Ez lonelyforever456 -nek köszönhetően született meg...

Wilbur Soot: William Gold
25 éves (1996. szeptember 14.)
- gitározik, és énekel
•van egy bandája, de egyedül is zenél
- irodai munka
- London
- szereti a hangulatos kávézókat
- szeret a barátaival lenni (George, Niki {német}, Jack, Dave {amerikai})
- legjobb barátja Thomas Simons (Tommy)
• 17 éves, szinte Wilbur kisöccse

Lilla OC Leila O'Connor
23 éves (1999. szeptember 13.)
- fotózás, természetjárás
- görkörisfutár
- London
- kedvenc hely: Temze környéke
- Van egy kutyusa: egy beagle, akit Samy
- szeret a barátaival lenni , érdekesnek tartja az embereket, szeret új emberekkel megismerkedni
- legjobb barátai Tina Williams és Colin Wilson

A nap sugarai perzselően égették London utcáit. A turistákat viszont ez sem állította meg, elözönlötték a város minden egyes szegletét, hogy képekben ötökítsék meg nagy-britanniai élményeiket. A tömeg hatalmas volt a Big Ben-nél, a Tower Bridge majd leszakadt a rajta áthaladó autó tömeg súlya alatt. Az amúgy is zajos főváros még zajosabban volt, még tömöttebb, de ennek ellenére még elragadóbb. Leila O'Connor imádta az embereket. Érdekesnek, csodálatosnak tartotta, a különböző személyiséggel, és stílussal rendelkező egyéneket. Szerette lefényképezni, azt, ami megragadta a figyelmet. Tehetsége pedig volt hozzá, a legjobb pillanatokat tudta elkapni. A nyár, és a nyaralók forgataga pedig ebben volt segítségére. Rengeteg színes, új arc bukkant fel az emberáradatban. Ilyenkor bővült a legtöbb újdonsággal fénykép gyűjteménye, amikből néha még egy-egy kisebb kiállítást is rendeztek barátaival. Utálta a beállított képeket, mindig a pillanatnak élt, a jelennek, az éppen mostnak, ha pedig az kellőképpen megragadta tekintetét, és fantáziáját, elérte, hogy akár évekkel később is megmaradjon. Nem kellett neki egy profi fényképezőgép, ahhoz hogy jó legyen, de már azért a mostani masinája sem volt a legolcsóbb gyenge minőségű darab. Saját megtakarításából vette meg. 19 éves kora óta gyűjtött rá, és rendesen megdolgozott álmaiért. Amikor elballagott a középiskolából, már akkor tudta, hogy ő fotós szeretne lenni. Mivel szakmája nem volt a barátaival közösen bérelt lakást nem messze lévő kis gyorsétteremnél vállalt munkát görkorcsolyás futárként. Az évek távlatából, pedig ezt továbbra sem bánta. 23 éves múlt, mégis ugyan olyan boldogan és lendülettel végezte munkáját, mint eleinte, még ha inkább már az számított hobbiának. Legjobb barátai Tina és Colin mindenben támogatták, és segítettek neki, mindig mellette álltak. Tina rendezvény szervezőként, előszeretettel szervezett Leila tudta nélkül kiállítást, műveinek, amiknek bevétele 90 százalékát úgymond „kárpótlásul" fizetett ki barátnőjének. A maradék 10 százalékból rendezte a még meglévő tartozásait az eseménnyel kapcsolatban. Plussz még egy kevés neki is maradt. Tina mindig mindenhol ott volt, és minden helyzetben lehetett rá számítani, de voltak olyan időszakai, amikor bezárkózott, és nem lehetett vele normálisan beszélgetni. A két lány ilyenkor borzalmasan össze tudott veszni, majdhogynem egymás torkának estek. És itt jött a képbe Colin. A fiú volt az, aki rendbe szedte őket, ő volt a békítő. Aztán ő volt az első, aki elköltözött. Szerette a lányokat, de megtalálta az életében a célt, hogy boldoggá tegye élete szerelmét. Bár Leila örült legjobb barátja boldogságának, teljesen elkeserítette az üres szoba a kis házban. Colin békítőleg adta neki a menhelyről kihozott beagle-t Samy-t. Így, amikor Tina is elköltözött, ő nem maradt egyedül. Samy hűséges társ, és remek fotó alany. Leila mindenévé vált az állat. Mint mindig, ismét gazdájával tartott sétálni. A Temze-partján jártak, fel- s alá, amikor is Leila megtorpant. Samy, amint észrevette, hogy gazdája megvetette lábait, ő nyugodtan lépdelt vissza az O'Connor lány lába mellé, és ült le. Tudta, hogy most várnia kell. Leila hosszú, barna haját a szél arcába, fújta, így ő gyorsan tűrte azt hátra. Szemeivel érdeklődve fürkészte az elé záruló látványt. Önkívületi állapotban, emelte maga elé a fényképezőgépet, és már meg is volt. Gyorsan visszanéztem, az elkészült képet, és hatalmas mosollyal az arcán figyelte, új, idegen modelljeit. Nem is olyan messze tőle két fiú focizott a parkban. Az idősebb éppen akkor cselezte ki, a kisebbet. Leila szinte biztos volt benne, hogy testvérek. Mikor újra felnézett, szíve megállt egy pillanatra, kihagyott egy dobbanást. Arcába tódult a vér, bőre égni kezdett. Egy világos barna tekintettel találta szembe magát, ami áthatóan figyelte, a lelkébe látott. Rajta kapták, és bár sosem hitte, mégis teljesen zavarba jött ettől, de nem hagyta magát. Összeszedte minden bátorságát, és elindult a két fiú felé. Háromszor végig pörgette a fejében, hogy mit mondjon. Mikor odaért, mégis improvizálnia kellett. Ahogy fél pillantott, az idősebb srácra, minden addig kigondolt mondata kiszivárgott a fejéből.
- Sziasztok! Leila O'Connor vagyok, és igazából, csak meg akartam mutatni ezt- nyitotta meg a fényképet a gépen, és a két fiú felé tartotta- Sajnálom, hogy engedély nélkül fényképeztelek le titeket.
- Egyáltalán nem baj, ez a kép fantasztikus, de tényleg. Igazából nagyon örülnék, ha át tudnád küldeni- mondta az idősebb férfi. Bár gyerekesebb arcvonásokkal büszkélkedhetett, mégis volt benne férfiasság. Megjelenése figyelemreméltó és felnőttes volt, a maga pajkos módján.
- Nagyon szívesen, de még fel kell töltenem a gépekre, hogy küldhető legyen. Esetleg... - gondolkodott el a lány. Megoldást akart találni.
- Esetleg megadhatnád neki a számodat- nézett barátjára a legifjabb.
- Ez nem rossz ötlet Tommy- vetett egy érdekes arckifejezést a fiatalra, majd előhúzta a telefonját farzsebéből. Egy keveset pötyögött rajta, majd a nő felé tartotta- Ez a számom, tessék.
- Rendben- halászta ki kistáskájából a sajátját Leila- És milyen néven menthetlek el?
- Wilbur, a legtöbben így szólítanak- mosolygott a hölgyeményre. Leila csak a kijelzője fókuszált, és úgy próbált meg elnyomni magában egy mosolyt.
- Rendben Wilbur, további szép napot, a képet pedig amint tudom, elküldöm. Sziasztok! - intett még egyet a két fiúnak háttal megtéve pár lépést, majd megfordult és hazafelé vette az irányt. Egész úton ajkán pihent az elégedett mosoly. Élvezte a helyzetet. Amikor egy fél óra séta után, végre belépett lakásába, még mindig felettébb jó kedvű volt. Kulcsát a komódra tette, cipőjét szépen egymás mellé helyezve tette be a cipősszekrénybe. Egy dallamot dúdolgatva, lépdelt beljebb lakásába. A fényképező gépet laptopja mellé tette, majd a konyhába ment. A fiókból egy kanalat elővéve, a polcról gyors lekapva egy üveget sétált vissza a nappaliba. Boldog volt, úgy igazán boldog, de az okot nem tudta volna megmondani. Gurulós székébe beülve felbontotta a nutellát, és belekanalazott. Szerette az édes krémet magában enni, jól esett neki. Felnyitotta laptopját, és egy kábellel hozzá kötötte a fényképezőgépet. Az összes ma készült képet feltöltötte, és mindegyiket visszanézte. A kedvence mégis az utolsó volt. A focizó fiúk. A kedvence lett. A fénykép legapróbb részleteit is agyába véste. Aztán eszébe jutott ígérete. Gyorsan megkereste a telefonszámot, elküldte telefonjára a képet, és onnan tovább küldte Wilbur-nek a fotót. A férfi azonnal válaszolt is.

Wilbur: Köszi egy angyal vagy☺

Leila: Nincs mit, te pedig jó fotó alany.

Wilbur: Esetleg, ha ismét kell egy modell, szívesen vállalom újra....

Leila: Ha szükségem van egyre, majd szólok, de általában egy modellel egyszer dolgozom csak.

Wilbur: Nem szép dolog hazudni O'Connor...
Wilbur: És akkor a fotós instádon miért van egy bizonyos Tina Williams minden második kirakott poszton megjelőlve?

Leila: Mert a legjobb barátnőm, a legjobb modellem, és neki köszönhetem a fényképeim hírnevét.

Leila: Ó, és bármilyen őrültségre rátudom venni. A pozitív kisugárzása pedig a képeken keresztül is visszajön.

Leila: Illetve azt hiszem az is közre játszott, és játszik még mindig, hogy nagy részt mindig kéznél van.

Wilbur: Együtt laktok?

Leila: Már nem, egy ideje már nem. Elköltözött a barátjához.

Wilbur: Sajnálom, biztos rossz egyedül.

Leila: Igaz fura a régi lakótársam nélkül, de nem vészes. Gyakran még látogtnak, és nem vagyok egyedül.

Leila: Velem van Samy.

Wilbur: Ha szabad kérdeznem kicsoda Samy?

Leila: A kiskutyám az egyik legjobb barátomtól kaptam, hogy ne legyek egyedül.

Leila: Ő az én lelkitámaszom és leghűségesebb társam.

Wilbur: Most ugye a kutyáról beszélsz? 😅

Leila: Hülye... 😂

Leila hangosan nevetett, a fiú baromságán. Közben továbbra is az a kép volt megnyitva laptopján. Belenagyított a képbe és Wilbur-t nézte. A fiú barna haját, ami arcába hullott. Vidám mosolyát, ahogy boldogan játszik a fiatalabbal. Megkedvelte, egyértelműen megkedvelte a férfit. Le sem tudta venni a szemét az arcáról. A következő pillanatban, valaki a vállára tette a kezét, és Leila felsikított ijedtében. Észre sem vette, hogy valaki bejött a lakásba. Felnézett, és egy vigyorgó Tinával találta szembe magát. Barna haja, szokásos bongyorságával keretezte a lány arcát. Régen az iskolában sokan szekálták afroamerikai származása miatt, de őt nem érdekelte. Alacsony volt és egy kicsit molett alkattal rendelkezett. Ha valaki ránézett az első jelző ami eszébe jutott az „aranyos" és a „nőies" volt. Leila mindig is irigyelte, azért, hogy ennyien szeretik, egészen addig, amíg Tina jó pár dologba be nem avatta. Valójában akkor lettek legjobb barátnők, amikor Tina egyik alkalommal Leila előtt sírta el magát a lány wc-ben. Ez volt első középiskolás évükben. Colin másodévben csatlakozott a kis csoporthoz, amikor egy projekt feladat során a tanár a két lányhoz osztotta be. Most újra itt álltak együtt a pár évvel ezelőtt még közös lakásukban. Tina Leila vállára támaszkodott, Colin, pedig az afroamerikai lány mellett állt. Vagy egy három fejjel magasabb volt nála. A kezdeti döbbenet után, Leila visítva ugrott barátai nyakába.
- Ti itt vagytok! Meglátogattatok- mondogatta a lány, hogy végre magában is tudatosítsa ezt- Van rám időtök.
- Persze, hogy van te hülye- öleli vissza a fiú. Szőke haja, kék szeme igazi szőke herceggé varázsolja. Nagyon magas volt, és elég vékony. A humorérzéke viszont nem kicsit volt morbid, és néha eléggé kiállhatatlan tudott lenni. Mégis beleszeretett valaki.
- Nem csupán itt vagyunk, de még el is viszünk téged bulizni.
- Úgyhogy kezdj el készülődni- mondta Colin.
- De előtte mond el, ki ez a görög isten a laptopod képernyőjén? - Tina arcán egy kaján vigyor jelent meg- Végén akt fotózásba kezdesz?
- TINA!- üvöltött rá zavartan Leila. Arca full vörös volt. Leila sosem volt oda barátnője pajzán humoráért.
- Jó mindegy, akkor inkább nyomás szedd össze magad. Eresszük ki a gőzt, basszunk be egyet, de úgy istenesen, te pedig dalolj el mindent, ezzel a szép fiúval kapcsolatban.
- Hagyj már! - kiált vissza nevetve Leila, miközben már ruhái közt matat.
***
- Azt elfelejtetted említeni, hogy álarcos bulira jövünk- morogta Leila a bongyor hajúnak.
- Bocsi, tényleg. Ezt az apróságot elfelejtettem, de ha az nyugtat nekem sincs- rántja meg a vállát- Jajj, ne nézz így rám! Élvezzük! - rántja magával a lány. Leila az típus, aki az elején piszkosul nehezen engedi el magát. Lassan oldódik fel, de amikor végre sikerült nagyon nyitott mások felé. Tina magával rántotta, és felszabadultan kezdett el táncolni, nem törődve másokkal. Legjobb barátnőjének esélye sem volt tiltakozni. Egy fél óra múlva Leila is teljesen el tudta engedni magát, és üvöltve énekelve rázta magát Tina mellett. Jól érezte magát, rettentően jól szórakozott. Imádta minden percét, pedig valójában az igazi mulatság csak utána kezdődött. Az egész a véletlennek volt köszönhető. Isten intézte el így, de mondhatjuk akár sorsnak is. Leila mellé lépett, és megbotlott, egyből megkapaszkodott a hozzá legközelebb eső dologban. Ami az ő esetében egy vadidegen férfi keze volt. Miután már biztos volt abban, hogy nem fog eltaknyolni, szabadkozva nézett fel az ismeretlenre. A fiatal felnőtt, egy kedves mosollyal nézett vissza rá.
- Igazán nincs mit O'Connor. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar ismét találkozunk- kezdeményezett beszélgetést a srác.
- Wilbur! Én se hittem, de örülök, hogy látom- viszonozta a mosolyt Leila. Aztán szemei hirtelen kerekedtek el, ahogy realizáltam, mit mondott, de már nem tudott változtatni.
- Esetleg megtiaztelnél egy tánccal? Még sosem táncoltam ennyire csinos nővel, hacsak anyámat nem számoljuk- kérte fel O'Connor-t vicceskedve. A barna hajú lánynak nem is kellett gondoskodnia, egyből bele ment. Megfogta Wilbur kezét, és rögtön lassú táncba kezdtek- Nem hittem volna, hogy te jársz ilyen helyekre. Mármint nem sértésből, csak te nem ilyen lánynak tűntél- hajolt közel a lány füléhez, hogy ne kelljen annyira kiabálnia.
- Mert nem is vagyok ilyen, Tina rángatott el.
- Akkor örök hálám neki- mondta, továbbra is hatalmas vigyorral, majd egy hosszabb szünet után ismét megszólalt- Reggel óta folyamatosan körülötted járnak a gondolataim. Nem tudlak kiverni a fejemből. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Megfogott benned valami- mondta ki őszintén a férfi. Leila, nem bírt megszólalni, csak tátogott, mit egy hal. Újra, meg újra szólásra nyitotta száját, de nem tudta erre mit mondhatna. Nagy nehezen összeszedte gondolatait, és végre értelmes választ tudott adni a férfinak.
- Benned is van valami egyedi, valami különleges, ami teljesen magával ragadott- ő sem hazudott, felesleges lett volna. Wilbur ezen felbuzdulva, közelebb akart hajolni a fiatal nőhöz, hogy megcsókolhassa. Ám Leila a mellkasára tette a kezét és megállította a mozdulatban. Komolyan tekintett a mély barna szemekbe- Szeretnélek megismerni. Komolyan. Nem csak egy helyes pofit akarok látni belőled. Tudni akarom ki is vagy te valójában. Ismerni minden rezdülésed. Szeretni szeretnélek, azért aki vagy, és nem azért, ahogy kinézel. Külsőleg meg fogtál, a kisugárzásod lenyűgözött, most jön az, hogy a belsőd is megragadjon.
- Hogy lehetsz még ebben is olyan más- só hajtott fel a férfi nevetve.
- Ezt meg, hogy érted? - vörösödött el Leila.
- Jó értelemben. Olyan jó lelkű vagy, és kedves. Tisztellek, már most. Jó, ismerjük meg egymást- rántotta még közelebb magához a lányt. Barna fürtjei Leila arcát csiklandozták, meleg lehellete a lány nyakát simogatta- William Gold vagyok- búgta a barna hajú féle, mire Leila-t teljes testében kirázta a hideg. A férfi csupán a jelenlétével tudott kiváltani olyan érzéseket a barna szeműből már most, amilyet a leányzó ezelőtt még sosem érzett....