Ez a rész egy győri gyerek színészről fog szólni. A képen látszik, hogy ő nem más, mint Pongrácz Barnabás. És ne kérdezzétek honnan jött ez az ötlet. A főszereplőt Eszternek hívják. Nem rég voltam a színházban és néztem meg a Pál utcai fiúkat. A srác játszotta Nemecseket. A tőrténetből egy két dolgot tényleg megcsináltunk vagy összeszerncsétlenkedtünk ( létezik ez a szó) Na mindegy akkor kezdjük is el.

Eszter szemszöge:
Réka és én nagy Pál utcai fiúk rajongók vagyunk. Ezért úgy gondoltuk lemegyünk a színházba és újra megnézzük. Két éve láttuk először. Akkor egészen hátul ültünk, most szeretnék majd előrébb ülni. Út közben ezen gondolkodtam miközben Réka nagyban magyarázott. Róla annyi elég, hogy ő ismer a legjobban harmadikos korunk óta a legjobb barátnőm.
- Eszter figyelsz?- integet nagyban Réka nekem.
- Ja, persze, figyelek.
- Aha, persze. Megint Nemecsekről álmodozol?- néz rám sejtelmesen.
- Nem is, de olyan aranyos. A hazájáért halt meg. Egy törékeny, apró, szőke, kék szemű gyerek feláldozta magát a barátaiért- kezdek el zokogni. Ilyenkor nagyon beleéljük magunkat a történetben.
- Ugye? Remélem a színházban jó lesz.
- És hasonlít majd a könyvre.
- Ja- ebben a pillanatban fordultunk be a Színházhoz. Elmentünk a hátsó bejárathoz és felmentünk a Kisfaludy teremhez. Nem kellett sokat várni és mehettünk be a terembe helyet foglalni.
- Éljen elsősor!- sugtam oda Rékának.
- Elsősor- csillog a szeme a boldogságtól- Amúgy te hányszor olvastad a könyvet?
- Tízszer minimum. ( Én csak háromszor, de még tervezem egy-kétszer olvasni.)
- Én ötször.
- Az kevés-mosolygok rá.
- Hahaha, de nem az volt az utolsó, hogy olvastam.
- Jó, de mindjárt kezdődik.
- Akkor, figyeljünk.
- Benne vagyok- egyeztem bele. Egykét perc múlva el is kezdődött az előadás. Nagyon király volt. Aztán megláttam őt. Szőkés haján megcsillant a fény kék szemek csak úgy villogtak. Olyan helyes volt. Valószínű Rékának feltűnt, hogy bámulom a srácot, mert oldalba bökött. Nagyon jó volt eddig, de az a baj, hogy kívűlről tudom az egész történetet. Amikor először a három kis hős lopakodott a Fűvészkertben, szószerint, olyan volt, mintha tényleg ott lenénk. Amikor Csónakost elhagyták és csak ketten mentek tovább a szigetre, nem vettem észre, hogy kiraktam a lábam és majdnem elgáncsoltam Fehér Ákost, szerencsér időben észre vettem így megúsztuk a leégést, bár ki tudja. Eddig rengeteg rész a könyvből volt idézve. Aztán jött a fürdetés. És megjelent a színen, a szőkeség.
- Jó volt?- kérdezi a Gerébet játszó srác. Ha jól emlékszem Márkus Krisztiánnak hívják. A szöszi felemelte a fejét és ránézett.
- Jó volt- egy kis hatásszünetet tartott majd folytatta- Jó volt, sokkal jobb volt, mint a parton állni, és kinevetni engem. Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, mint hogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel. Én nem bánom, hogy a vízbe nyomtatok. A múltkor magamtól pottyantam a vízbe, akkor is láttalak a szigeten az idegenek közt. De engem meghívhattok magatok közé, hízeleghettek nekem, adhattok ajándékot, amennyit csak akartok, semmi közöm hozzátok. És ha még egyszer a vízbe nyomatok, és még százszor és ezerszer a vízbe nyomtok, akkor is eljövök ide holnap is meg holnapután is! Majd csak megbújok valahol, ahol nem veszek észre. Nem félék én egyikőtöktöl sem.
- És ha eljöttök hozzánk a Pál utcába, elvenni a földünket, hát majd mi is ott leszünk! És meg fogom nektek mutatni, hogy ahol mi is tízen vagyunk, ott másképpen fognak veletek beszélni, mint ahogy én most itt beszélek. Könnyű volt velem elbánni! Aki erősebb, az győz. A Pásztorok ellopták a golyóimat a Múzeum-kertben, mert ők voltak az erősebbek! Könnyű tíznek egy ellen! De én nem bánom. Engem meg is verhettek, ha úgy tetszik. Hiszen ha akartam volna, nem kellett volna a vízbe mennem. De én nem csaptam fel közétek. Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek nagyon, de én ugyan nem leszek áruló, mint valaki aki ott áll, ni..... ott...... - mondtam a fiúval együtt a szöveget.
- Te aztán jól tudod a szöveget és még a hangsúly is jó volt- mosolyog rám Réka- ha kell beszervezlek egy színházba.
- Nem kell- ezután nem sok volt a Pásztor fivérek is megfürödtek, majd kivonultak. Felálltunk, helyünkről és a tömmeggel sodródtunk kifele.
- Huh, hát ez baromi jó előadás, de lehetne arról szó, hogy ne te mond a szöveget hanem a színészek?- kérdezi Réka gúnyosan- egyébként aki Nenecseket játsza elég helyes, nem gondolod?- kérdezi egy sejtelmes mosoly kíséretében.
- Először is, majd megpróbálom nem mondani a szöveget, másodszor szerintem is helyes.
- Tudtam- vágja rá Réka- Tudod mi a neve, rákeresek messengeren.
- Ha jól tudom vagy Barnabás, vagy Barna.
- Az nem elég, egy Barnabás és két Barna is van a darabban.
- Várj,te tudod a szereposztást, nem?
- Persze, hogy tudom, vagy ötvenszer megnéztem ki kit játszik.
- Akkor, miért tőlem kérdezed?- kérdezem tőle idegesen.
- Ja tényleg, hihi- nevet fel kínosan.
- De, nehogy beje............. - kezdtem el a mondatot, mire ő bele vágott.
- Pongrácz Barnabás bejelölve messengeren- mosolyog diadalmasan.
- Te hülye vagy!- lököm oldalba.
- Gyere, vegyünk valami kaját- mutogat a büfé fele. Egyébként, nagyon jól tereli a témát.
- Oké, de addig had nézzem meg a szereposztást.
- Rendben, de te fizetsz- néz rám bociszemekkel.
- Király, megint nem hoztál pénzt.
- Ja, elfelejtettem.
- Ez nem kérdés volt, hanem kijelentés.
- Te ennyire ismersz már?
- Bármennyire hihetetlen, igen- miközben várunk a sora kerülésünkre barátnőm gondolkodik mit kérjen, én pedig a szereposztást tanulmányozom.
- Egy sajtos perecet és egy csomag francia a drazsét kérnénk- mondja Réka a pultnál. Előveszem a pénztárcámat kifizetem, majd megköszönöm és elsomfordálok a pulttól.
- Kérsz?- tartja felém a perecet barátnőm.
- Naná- félelem azonnal. Nálunk ez így szokott menni. A kaját általában közösen szoktuk elfogyasztani.
- A drazsét megbontsam?- kérdezi mikor a perecet, már csöndben elmajszoltuk.
- Kibonthatod- adók egyszerű választ, mire ő meg is kezdi a csomagot. Alig eszünk belőle két szemet, már be is mondják, hogy foglaljuk el a helyünket. Visszaülünk a helyünkre, ami az első sor közép tájékon van és folytatjuk a drazsé evészetet. Pár perc múlva már el is kezdődött a darab második felvonása. Mi közbe ugyan úgy ettük az édességünket. Réka épp venni akart a tasakból, mikor ki ejtette a kezéből. Azonnal fel is vette, de egy-két szem kigurult a színpadra (mivel a színpad és a nézőtér között nincs szint különbség) Én szívem szerint ott helyben elsüllyedtem volna. Réka pukadozott a nevetéstől, de azért visszafogta, mert azért mégis csak színházba voltunk. A mellettem ülő pasi pedig végig nézte amit, mi ott szerencsétlenkedtünk. Valószínűsítem ő is úgy röhögött gondolatban rajtunk, mint ahogy Réka is azt tette. Nem sokkal később mikor Csónakos azaz Somogyi István elindult le a színpadról, rálépett a francia drazsékre és csak úgy ropogott a lába alatt. Gondolom észre vette azt, hogy van valami a lába alatt, és talán még röhögött is magában. Hát, nem is mi lettünk volna, de a darab ment tovább. Elérkeztünk ahhoz a részhez ahol Nemecsek Ernő összeesik a grundon. Én ott már zokogtam. Próbáltam vissza fogni a sírást, bár elég nehezemre esett.
- Nagyon hülyén néz el ki- súgja oda Réka nekem. Bár ezt gondoltam. Aztán jött az a rész amikor Nemecsek a szobájában van. Épp haldoklott. Na ott nem bírtam tartani a sírást. Szemem rlhomályosult és előtört a zokogás. Egy kicsit hülyén néztek rám az emberek, de egy idő után megbékéltek. A gittegylet megérkezett, de Ernő már halott volt addigra. Itt újra felzokogtam. Nem sokkal később már kabátban álltunk az építmény előtt. Azt mondtam már, hogy ez a kedvenc helyen Győrben? Itt születtem és ez a város az otthonom. Imádom ezeket az utcákat, tereket, házakat és nevezetességeket.
- Eszterga, figyelsz rám, vagy megint álmodozol?- legyez bőszen a képembe.
- Én is szeretlek, de nem lehetne az, hogy nem csapsz le?
- Ja, bocsi. Nézd ott jön egykét színész.
- Látom, az ott, Fehér Ákos, Somogyi István és Barnabás- ebben a pillanatban az emlegetet szamár ide nézett. Óriási mosoly terült el az arcán. Ákos meglátott minket és röhögött, a szöszi pedig integetett. Én a nagy ámulat közbe intettem neki vissza, míg Réka úgy, mintha ezer éve ismernék egymást. Éreztem, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről. Egyszerűen bámulatos, hogy egyszer látott minket a színházban és már integet is nekünk. Jó lehet, hogy ezt én reagálnom túl, de akkor is. Inkább menjünk haza, mielőtt itt olvadok pocsolyává.
- Gyere menjünk haza- mondja ki barátnőm, azt amit gondolok.
- Rendben, de hova megyünk bandázni?
- Nálunk csak anya van otthon, tehát nyugodtan sikoltozhatsz.
- Akkor menjünk!- indulok el boldogan. Ma csak sikoltozni szeretnék örömömben.
- Megérkeztünk!- mondja a lány.
- Szuper!- kiáltok fel örömömben. Bementünk a házba és akkorát sikítottam, hogy a ház is beleremegett.
- Mi történt?- fut be ijedten a szobába Réka anyukája.
- Mi van veled?- kérdezi a lánya is.
- Azt hiszem tetszik nekem a srác.
- Éljen! Ez most komoly?
- Igen, azt hiszem.
- Milyen srác- kapcsolódik be a nő a beszélgetésbe.
- Jaj, anya az mindegy! Gyere, menjünk el sétálni.
- Oké?- furcsálom egy kicsit ezt a séta dolgot. Kiértünk az utcára és azonnal rá is kérdeztem az egyetlen olyan kérdésre ami most foglalkoztatot. - Hova megyünk?
- Csak ide a Baross útra. Gyere ülj le ide- mutatott egy padra. És ő helyet foglalt.
- Oké- követem példáját én is.
- Szóval, neked tényleg tetszik?
- Nem tudom, talán.
- Bonyolult lány vagy. Tetszik vagy nem.
- Réka ő egy színész mit érek azzal, hogyha tetszik.
- És egy gyerek színész, mellesleg velünk egy idős.
- Honnan tudod, Mennyi idős?
- Internet, hahó hol élsz a kőkorszakban?
- Nem, de inkább hagyjuk.
- Rendben, de mennyi az idő?
- Fél négy. Jézusom nekem mennem kell!
- Rohanj, hercegnő nehogy megöljön a gonosz sárkány.
- A gonosz sárkány az anyád- mondom neki futtában. Arra az elhatározásra jutottam, hogy hazáig rohanni fogok. Buszra se szálltam pedig azért a város másik felén lakunk. Anya már nagyon aggódhat, így írtam neki egy üzenetet, hogy nem sokára haza érek és, hogy minden rendben velem csak Rékával elbeszéltük az időt. Közbe nem az utat, hanem a telefon kijelzőjét bámultam. Mire, felnéznék a telefonból neki megyek valaminek, pontosabban valakinek.
- Jól vagy?- kérdezi a srác akinek neki mentem. Felsegít mivel, hozztam szokásos formám és a földön landoltam.
- Én igen, de te is jól vagy?
- Persze, de legközelebb, majd kiesek a telefonomból, ha az utcán vagyok.
- Ezt, szintúgy megfogadom, egyébként Almási Eszter vagyok. (Nem a legjobb név, de megteszi.)
- Én Pongrácz Barnabás- nyújt kezet a fiú. Én ennyire vak vagyok, vagy mi? Észre se vettem, hogy vele ütköztem össze- mennyire tetszett neked az előadás?- kérdezi meg. Szóval ő emlékszik rám.
- Jó, volt. Te megjegyzed kik vannak ott a darabokon?
- Nem, de téged megjegyeztelek. És nagyot alakítotatok a barátnőddel.
- Köszi- válaszolok durcásan.
- Nem akartalak megsérteni, csak örülök, hogy nem csak én vagyok néha szerencsétlen.
- Én mindig az vagyok- rántom meg a vállam.
- De azt be kell vallanod, vicces volt amikor kiburítotátok a francia drazsét.
- Jó, az tényleg vicces volt- kezdek el nevetni az emlékek hatására- Most jut eszembe, anyám már otthon vár és ki tudja mennyi féleképpen elképzelte a hálálomat.
- Túl aggódós?- kérdezi a szöszke srác.
- Nem kicsit, ha egy percet kések, már azt hiszi, hogy valami baj van.
- Akkor siess, nehogy a rendőrökkel kerestessen meg.
- Kösz a tippet- mondom háttal neki mikor már elindultam. Olyan volt ez a beszélgetés, mintha két olyan ember beszélgetett volna, akik kiskoruk óta ismerik egymást. Nagyon jó fej ez a fiú és ezek alapján nem tűnik bunkónak. Te úristen! Szegény, hiszen Réka bejelölte. Nagyon bírom Rékát, ő a legjobb barátnőm, de néha baromi idegesítő. Tényleg nagyon sajnálom a srácot. Miközben ezen gondolkodtam haza is értem. Beléptem az ajtón és szembe találtam magam az aggódó anyámmal.
- Hol voltál Esztók?- ezt a becenevén csak anyu használja, szerencsére. Én szerintem bediliznék, ha más is így hívna.
- Rékáéktól később indultam el, mint terveztem és út közben össze futottam az egyik osztálytársammal, de ha nem bánod, most felmentem a szobámba- hazudtam neki. Ha elmondtam volna neki, hogy összeütköztem egy gyerekszínésszel és vele beszélgettem, hát nem szabadultam volna egy könnyen.
- Menjél csak nyugodtan- felmentem a szobámba és neki láttam a hétvégi „teendőimnek". Ez a program abból áll, hogy elindítok egy zenét és neki állok rá táncolni. Aztán vagy a huszadik szám után, színdarabokból kertek elő részleteket és azt adom elő a szobámban lévő képeknek. Az első dal amit elindítottam Cameron Dallas She bad-je volt. Egyszerűen imádom ezt a dalt és be kell, hogy valjam a fiú is eszméletlen helyes. Aztán a következő dal Shawn Mendes Mercy. Ezt is nagyon szeretem főleg a RoadTrip-es verziót. Úgy nagyjából ezeket a dalokat szoktam legtöbször hallgatni. Ezeken kívül hallgatók Bars And Melody-t, The Vamps-ot és még musical zenéket. Bármennyire „hihetetlen" a Pál utcai fiúk musical dalok a kedvenceim. Főleg az Igen jó volt! Azt nem bírom megunni. Mikor túl voltam a szokásos zene mennyiségen neki álltam keresni darabokat. Mindig valami vígjétékot szoktam keresni, de most valahogy nem volt ahhoz kedvem. Végül a kedvenc drámám lett a nyerő választás.
Ami nem más, mint a Rómeó és Júlia.
Nem vagyok túl jó színész, de azért rossz se. Neki álltam egy részletet kinyomtatni. Álltalában ezeket a részleteket évekig el tudom szavalni. Miután túl voltam ezen a programon is, neki álltam gondolkodni az eddig történteken. Ekkor eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom Rékát elmesélni a szerencsétlenkedésem. Megkerestem a profilját és rá írtam.

Kicsim😂😂😂😂😂: Szia vagy?

Bolond leány😁: Vagyok. Mit szeretnél? 

Kicsim😂😂😂😂😂: Talán felhívni téged és elmesélni, azt, hogy milyen szerencsétlen vagyok?! Tudod, a szokásos😂

Erre választ már nem kaptam, csak megcsörrent a telefonom.
- Na, mit hoztál össze?- kérdezi köszönés nélkül.
- Szia!  Csak annyit, hogy miután elindultam haza, ráírtam anyára, hogy élek még, de nem figyelem és neki menten valakinek. Asszem ennyi.
- És Kivel ütköztél össze? Hallom a hangodon, hogy az is fontos részlet.
- Barnabás.
- Milyen Barnabás?
- Mindent el kell magyarázznom?
- Igen, milyen Barnabás?
- A Pongrácz.
- A színész srác?
- Igen.
- Juhu!

Bolond leány😁: Nézd az új beceneved.

Cuki színész felesége leszel😍:
Milyen becenév?
Anyád

Bolond leány😁:
Jól van.

Cuki színész felesége leszel😍:
Nem leszek a felesége, azt felejtsd el.

Bolond leány😁:
Jól van na, tessék.

Kicsim😂😂😂😂😂:
Köszönöm, ja és még mindig megy a videóhívás😂

- Kajak.
- Nem kajak, hanem videóhívás. Na jó Ennyire szar vicceim csak nekem lehetnek.
- Ezt eddig is tudtuk.
- Hahaha, humorzsák- játszom a sértődötett. Tudom jól, hogy azt nem viseli túl jól, mikor besértődnek rá.
- Na ne sértődj meg rám Eszter.
-Nem sértődtem meg, Réka csak megjátszottam.
- Már megint bedőltem neked, de miért?
- Mert, sosem figyelsz arra, hogy milyen hangsúllyal mondom.
- Ez igaz, de én mentem, mert nem sokára megyek lovagolni, szia!
- Szia Réka!- ezzel a mondattal lezárult a beszélgetés. Réka ilyenkor órákig kint van a lovardában én meg vagy valamelyik osztálytársunkkal beszélgettek, vagy a gondolataiba méllyűlve elalszok.

Bolond leány😁:
Holnap eljössz vélem reggel a boltba?  Ha igen gyere el hozzánk hétre, ha viszont nem akkor a suliban találkozunk.

Kicsim😂😂😂😂😂:
Ott leszek, de azt nem ígérem, hogy pontosan. 😜

Bolond leány😁:
Mi az az emoji?

Kicsim😂😂😂😂😂:
Nem tudom, csak úgy küldtem😂 Na, de menjél csak a lovaidhoz, szia!

Bolond leány😁:
Jól van ám, már megyek is. Csá!

Ez után nem emlékszem sok mindenre csak arra, hogy elnyomott az álom........
Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Megnéztem az időt, reggel hat óra volt. Remek van egy órám elkészülni és odaérni Rékáékhoz! Végülis, ha nem itt gondolkodnék annyit, elég is lenne ez az idő. Úgy, hogy gyors felkaptam valami tűrhetőt magamra és indultam le reggelizni. Gyors ettem valami müzlit, majd rohantam a fürdőbe. Itt gyors fogat mostam, miután ezzel kész lettem, rohantam ki a buszmegállóba, hogy elérjem a buszt. Ilyen egy átlagos reggele Almási Eszternek. Sajnos, mindig késésben vagyok. A buszt nagy szerencsémre elértem, bár Réka így is meg fog ölni. Nagy nehezen hét óra négyre odaestem a ház elé.
- Na végre, már elakartam indulni nélküled- szíd meg Réka Rékásan. (Ez aztán a remek Timis megfogalmazás.)
- Na gyere, inkább menjünk neked venni kaját.  
- Honnan tudtad, hogy kaja kell nekem?
- Ismerlek, mindig reggel veszed meg, mert így nem kell korábban kelned.
-Hihi, kicsit sem vagyok lusta.
-Na gyere, legyünk túl rajta.
-

Ennyire unod a társaságom?
- Dehogy! Te hülye, miért unnálak, melletted az élet nem lehet unalmas- röhögök fel.
- De melletted se!
- Ez igaz. Egyet érték veled Rékuci.
- Ne, hívj ÍGY!
- Oké, nem hívlak így.
- Megbeszéltük- kezd el tapsikolni.
- Na, menjünk be, válassz magadnak valami enni valót és irány a suli.
- Ennyire suliba akarsz menni?- értetlenkedik a lány.
- Jaj, dehogy. Csak hamar túl akarok lenni ezen az egész napon.
- Ja, oké megnyugodtam. Oda ni!
- Mi van?
- Nézd ki van ott. A szöszi és egy haverja.
- Na, ne! Miért, kell itt lennie, pont most.
- Ez a sors keze.
- Azt, persze. A sors kiakar babrálni velem- ebben a pillanatban félénk fordult. Meglátott minket és egy gyönyörű hátra arcnak nevezett művelet után szinte spirintelt kifele a boltból. Remek, láttom nagyon „kedvel" minket. Réka elment a pék süteményekhez és vett magának ételt. Valószínűleg érezte, hogy most ne szóljon hozzám. A bolt kasszájához léptünk és nem sokkal később sorra is kerültünk. Réka fizetett, kivételesen a saját pénzéből. Amúgy nem mindig értem ezt a lányt. Állandóan hord magánál pénzt, de ha lehet mással fizeteti ki.
- Figyelj, ne legyen rossz kedve, a srác  miatt.
- Nem lesz, de tegnap olyan rendesnek tűnt, ma meg egy hátra arccal reagált arra, hogy meglátott minket.
- Szerintem inkább nekem köszönhető ez a reakció- kezd el a hajával babrálni.
- Mit csináltál?
- Ráírtam.
- Te nem vagy normális!
- De, csak láttam rajtad, hogy tetszik neked és segíteni akartam, de hát elszúrtam.
- Tudom, hogy segíteni akartál, de minek hiszen semmi se lett volna köztünk.
- Ne, mondj ilyet!  Ha nem veszi észre, hogy egy gyönyörű, okos és magabiztos lány vagy. Bár a magabiztosban most nem vagyok túl biztos.
- Hülye- nevetek fel.
- Na végre egy mosoly- mosolyog rám barátnőm- és most lógunk egyet a suliból- jelenti ki még nagyobb mosollyal az arcán.
- Várj! Mi!?
- Jól hallottad. Na, hova megyünk?
- Baross út?- vetem fel az ötletet.
- Jó, meddig sétálunk el?
- Káptalandomb majd vissza?
- Szuper. 
- Akkor itt leszállás- mosolyodok el. Megállt a busz és mi úgy ugrottunk le róla, mintha az életünk múlt volna azon, ha fent maradunk a buszon- Amúgy, mit csinálunk, ha megkérdezni valaki hol voltunk?
- Könnyű, a suliban azt mondjuk, hogy anyu kért el minket és csinálunk hamis igazolást, anyuinknak pedig azt mondjuk sulis elfoglaltságon voltunk.
- Ja, verseny vagy mi? Elfelejtetted, hogy amiben én jóvagyok abban te nem és ez fordítva is igaz?
- Hupsz, tényleg.
- Akkor mégsem olyan könnyű- mondom neki- induljunk el gyalog, makszimum késünk picit.
- Jó- sóhajt fel fájdalmasan Réka- Vagy, mondjuk azt, hogy rosszul érezted magad és elkísértelek az orvoshoz.
- Mért tudsz rávenni ekkora hülyeségekre- gondolkodok hangosan.
- Mert, mindig beadod a derekad és, mert én ilyen meggyőző vagyok- vigyorog rám még mindig.
- Na jó, ettől a vigyortól megijedtem- röhögök fel- Legalább hitelesebben el tudom játszani, hogy rosszul vagyok.
- Az biztos, mivel fal fehér lettél, jól vagy?
- Persze.
- Akkor jó- ez után nagyon nem beszélgettünk. Bementünk az orvoshoz és szerencsénkre elhitte, hogy nem vagyok jól. Kiírt minket a mai napra, mivel „Réka olyan felelősség teljes volt" rajtam meg látszik, hogy nem vagyok valami „fényesen". Visszamentünk a Baross útra sétálgatni és beszélgetni.
- Lehet egy kérdésem, Eszti?- kérdezi Réka.
- Persze, de már feltetted.
- Azon kívül.
- Jó, mi az?
- Neked tetszik az a szöszke gyerekszínész srác?
- Ki? Barnabás?
- Igen, ő.
- Nem vagy is, de! Ajh, nem tudom.
- Mi?- hallunk meg egy fiú hangot a hátunk mögül. Hátra fordulunk, de bár ne tettem volna. Mivel szembe nézek azzal az illetővel akivel most nagyon nem akartam. Ott állt velem szembe Pongrácz Barnabás. A „szöszke fiatalúr". Kinek szemei meglepődést sugároztak. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek...............

Ez egy kis unalom űző rész.( Leginkább számomra). Fogalmam sincs honnan jött az ötlet. És most jöjjön egy kis bejelentés! Elhatároztam, hogy lehet kérni nálam részeket amiben akárkivel le írom az általam kitalált szerelmi életed. Lehet olyan személyekkel akik híresek, akik nem annyira híresek és akár olyanokkal is akik egyáltalán nem híresek, DE ahhoz az kell, hogy leírj néhány, tulajdonságot arról az iletőről privátban. Aki szeretne ilyet az jelleze. Még valami, ha kell lehet ál nevekkel kérni, de azt akkor külön szóljatok.
SZIASZTOK!!!!!!!!:)