Ez HEmma30 része és Leo Devries első találkozása és egymásba szeretése lesz.

Sziasztok a nevem Horváth Emma. Magyarországon születtem. Három éve költöztem ki angliába. Ami azt jelenti 15 éves korom óta itt élek. Ahhoz képest még mindig képes vagyok eltévedni. Mint most is! Remek, csak beakartam érni a kávézóba, végre időben nehogy kirugjanak. Ezt is elcseszted Emma! Ahogy ezen gondolkodtam észre se vettem, hogy valaki jön velem szembe és márcsak azt vettem észre, hogy lehuppanok a földre.
- Jajj bocsánat ne haragudjon- kezdek el szabatkozni.
- Semmi baj- mondja egy körülbelül velem egykorú srác. Rohadt cuki szemek vannak!  Úristen Emma hagyd abba, ez nem te vagy!
- Hülye vagy te lány!- szidom magam magyarul.
- Nem tudom miért, hülyézed le magad, de szerintem nem lehetsz annyira hülye.
- Te tudsz magyarul?- lepődök meg ezen.
- Egy keveset.
- Az jó, egyébként Emma Horváth vagyok.
- Én Leo Devries.
- Örvendek- mosolygok rá. Úristen elveszek a szemeiben! Gyönyörű barna szemei vannak. Emma állj le!- Figyelj, ahhoz képest, hogy itt lakok három éve eltévedtem, nem akarsz segíteni?
- Nagyon szívesen kisasszony- játsza el, hogy egy nagy úr, még meg is hajol egy kicsit.
- Nagyon szépen köszönöm- pukedlizek egyet. Ezen mindketten felnevetünk. Majd megtöri a röhögésünket.
- Merre is szeretnél menni?
- Egy apró kávézóba, ahol dolgozom.
- Mi a hely neve?- kérdezte meg.
- Bars Coffee.
- Az jó hely, de a város másik felén van.
- Na bazd meg- kezdek ismét magyarul káromkodni.
- Kössz, ki hagyom- nevet fel ismét.
- Nem úgy értettem, csak káromkodtam.
- Tudom, de jó nézni az arcod, amikor zavarba jössz- na jól van ám, tudod kitt hozz te zavarba Leo, de erre a mondatra fülig vörösödtem. Anyádat hozzd inkább zavarba Leo Devries.
- Inkább menjünk- próbálom terelni a figyelmem róla. Elindulunk és csendben sétálunk egymás mellett. Egy idő után meg áll és körül néz, majd felém fordul.
- Asszem én is eltévedtem, pedig születésem óta itt élek.
- Ahhoz csak gratulálni tudok- kezdek el nevetni.
- Nem az én hibám, te vontad el a figyelmen.
- Én?- nézek rá furán, erre ő csak felnevet- Most min nevetsz?
- Az arcodon, de még így is aranyos vagy- erre, ha lehet még hülyébb arcot vágok és egy kis pír is megjelent arcomon. Remek, megőrít ez a fiú.
- Csak, nem zavarba hoztalak?- kérdezi egy csábos mosoly kíséretében.
- Nem hoztál zavarba- mondom úgy, hogy rá se nézek.
- Akkor, mond ezt a szemembe is- fordít maga felé az államnál fogva.
- Leo, arra képtelen lennék- nézek a szemébe.
- Miért?- húzza fel a szemöldökét. Úristen, de aranyos így! Emma állítsd le magad!
- Mert az hazugság lenne- válaszolok végre a kérdésére. Hirtelen közelebb lép hozzám, majd lassan egy kicsit lehajol és ajkaimhoz érinti az ő puha ajkait. Jézusom, megcsókolt! Leo Devries, akit mellesleg ma ismertem meg megcsókolt! Engem, Horváth Emmát egy magyar lányt, aki ráadásul mind végig tudta ki ő, hiszen eszméletlen nagy Bars and Melody rajongó................ 

És itt lenne Emma, a te kis saját részed Leo-val! Remélem tetszeni fog neked. 😉