Nem egyszerű átlátni az álcán...

Az intézet ablakain besütött a lemenő nap sugara. A kis három fős csapat fegyvereiket szedték össze, hogy egy újabb démont küldhessenek vissza a pokolba. Harry volt a legidősebb, a csapat vezére, már ha fél testvére Liam és húga Gigi hallgattak rá. Liam és Harry legjobb barátok voltak, sőt többek annál, Parabatai-ok voltak. Liam a pillanat hevében döntött gyakran meggondolatlanul, míg Harry komolyabban végig gondolta előtte a lehetőségeket. A mai feladat viszont egyszerű rutin feladat volt. A nyers erőre, a remek logikára és a kiváló figyelem elterelésre volt szükség. Liam-re, Harry-re és Gigi-re volt szükség. A lány specialitása volt, elterelni a démonok, vagy szabályszegő alvilágiak figyelmét. Egy alak váltó démont kellett követniük, majd magukhoz édesgetniük, és akkor lecsapni rá. Annyiszor csinálták már ezt, hogy a kisujjukból is kirázták. Gigi hagyta szőkés- barna loknijait vállára omlani, formás alakját egy fehér bőr ruhába bújtatta. A hozzá illő magassarkú bokacsizmájával és csuklójára tekeredő elektrum korbácsával koronázta meg szettjét. Bátyja Harry és mostohafivére Liam egy egyszerű, fekete, árnyvadász harci öltözetet viseltek. A fegyvereik is a szokásosak voltak. Liam szeráfpengét vitt magával, Harry az íjját, Gigi pedig a korbácsa mellé egy kisebb pengét tett el. Indulásra készen álltak, nem is húzták az időt, egyből a démon nyomába eredtek...

Maya a mappájával a hóna alatt lépdelt fel a lépcsőn. A portfólióját készült bemutatni a művészeti egyetemen. Nagy részt ceruza és szénkréta rajzai voltak, de akadt egy-két színesebb festménye is. Nagyon izgult, hogy mi lesz a felvételiztető bizottság véleménye. Nagyon beakart kerülni. Épphogy beért a várakozó helyre, amikor már szólították is. Már megint majdnem elkésett. Gyomra görcsbe rándult, ahogy a három felnőtt asztalához közelített. Úgy érezte, mindjárt elhányja magát.

- Jó napot kívánok! Maya Henry vagyok. Nagyrészt grafitot és szénkrétát használok a munkáimhoz, de az ecsettel is jól tudok bánni. Valószínűleg a véremben van, mivel az édesanyám is festő.

- Akkor had lássuk, miket hozott bemutatni- utasította a szélén ülő nő a lányt. Maya kinyitotta a mappát, és elvette a legtetejéről, a kisebb méretű vászon képet. a keretet leszedte, hogy a lapokkal együtt tudja elrakni. a kép egyszerű volt, de a technika és a színek remek választás volt, a leányzó fél szemmel fellesve láthatta a középen ülő férfi mosolyát. Ez talán jót jelent. Ezután sorra rakta ki a többi alkotását. Volt egy portré a legjobb barátjáról Zayn-ről, aztán volt egy a városról, illetve az otthoni gyümölcsös tálról készített egy csendélet vázlatot. Ennyinek kellett volna nála lennie. Ezeket rakta el reggel, mégis maradt még egy lap a mappában.

- És az?- kérdezte az asztal másik szélén ülő férfi, észrevéve Maya habozását. Nem volt már mit tenni, kirakta azt is.

- Ez véletlenül került ide, ezt nem kellet volna, hogy ide kerüljön. Ezek csak firkálások az álmaimból. Gyakran álmodom egy másik világról, ahol a természetfeletti lények uralkodnak. Az álmaimban gyakran találkozom egy hozzánk, emberekhez hasonló lényekkel, akik minket védenek a nálunk hatalmasabb ölni kész teremtménnyel szemben- mutatott rá, az egyik emberi alakra a lap alján- De ezek a rajzok nem számítanak.

- Dehogynem számítanak!- mondta a harmadik tagja a bizottságnak- Ezek is remek rajzok, és megmutatják milyen hatalmas fantáziád van és nem csak azt tudod papírra vetni amit látsz, hanem azt is ami az elmédben fogan meg. Ez ugyan úgy, fontos tényező, mit az, hogy milyen jó rajzos vagy. Az akadémián szükség van a képzelőerőre is, neked pedig van. Amellett, hogy van tehetséged ehhez a művészeti ághoz, még újat is tudsz alkotni- mondta a nő, miközben a papiros közepén lévő jelre mutatott. Olyan volt, mintha egy kos feje lenne. Maya-nak olyan ismerősen hatott az a jel, akárhányszor felvillant a szeme előtt.

- Olyat látsz meg Maya, amit más nem- szólalt meg ismét a bal oldali hölgy. Mélyen a lány szemébe nézett. Maya, mintha egy pillanatra látta volna lilásan megvillanni a szemét...

Zayn a Java Jones egyik középső asztalánál ült. Legjobb barátnőjére Maya-ra várt. Tudni akarta, hogyan sikerült a lánynak a felvételije. Hogy sikerül-e mindkettejüknek egy lépéssel közeledni az álmuk felé. Két kávét rendelt, a két szokásosat. Magának egy espressot tej és cukor nélkül, Maya-nak pedig egy Lattét sok tejjel, ami kizárólag növényi és sok mézzel édesítésként. Mindkét kávé mellé, a pincér lány már kérdés nélkül, automatikusan adta az ajándék fahéjas kekszet, mert a két fiatal mindig kért. Zayn megköszönte a pincérlánynak a kiszolgálást, és remélte, hogy Maya itala nem fog kihülni, amíg a lány oda nem ér. Zayn-nek szerencséje volt most, mert a leányzó pár pillanaton belül betoppant az ajtón. Futtában levette kabátját, és letekerte sálját a nyakából. Zihált, mikor lehuppant barátjával szemben az asztalhoz.

- Sokat vártál rám?- érdeklődött, miközben köszönésképp áthajolt az asztal fölött, és megölelte a fiút. Zayn elfojtott mosollyal viszonozta a lányka gesztusát.

- Nem. ismerlek már. Én magam is a megbeszélthez képest öt perccel később jöttem, illetve gondoltam akkor már kikérem a szokásosat.

- Akkor jó, de azért bocsi a késésért.

- Nem baj, nem is lényeg, hogy ment?

- Zayn, azt hiszem taroltam. Az egyetlen ok, amiért nem kezdhetek, az a fél éves csúszás, de a következő tanévre szeretettel várnak- fejezte be lelkesen Maya, miközben felvette kekszét a tányérról és boldogan harapott bele.

- Na, ez rohadt király. Gratulálok.

- De tudod mi az érdekes?

- Mi? Mi történt?- kapkodott a válaszért Zayn.

- Tudod, láttad azokat a rajzokat, amiket az álmaim alapján készítettem.

- Igen, a démonvadászos rajzaid. Mi van velük?

- Az egyik ilyen lap belekeveredett a mappába, és valójában ezek a vázlatok voltak azok, amik igazán lenyűgözte a bizottság minden tagját. Az egyik nőnek különösen tetszettek.

- Ez egyre jobban hangzik, elvégre azok a rajzok a te fejedből pattantak ki ezerszázalékosan. A te álmaid kreálták, a te képzeleted szülte. Általában ha rajzolsz valami olyat rajzolsz le, amit láttál már. Embereket, helyeket, tárgyakat, de ezeket valójában nem láthattad, mert azt a világot te alkottad- mondta a fiú, szemei büszkeségtől csillogtak. A lány újra teasüteménye után nyúlt, hogy megint haraphasson belőle, de csak a levegőt markolta. Zavartan nézett le oda, ahol a sütije volt, de csak a szalvétát pillantotta meg, rajta a keksz rajzával. Maya nem tudta elképzelni, ez hogy történhetett, de nem szólt. Biztos csak olyan gyorsan ette meg, hogy észre sem vette, hogy elfogyott...

- Eljött az ideje, hogy szét váljunk- mondta Harry két társának. Gigi bólintott és már át is szökkent a másik háztetőre, de Liam még egy pillanatra maradt.

- Ugye vigyázol magadra Parabatai?

- Ezt nekem kéne kérdeznem tőled, nem fordítva- forgatta meg szemeit az idősebb.

- Félsz, hogy elrontom a küldetést?- kérdezte nevetve Liam, de már arrább is ugrott. A szomszédos ház tetején indult el bal oldalról szemmel tartva az alakváltót. Harry gondterhelten felsóhajtott, de ajkain halovány mosoly ült.

- Nem. Attól félek, hogy eljátszod az életed egy ilyen küldetésen Liam.

Nem álldogált sokat egy helyben. Neki futott és leugrott a tetőről, hogy egyenesen, az utcán követhesse a démont. Érkezése pontos volt, nem okozott neki nehézséget az ugrás. Úgy ért földet, hogy még a bokáját sem húzta meg...

Azteca Henry egy frissen vett fehér vászont próbált le szedni gyerekkori barátja furgonjáról. Luke Garroway-t nagyon régóta ismerte, még az iskolából ismerték egymást. Bár egy rövid időre a kapcsolatuk megszakadt, de jó ideje újra együtt mentek szembe az élet nehézségeivel. Ha Azteca nem tudott Maya-ért menni az oviba, akkor Luke hozta el onnan. Ha Azteca vevője este felé ért rá, hogy átvegye a festményt, akkor Luke elvitte magához a kislányt megvacsoráztak nála, esti mesét olvasott neki, és elaltatta. Maya imádott Luke-nál aludni, ennek pedig oka pedig az volt, hogy Luke lakásának aljában egy apró könyvesbolt működött. Maya akkor vett el könyveket onnan, amikor csak akart, és ha végzett vele észrevétlenül próbálta visszacsempészni oda. Valójában a férfi tudta, hogy a kislány a könyv tolvaj, de nem szólt érte. Azteca boldog volt, hogy Maya-nak van egy apa figura az életében, és hihetetlen mennyire örült ő annak is, hogy nem volt férje az, akire így néz fel gyermeke.

- Anya, te vagy az? - hallotta meg lánya hangját, amint belépett a lakásba.

- Igen, megjöttünk. Hol vagy? - kérdezte a nő. Beszélnie kellett lányával, mi hamarabb.

- Konyha- a lány hangja viszhangzott a lakásban. Azteca gondterhelten nézett hátra a mögötte álló Luke-ot, de összeszedve magát, gyors léptekkel sietett lányához. Maya a konyhapult mellett álldogált. Egy papírfecnire írogatott, miközben telefonját füléhez tartotta. Zayn-nel beszélt gondolta Azteca. Maya mindig Zayn-nel beszélt.

- Mond el neki- lépett mellé a férfi, és bíztatóan a vállára tette a kezét.

- Nézz rá, nem áll rá készen- suttogta maga elé.

- Inkább te vagy az, aki nem áll rá készen.

- Az meg lehet- vallotta be a nő. Mosolyt erőltetve magára odament lányához és arcon csókolta. Maya egy pillanatra elvette a fülétől a telefont.

- Zayn az- mondta olyan természetességgel, mintha ez már rutin lenne. És tényleg az volt.

- Szervusz Zayn- köszönt be a telefonba a nő, mire a fiú azonnal visszaköszönt. Azteca a mosogatóhoz lépett, és a falnak támasztotta a festővászont.

- Zayn azt üzeni, hogy hívd fel a vasárnapi ebéd miatt Trisha-t.

- Mindenképpen- mosolygott az asszony lányára. A válla felett a papírra nézett, arcán félelem futott át. Nem akarta elhinni- Maya, amint vége a felolvasásnak, kérlek gyere haza.

- Anya, ez csak egy felolvasás lesz. Zayn lesz ott és Eric. Illetve a kávézó vendégei. Nem lesz baj- adott puszit anyja arcára, miközben letette a telefont, és a kabátjáért indult.

- Tudom, de valami fontos dologról szeretnék veled beszélni.

- Majd holnap együtt reggelizünk, ha ma nem sikerül összehozunk a traccspartit, jó?

- De Maya... - kezdte volna, de a lány, már az ajtón túl volt...

Maya és Zayn az utcán sétálgattak már. Az idő hűvösebb lett, és már be is sötétedett. A felolvasás jól sikerült, de Maya messze nem akart még haza menni. És ekkor látta meg a fiút. Szőkés barna haja volt, testét kacskaringós, furcsa tetoválások borították. Maya felismerte az egyiket, ő is rajzolt ilyet. Nem tudta honnan ismerte, de ismerte. Az egy Enekli volt. Erőt sugárzott, egy nagyobb hatalmat.

-Menjünk ide be- mutatott a mellettük lévő klubra és magával húzta barátját.

- Maya, menjünk inkább haza- jelentette ki a fiú. 

- De sosem szórakozunk, úgy igazán. Sosem jártunk el bulizni, úgy, ahogy a többiek az osztályból. Ne már Zayn, ne légy buli gyilkos.

- És te ezt akarod? Be akarsz ide menni?

- Igen, szeretnék bemenni. Szeretnék bemenni a Pandemonium-ba....

Louis a klubban ült, a zárt részen. Senki nem tudta őt megzavarni, az élete kiélvezésében. Ha már örökké él, akkor had érezze jól magát. Egy ideje csak alkalmi partnereket keresett és minden egyes este lerészegedett. Az alkohol sajnos elég gyorsan kiürült szervezetből, szóval addig érezte, amíg lehetett. Körbe vették olyan alvilágiak, vagy látó mondének, akik minden egyes kívánságát lesték. Bármit megtettek neki. Valami viszont mindig hiányzott. Fényűző életet élt, és mindene meg volt. Majdnem mindene.

- Mr. Tomlinson, árnyvadászok vannak itt- állt meg előtte, az egyik biztonsági. Louis leintette a férfit, de egyből figyelni kezdte a betóduló embereket. Ő mindenkire rálátott, de őt csak a szemfülesek vehették észre. Nem kellett sokáig leselkednie, azonnal kiszúrta az nephilimeket. Egy platina szőke hajú lány, egy szőkés barna hajú fiú, és egy barna hajú srác. Ő lehetett a legidősebb. A csapat mögött ment, fedezte két társát. Louis gondolkodás nélkül hagyta ott társaságát és kezdte el követni a barna hajút. A tömegen kellett átvágnia, de igyekezett, hogy senkit ne lökjön meg, de egy olyan tömött helyen, mint a Pandemonium ez lehetetlen volt. Először egy gátlástalan tündér lánynak ment neki. Az nem nagyon törődött vele, jobban lefoglalta, hogy partnere gyönyört hozzon neki az éjszakába. Louis-t sem érdekelte igazán. A sötét göndör fürtökkel megáldott angyal fiú kellett neki. Még soha senki nem nyűgözte  ennyire le első pillantásra...

Maya, ahogy egyre előrébb furakodott elvesztette Zayn-t a tömegben. Valójában nem is nagyin figyelt a fiúra, jobban lekötötte figyelmét az a srác, aki a jeleket viselte. követte őket egészen egy függönnyel leválasztott részig. Óvatosan elhúzta a függönyt, hogy láthassa, mi folyik mögötte. 

- Nincs már itt az a lény Ráziel gyermekei- mondta a férfi, aki zöld csillámos öltönyt viselt.

- Mr. Tomlinson értjük, hogy nem akar felfordulást a klubban, de értse meg itt van az a lény- lépett közelebb a bongyor, tekintete dacos volt, kezében íját szorongatta, vállára tegezét akasztotta.

- Én nem láttam cuki fiú- kacsintott az előtte állóra, mire az egyből összezavarodott.

- Én...Én...

- Vigyázzatok!- Maya fel sem tudta fogni, olyan gyorsan mozdult a bal szélen álló leányzó és lökte félra az idősebbeket. Az, aki Maya-nak szúrt szemet, ugrásra készen állt és egyből rávetette magát a felé közeledő valamire. A lény kihátrált, Maya pedig akkor látta meg. már nem erölködött azzal, hogy emberi alakot vegyen fel. Teljesen elborzadt, torkából éles sikoly tört fel. Mindenki oda kapta a fejét. A démon volt gyorsabb, csápjával a lány bokájára markolt és berántotta őt a helyiségbe. Maya, ahogy elvesztette az egyensúlyát, hanyatt vágódott, fejét pedig beverte a kemény járólapba. Azonnal szédülni kezdett. A démon újabb támadásra készült, ám ekkor egy nyíl fúródott hátába és földön túli sikollyal fejezte ki nem tetszését. 

- Kíváncsi mondének...- morogta a bongyor és újra felajzotta íját. Maya érezte, ahogy a nem evilági teremtmény megtalálja újra egyensúlyát, és lecsapni készül. Csápjával félresöpörte a felé iramodó sötét szőkét. Pengéje kirepült a kezéből, ráadásul vele együtt testvéreit is elsodorta. A bongyor nekiesett a kirívóan öltözködő férfinak. Maya magára számíthatott. Ahogy a teremtmény ismét minden figyelmét a védtelen Mayanak szentelte, a lány elfelejtett gondolkodni. Ösztönösen cselekedett, menteni akarta magát. Megmarkolta a tőle nem messze lévő fegyver markolatát és gondolkodás nélkül a démon mellkasába döfte. A szörnyeteg, még utolső kapaszkodóként csápjaiból növő fogait a lány csuklójába vájta, majd rázkódni kezdett. A haldokló démon vére beterítette az alatta fekvő leányt. A démoni ichor égette Maya bőrét, de a lény már sehol sem volt. Zayn Malik így talált rá legjobb barátjára, vadidegenek közt. Azonnal Maya mellé térdelt és szólongatni kezdte. A lányke ezt már nem foghatta fel teljesen. A Világ kezdett elsötétülni előtte. Azt még érzékelte, hogy a sötét szőke nephilim is mellé térdel, felhúzza ruhájának ujját, és valami forró ér bőréhez, ami egyszerre árasztott magából hideget is...

- Honnan tudtad? És ha nem lett volna igazad? Meg is ölhetted volna- üvöltött Harry Parabatai-jára.

- Nyugodj meg Harry- tette vállára a kezét Louis- A lány jól van, háromszor is megvizsgáltam. Maya erre ébredt. Óvatosan nyitogatta szemeit, és amikor oldalra nézett meglátta maga mellett Zayn-t.

- Jó reggelt Csipkerózsika!- mosolygott legjobb barátjára. Maya felmérte a terepet. Semmi sem volt ismerős.

- Hol vagyok?- próbált meg felülni, amikor majdnem visszaesett azonnal segítő kezet kapott, de nem barátjától. A sötét szőkétől.

- Biztonságban. Liam vagyok- mutatkozott be azonnal az idegen.

- Én Gigi- lépett közelebb a másik lányka- Örvendek, ezeket a ruhákat neked hoztam, szerintem jók rád. És most ellopom és adok enni a mondén barátodnak- kacsintott Maya-ra majd intett Zayn-nek, hogy menjen utána. A fiú felállt, de előtte Liam-re pillantott.

- Vigyázz rá! Ha baja esik terminátor üzemmódba váltok...

Maya még nézelődött egy kicsit a szobában. Közben Harry papírmunkára hivatkozva otthagyta a még ott maradtakat, Louis pedig bár azt mondták neki ne tegye, csak azért is Harry-t követte.

- Hogyan kerültél, a függönyös részre?- érdeklődött Liam. A lány egy pillanatra habozott, majd minden mindegy alapon válaszolt.

- Követtelek téged.

- Te láttál engem?- döbbent meg teljesen a srác.

- Miért ne láttalak volna?- zavarodott össze Maya. Liam eltűrte a lány egyik előre lógó hajtincsét, mejd halkan válaszolt.

- Nem egyszerű átlátni az álcán...