Aki nem szereti a fiú+ fiú kapcsolatot ne OLVASSA!!!!!!!!!

- Boka ezeket a nehéz köveket szed le rólam!- kiabál Ernő, mégis mintha csak sutogna.
- Milyen köveket?- értetlenkedik a magasabb. Nem tudta, hogy kisbarátja milyen nehéznek érzi mellkasát. A kisebbik csak sóhajtot egyet, majd magyarázta tovább.
- Egész nap csak hordják, ilyenkorra már egész halom van és lassan már nem bírom el őket. Boka szedd le rólam őket!- mondja szinte már parancsoló hangon.
- Megtenném éppen, ha megtudnám- szomorkodik el a nagyobb. Most az se érdekli, hogy hogy beszél vele, a tábornokkal a szöszi csak had hallja a hangját. Boka tisztába volt azzal, hogy Nemecsek nem éli meg a holnapot, de gyerek szíve ezt nem akarta elfogadni. Egy barátot, nehéz elengedni. Észre se veszi mikor csordult ki első könnycseppe, csak akkor mikor a másik szóvá teszi.
- Ne sírj Boka, én melletted leszek, mikor már meghaltam akkor is.
- Hogy mondhatsz ilyet? Te túl fogod élni és kész- mondta elcsukló hangon Boka.
- Nem én már ma megfogok halni, de senki sem hisz nekem- vág dúrcás arcot Ernő.
- Nem vitázok veled, de attól még nem hagytam annyiban.
- Boka én, nagyon szeretlek- szontyolodik el a szöszi. Arca még vörösebb lett mint eddig, csak most nem a láztól.
- Én is.
- Jaj, nem úgy Boka- nevet fel gyengén a fiú- én szerelmes vagyok beléd- halkul el a hangja a végére. Eljött az a pillanat amikor Bokának is mondania kellett volna, hogy pontosan tudom, hogy értetted és én is így szeretlek, de nem tette csak közelebb ült barátjához. Megragadta a pici gyönge kezét és egy apró csókot lehet rá. Erre a másik csak ismét elpirult.
- Imádlak szöszi!- most hívta az idősebb először szöszinek a fiút. Boka elhatározta, hogy az utolsó alkalmat nem halasztja el és meg teszi amire már régóta vágyott. Közelebb hajolt Ernőhöz és megcsókolta. Ernő viszonozta, viszont hamar vége lett, mert az idősebb nem akarta, hogy a kisebbik megfulladjon.
- Szeretlek Boka- azzal rászorított a barna kezére. Percekig csak így ültek, mikor Nemecsek köhögni kezdett Boka nagyon megijedt.
- Jól vagy?
- „Te meg én ugye szét soha nem szakadunk? "
- „Gyere mondd hogy a grund mi vagyunk"- fejezi be Boka a gondolatot.- „Integet egy kapitány"
- „A grund felől fúj a szél"- Ernő szép lassan visszadől a párnára és most utoljára összekulcsolja ujjait Jánoséival. János csak azt veszi észre mikor a szorítás elgyengül, s már csak a saját lélegzetét hallja.
- Az én kis kapitányom maradsz örökre- majd egy puszit nyom a fehér kis hideg homlokra, de ezt Ernő már nem érezte, mert örök álomba merült. Bokára rátört a zokogás. Már nem érdekelte, hogy így nem mutatja magát erősnek. Ebben a pillanatban Boka már nem az az erős, határozott, magabiztos tábornok volt, hanem egy megtört lelkű gyerek volt, nem több, de nem is kevesebb. Az ajtón Nemecsekné lép be és amint meglátja a síró fiút odarohan hozzá és magához öleli. János érzi, hogy a nő is sír, így ő is visszaöleli. Próbál megnyugodni, de nem tud.
- Bocsánat, de most mennem kell- küszköd a könnyeivel.
- Rendben, menjél csak, de, ha szükséged lesz arra, hogy valakivel beszélj akkor én itt vagyok- mondja a nő is a sírással küszködve.
- Köszönöm- ez után kirohan a szobából. Csak fut és fut, míg neki nem ütközik valaminek vagyis inkább valakinek.
- Jé papuskám, mi a hézag?- néz furcsán Csónakos a srácra mikor meglátja kisírt szemeit- Mi bal van?
- Ernő- kezdi el ám sírástól fuldokló hangon folytatja- Ernő..... meghalt- mondja ki az utolsó szót olyan halkan, hogy nem biztos benne, hogy a többi fiú is hallotta Csónakos mögött.
- Mi?- hökken meg Csele. Annyira váratlanul érte a tény, hogy, ha Csónakos nem kapja el akkor a földre zuhant volna- Az nem lehet- hitetlenkedik tovább.
- Sajnos, de- mondja tovább Boka halkan- Én, most megyek- azzal tovább indul. Nem tudja, hova csak el onnan, hol drága kapitánya meghalt, el onnan ahol egy asszony szomorkodik, mert meghalt a fia és el onnan hol egy csapat fiú itatja az egereket elhunyt pajtása miatt. Ment, addig amedig meg nem látta, hogy a grund ajtajában áll. Benyitott és nem hitt a szemének a grund fel volt túrva. A farakások le voltak dőlve.- Mi történt itt?- elindul körbe nézni. Ez már nem is a grund gondolja magában. Tovább lépdel és lálépet valamire. A lába alatt ott van az a piros zöld zászló, amit Áts Férfi vitt el, amit Nemecsek kezéből kicsavartak a Pásztorok...... Nemecsek, a grund, mindenek vége elmélkedik el újra. Felveszi a földröl azt a zászlót, ami a világot jelenti nekik. Ezért a zászlóért fürdött meg harmadjára kisbarátja.
Ezért az apró dologért. Nagyon hiányzott neki már most a fiú. Az az angyali mosoly a, azok az igéző kék szemek. Úgy vágyott arra, hogy csak mégegyszer láthassa, de nem lehet, az már lehetetlen. Ahogy ezek újra, meg újra eszébe jutott a sírás is újból rá tört. Nem tudta el fog adni, hogy nincs mellette többé a kisebb. Az aki mindig ott volt neki, szinte természetes nek végre, de most már, most már ez nincs többé. Nincs ott az ami mindig ott volt. Eszébe jutott az is amikor el zavarta a szőkét, azzal az indokkal, hogy nem akar játszani, pedig csak Ernőt akarta elkerülni. Nem tudta akkor még elfogadni a tényt, hogy többet érez a szöszke iránt. El zavarta, pedig rá volt szüksége. Csak és kizárólag rá, de nem tett semmit. Elszúrta, pedig esélye is lett volna közelebb kerülnie. Nagyon jó volt, hogy ismerhette ezt a csodálatos, bátor és szeretet teljes kis srácot. Most jött még csak rá mennyire is szerette azt a fiút. Most, hogy már nem él nagyon rossz érzés töltötte el. Hihetetlenül furán érezte magát amiatt, hogy aki mindig mellette volt most hirtelen nincs itt, nincs mellette, ha szomorú, ha boldog és ha csak egyszerűen egy barátra vágyik. Nem volt akinek el mondja, azt, hogy milyen érzések kavarognak benne. Azt is Ernővel osztott a meg, hogy szerelmes, csak azt kihagyta a történetből, hogy az a valaki Ernő volt. Egyszerre vesztett el egy barátot, a szerelmét és a világ legbátrabb, leghelyesebb, legokosabb és legszerényebb fiúját. Most jött rá igazán csak arra, hogy a fiú nagyon sokat jelentett neki és arra, hogy szerette, szereti és szerezni fogja az örökké valóságig.

Ez az új rész pont ezer szavas lett, remélem tetszeni fog.
Hasta luego!