Ez a kérdés mindenkit foglalkoztat és rengetegszer felmerül bennünk. Én is felteszem magamnak elég sokszor. Például azt, hogy mi lett volna, ha nem ismerem meg a barátaimat? Hát ezt nem fogom meg tudni soha. Bár így utólag nem is akarom meg tudni, na de mindegy. Bennetek felmerült már ez a kérdés? És az, hogy mi lett volna, ha A Pál utcai fiúkban Nemecsek nem hal meg? És mi lett volna, ha a grundot nem ássák fel? Engem nagyon érdekelne, de attól még, hogy a rajongók tovább írják a történetet úgy, hogy a kis szöszke túl élte, attól még Ernő meghalt. a szívünkben viszont örökre élhet, ahogy azok az emberek akiket elvesztettünk. Azzal, hogy gondolunk rájuk valamilyen szinten vissza adjuk nekik az életet. és valószínű, hogy egy két embernek feltűnt az, hogy érdekel az, hogy a halál után mi van. Annak igaza van mivel tényleg nagyon érdekel, de ez csak egy kis bevezető akart lenni ami egy kicsit hosszabbra sikeredett, mint terveztem. Szóval térjünk a lényegre. ez egy kis történet lesz akkor amikor a srácok már felnőttek és a legtöbbjük tovább lépet és elfogadta azt ami Nemecsekkel történt, majd Bokával, de kezdjünk is bele. DE előtte még, hogy kit, hogy neveztem el mivel az eredeti könyvben nem mindenkinek tudtuk meg a keresztnevét. Még egy dolog, ha valaki nem szereti a fiú+ fiú kapcsolatokat, ne olvassa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Csónakos András, Csele Csaba, Leszik Antal, Weisz Tamás, Richter Gyula, Geréb Dezső, Kolnay Pál és Barabás Kende.

Csele szemszöge.

Halottak napja van. Ez az egy nap mind együtt megyünk ki Boka és Nemecsek sírjához. A srácokkal tartjuk a kapcsolatot, de Andrással csak ilyenkor szoktunk találkozni. Andrist nem értem. Semmi nem látszik rajta. András azóta ilyen amióta Bokát eltemették. igaz, hogy már 34 évesek vagyunk és körülbelül 20 év telt el, de azóta csak jobban tartja a távolságot. Viszont amikor velünk van akkor semmi sem látszik. Nagyon aggódok érte. Nemecsek halála után sokszor hibáztatta magát a történtek miatt. Bár nem értem miért lett volna az ő hibája. közülünk csak Weisz találta meg az igazit. Tomi elvett valami úri kisasszonyt. Asszem Larának hívják a lányt. Bár mint utólag kiderült lányt csakis ő keresett magának. Még valami eszembe jutott Áts is ilyenkor mindig velünk van. Ő is és a Pásztorok is nagyon bánják azt, hogy megfürdették. Gyerekként soha se gondoltuk volna, hogy ez fog történni. Én is nagyon bánom, hogy nem vettük komolyan Ernőt. Ő volt a legbátrabb Pál utcai. Amikor megtaláltam Bokát a földön fekve a levéllel a kezében nagyon megijedtem. A levél azóta is kivan rakva a sírjukra. Az a nap néha álmomban visszatér, de nem mint álom, hanem, mint egy rémálom.

Visszaemlékezés Csele szemszöge:

- Kérem tanár úr kimehetek a mosdóba?- kérdezte Jani a tanártól.

- Menjen János- válaszol Rácz tanár úr. Az óra vége felé jártunk mikor a tanár úr felém néz- Kérem Csaba nézze meg mi van Jánossal- mit sem sejtve elindultam megkeresni. A mosdó ajtajában álltam mikor kicsengettek. Benyitottam és megláttam a földön fekvő Boka Jánost. A saját vérében feküdt és mégis mosolygott. Gondolom arra gondolt, hogy újra Ernővel lehet. Neki jó volt, hiszen újra barátjával lehetett, de nekem borzalmas látvány volt. Holt sápadt volt az arca beesett, mivel a temetés után semmit se evett. A szeme nyitva volt és nem csillogott, olyan volt mintha csak egy üveg darab lett volna. A keze ökölbe volt szorítva. megnéztem és abba a kezébe egy  ablak üveg darab volt és amellett egy üveg golyó, pontosabban az az üveg golyó ami Nemecseké volt.

- Csele minden rendben?- lép be Andris a kis helységbe- Szent isten! Csabi gyere ki, szólunk egy felnőttnek.

- Nem Andris én innen nem megyek ki. Nézd egy levél Nemecseknek címezve.

- Csabika légyszíves gyere velem- közelebb lép majd megölel. Tudom, hogy neki is ugyan úgy fáj, mint nekem, de akkor is félre teszi a bánatát és nekem segít megnyugodni. Egy kicsit eltol magától majd letörli könnyeimet. Ez volt az a pillanat amikor beleszerettem Csónakos Andrásba. Csele Csaba az úri ficsúr a grund gigerlije beleszeretett abba a srácba akit soha nem zavart, ha koszos lesz, az se érdekelte, hogy milyen ruhát vesz fel.

- Figyelj valakinek szólnunk kell! És ígérem megoldjuk, tudod mit maradj itt én meg idehívom Rácz tanár urat.

- Rendben- ennyit bírtam csak kinyögni. Teljesen összezavarodtam, most nem tudom mit csináljak sőt azt se tudom mit érzek. nagyon, de nagyon fáj az, hogy két barátom is meghalt, viszont egy részben boldogságot Andris miatt is...............

_Visszaemlékezés vége_

Ma is kimegyünk hozzájuk a temetőbe. Én már neki álltam készülődni. Arra lettem figyelmes, hogy valaki kopogtat az ajtómon.

- Gyere csak!- kiabálok ki. Ám mikor belép az a valaki aki kopogott leesett az állam. Egy olyan személy lépett be az ajtón akiről soha az életben nem gondoltam volna, hogy ezen az ajtón valaha is belép.

- Szia Csabika bejöhetek- és igen, valószínűleg nem tudja, hogy már senki se hív így.

- Persze, de ne hívj légyszíves Csabikának, már senki se hív így- mondtam halkan a mondat végét.

- Ezer bocsánat- hajol meg úgy, mint ahogy egy király előtt szokás.

- Hülye- lököm el a vállánál. 

- Na, mi baj van?- kérdezi a velem szemben álló fiú.

- Semmi, de Andris tudod milyen nap van? 

- Szépfiú, én pontosan tudom, ezért is szeretném megkérdezni eljössz velem a temető után a Pál utcába?

- Mit akarsz ott csinálni?

- Mutatok neked valamit- kacsint rám.

- Rendben- már megint. Most is belém fojtotta a szót, hogy tud mindig ilyen lenni.

- Min gondolkodsz?- jelenik meg egy fájdalmas mosoly az arcán.

- Te min gondolkodtál? Olyan fancsali képed lett.

- Csak Nemecseken és Bokán. Tudod, nekem mondta Boka, hogy ezt nem fogja kibírni. Azt is mondta, hogy eszébe jutott az, hogy maga vessen véget az életének, de azt hittem nem gondolja komolyan és rá... rá... ráhagytam- kezdett el hüppögni.

- Nyugodj meg, te mondtad nekem akkor, hogy megfogjuk oldani, úgy hogy most én mondom neked. Megoldjuk.

- Te és én ugye?- mosolyodott el.

- Szét soha nem szakadunk- fejezem be a mondatot.

- Gyere mondd, hogy a grund mi vagyunk- folytatta ő is- na ezt inkább hagyjuk, túl érzelgős.

- Te ugyan az a Csónakos András vagy aki voltál- nevetem el magam.

- Hahaha, nagyon vicces.

- Jó akkor abba hagyom.

- Akartam is mondani.

- Lehet egy kérdésem?

- Lehet, de már kérdeztél egyet.

- Akkor kettő. Miért, nem álltál velünk szóba?

- Úgy voltam vele, hogy csak szomorú lennék, mert Nemecsekre és Bokára gondolok mindig a közeletekben. És igazából csak egy ember társasága hiányzott.

- Aha- horgasztom le a fejem.

- Az nem jutott eszedbe, hogy te vagy az?

- Nem. Várj ez azt jelenti, hogy hiányoztam?

- Meglehet- mosolygott rám. Olyan megnyugtató érzés fog el ennek a mosolynak a láttán- megint min gondolkozol?

- Csak rajtad.

- És mire gondoltál velem kapcsolatban?

-Egyszer majd megtudod. Szerinted mi lett volna, ha Nemecsek nem hal meg?

- Boldogabbak lennénk, mert akkor Jani is itt lenne én meg nem kerültelek volna titeket.

- És megtudtam volna mondani vagyis mindegy hagyjuk.

- Igen, mit tudtál volna elmondani?

- Hogy beléd szerettem.

- Mi?

- Tessék, beléd szerette! Nem érdekel nézz hülyének, de ez az igazság!

- Nem nézlek hülyének- majd közelebb hajolt és MEGCSÓKÓLT....................