Kiszáltunk a taxiból és én persze, hogy a zárral szarakodtam még egy sort. Végre kinyílt, és felrohantam a szobámba, Laut megsem várva bezártam az ajtóm. Hangos ajtócsapással jeleztem, hogy most senkire sem vagyok kíváncsi.

Az ajtóhoz dőlve csúsztam le a földre és hagytam, hogy elragadjon a sírógörcs. Bőgtem, már fájt, úgy éreztem kiszakad a tüdőm. Az utolsó szavai csengtek fülemben 'Meg foglak keresni'. Miért? Miért akar megkeresni? Engem hagyjon békén!!! Nem akarom, hogy újra összetörjön. Hirtelen eszembe jutott egy nem túl kellemes megoldás.

A fürdőmbe vánszorogtam és feltéptem a szekrény ajtót. Kivettem a gondosan elrejtett kis dobozkámat és kinyitottam. Kivettem belőlle egy pengét és vissza helyeztem a relytekhelyére a dobozt. Ott ültem a fürdőszoba közepén és csak néztem a kezemben tartott éles tárgyat.

Megtegyem? Újra? Olyan jó érzés, amikor érzed azt a kis csípős érzést, mikor a penge a húsodba méllyed...
Egyszerre fáj és örömteli.

A bal alkaromra helyeztem a kis pengém és végig húztam a csupasz bőrömön. Egy vágás, két vágás, három vágás és így tovább egészen a csuklómig. Már nem sírtam, csak néztem, ahogyan az ártatlan vágásokból, hirtelen kicsordul a vörös folyadék.

Nem tudom mennyi idő telhetett el. Lehet pár perc, akár 10 vagy fél óra. Én csak ültem, néztem a kezem és gondolkodtam.

Biztos én rontottam el valamit! Csak én cseszhettem el! De azt mondta, hogy ő volt... De rohadtul nem mondta meg miért!!! Csak én lehetek ennyire szerencsétlen.

Az elmélkedésemből és a kezem szugerálásából Lau ordítozása zökkentett ki.

-Nikiiii nyisd már ki ezt a kibaszott ajtót!! Ha csinálni mertél a kezeddel valamit, én esküszöm... Nyisd már kiiii!!!!-kiabált nekem az ajtó túl oldaláról.

-Mindgyárt...-nyöszörögtem, mert a sírástól igen szeret elmenni a hangom. Gyorsan le öblítettem a kezemről a rászáradt vért és fel kaptam egy pulcsit. Bár tudom, hogy tök felesleges úgyis megnézni a karom.

Kinyitottam az ajtóm, egy csapzott és ideges Laura nézett vissza rám. Egyből hátrálni kezdtem, mikor a kezem felé nézett.

-Mutasd!-parancsolt rám.

-Nem-mondtam rekedten.

-Kérem a kezed!- nyújtotta ki a kezét.

-Utállak-mondtam és közben oda léptem elé és feltürtem a pulcsi ujját.

Kitágult szemekkel bámulta a karom és ezt mondta:

-Eddig ez a legmélyebb...

-Igen tudom...

A kínos csendet az így fülsüketítően hangos telefonom szakította félbe.
Kihúztam a kezem Lau szorításából és megnéztem ki keres. Bár ne tettem volna....