Az első világháború után Spanyolországban egyetlen egy nemesi család nem maradt meg régi pompájában. A fényes lakomák, bálok, kastélyok és csodálatos kertek már nem volt az ő kezükben. De az én történetem nem itt kezdődik, hanem egy kicsivel régebben. Akkor mikor még a nemesek kezében volt minden. A háború előtt jó pár évvel egy óriási birtokon. Az ott lakó földesúr, szinte zsarnokoskodva kiskirálykodott a cselédek és a rabszolgák fölött. Az ott robotoló emberek nem nagyon kedvelték a földesurat, de a feleségét, a birtok úrnőjét annál inkább. A nő kedves volt és barátságos mindenkivel, még azokkal is akiket a legtöbb vele egy rangot viselő személy lenézett. Amikor férje kegyetlenkedett ő próbálta visszafogni több kevesebb sikerrel. Ám ez a kedvesség sem tarthatja örökké az emberekben a hitet, hogy valaki törődik velük, mert a nő egy zord téli éjszakán meghalt. Az emberek nagyon megijedtek, mert az életük most már a birtok tulajdonosa és annak fia kezébe került teljes mértékbe. A fiút Thomas Emparador-nak hívták. A fiú édesanyja halálakor még csak 10 éves lehetett és nem értette, hogy édesanyja miért nem kel fel az ágyból és miért nem mehet ő be hozzá. De ezen a napon más is történt, egy szolga családban akkor ünnepelték a legfiatalabb kislány 5. születésnapját. Mikor megérkezett a hír, hogy az úrnő meghalt a nagy boldogság abba maradt és a kislány is sírva fakadt, mert ő már tudta mi történt azzal a nővel aki minden születésnapján ki látogatott hozzá és azt mondta neki, hogy    " Boldog születésnapot Toti!"

A Toti csak egy becenév volt számára, ami a tot szóból ered és aminek a jelentése csöppség. Teltek múltak az évek és a két fiatal is egyre nagyobb lett. A lány lassan betöltötte a 16-ot, míg Thomas a 21-et. A fiú és a lány is máshogy gyászolt. Ám egy nap el kell majd fogadni a történteket. És ez a nap is el fog jönni nem is sokára. A mai nap Amada Silvana betöltötte a 16. életévét, ami azt jelentette, hogy el kell mennie a földesúr kastélyába cselédként szolgálni. Ez számára óriási nagy nehézség volt, mert annak ellenére, hogy nagyon kicsi volt mikor meghalt a nő, mindenre emlékezett és a kastélyban elég sok minden emlékeztetné arra a napra. De Amada végül elfogadta, hogy ez a sorsa. Elpakolta azt a kevés holmit ami az övé volt és ki ült egy kőre a piciny viskó elé, ahol. Nem sokára egy kis szekér állt meg a lány előtt. Ezzel a szerkezettel viszik el az új cselédlányokat a birtok szívébe. A szekéren már három lány ült. Az egyik kezét nyújtotta Amada felé.

- Szia, én Alejandra vagyok! És téged hogy hívnak?

- Szia, én Amada Silvana vagyok.

Egész jól elbeszélgettek az oda úton. A két lány nagyon jóban lett. Miután megérkeztek egy kis cseléd szállásra vezették őket, ott elmondták mi a teendőjük, majd mehettek a dolgukra. Amada és Alejandra együtt maradtak, mert ugyan ott volt dolguk, ami annyiból állt, hogy el kell hozniuk a szennyes terítőket a konyhai szennyes tartóból és kimosni őket a közeli patakban. Hamar sikerült megtalálniuk a helyiséget, és összeszedniük a koszos abroszokat. Elindultak ki felé az óriási építményből a piciny folyócskához, hogy ki is tudják mosni azokat. Már kiértek az udvar hátsó részére, mikor is Amada neki ment valakinek.

- Nem tud vigyázni?- háborodott fel az az ember akibe beleütközött a fiatal lány.

- Elnézést, nem figyeltem- tápászkodott fel a lány, mert az ütközés következményeként a földre esett. Amint meglátta az úri ruhába öltözött fiatal férfit megijedt, mert az aki vele szemben állt az nem más volt, mint a birtok egyetlen örököse.

- Hogy hívják önt?- kérdezi a férfi. A lány emlékezett arra, hogy a negyedik születésnapján a fiú is jelen volt. Kíváncsi lett arra emlékszik-e reá. Az apró kis csöppségre, arra a csöpp kislányra, akit az anyja imádott.

- Toti- hajtott fejet az örökös előtt, majd tovább sétált a másik leány kíséretében. A férfi tátott szájjal nézett a lány után.

"- Tényleg ő lenne az? Az az apró mosolygós kislány?"- gondolkozott el. Ahogy visszaemlékezett arra a mosolyra, amivel őt fogadta Toti, a kislány a saját születésnapján, egy idegent egyből elmosolyodott. Majd erről eszébe jutott édesanya csodálatos nevetése is. Egyből szomorú lett ahogy felidézte az anyukája halálát. A temetés is eszébe jutott. Akkor értette meg mi is az élet. Egy ideig boldog, egy ideig szomorú, és ez addig ismétlődik míg vége nem lesz. Legalábbis ő így látta most.

A lány jelenléte egy-két hét alatt felforgatta a fiatal életét. Állandóan a lány társaságát kereste, ami a másiknak sem volt ellenére. Rengeteget beszélgettek titokban az istálló mögött. Napról napra  jobban kedvelték egymást. Thomas szinte már beleszeretett a lányba és Amada is belé, de az ilyen szerelmekben mindig van valami probléma. Az ő szerelmükben, ez a hiba a társadalmi hierarchiai különbség, és Thomas édesapjának akarata  volt................