláta, és egy kis rizs, hússal. Desszertnek pedig fagylalt.

-Nagyon hálás vagyok-mondtam Blake szemebé.
-Énis neked, mindenért-mosolygott rám.
-De miért kaptam ezt?-kèrdeztem.
-Mert azt szerettem volna hogy az első randevúnk is emlékezetes legyen mindkettőnk számára-mondta majd kezér nyújtotta.
-Hova megyünk?-érdeklődtem.
-Egy sétára-kaccsintott.

Elköszöntünk a zenészektől. Blake híres rokonai voltak.

Blake megfogta kezem majd a naplementébe keztünk sétálni.

-Csodás volt ez az este-mondtam.
-Igen, mert veled lehettem-puszilta meg a nyakam.
-Hihetetlen vagy-mosolyogtam rá
-Vagy csak szimplán egy olyan fiú aki bármit megtenne a barátnőéjért-felelte, én pedih majd kicsattantam a boldogságtól.

Blake hátamat simogatta én pedig hajába túrkáltam.
-Jó éjt-adtam neki egy hosszú csókót.
-Jó éjt manó-puszilt bele hajamba.